Bezzeg Amerikában pontosan leírják, hogy mi mindent kell megtenni a sikerért. Igen! Úgy kezdődik, hogy ha valahova belépsz, akkor köszönj. Pontosan úgy van: illik köszönni. De mégsem úgy van, hiszen ez harmincöt éves korodban megtanulhatatlan. Ha most hatvanhárom évesen beiratkoznék a balettintézet levelező képzésére, akkor talán késő lenne. Undorítóan táncolnék Talán ugyanolyan undorítóan mosolyog és köszön az, aki harmincöt évesen tanulja meg a vállalti tréningen vagy valamelyik praxis-orientált főiskola levelező tagozatán.
Vannak dolgok ahol érvényes a jobb későn, mint soha, de vannak olyanok is ahol jobb soha, mint későn. Végül is a tahó néha szimpatikusabb, mint betanított úr és vagy űrhölgy.
A McDonald’s mindenhol egyforma, az olasz éttermek viszont másmilyenek mégis pontosan tudjuk, hogy olasz étterembe léptünk be. Így van ez a köszönéssel is: akinek benne van a tradíciójában a másként csinálja, akinek nincs az meg egyformán.
