– Mennyibe kerül egy hűtőszekrényt díszítő/csúfító mágnes?
– Tizenegymillió forint!
– ???
Kevesen értik, hogy a bolti ár nem mindig az összes költség. Például ha a hűtőszekrényen már nincs több hely, akkor az új mágneshez kell venni egy új hűtőszekrényt. Ha a lakásban nincs hely még egy hűtőszekrénynek, akkor kell hozzá venni egy három négyzetméterrel nagyobb lakást. Hasonló helyen egy lakás ma tíz millió forinttal drágább. Nos, ha rászámolom a költözés költségeit és azt is, hogy a lakáskeresés és költözés hónapjában nem csinálok mást, és így nincs bevételem, akkor kijön a tizenegy millió forint. Aki nem járt gazdálkodási szakközépiskola első osztályába sosem tanulta meg ezt a kalkulációt. Ha valaki eljutott a szakközépiskola második osztályába, akkor azt is megtanulhatta, hogy egy ilyen vásárlásnál lehet számítani megterülést, esetleg likviditási mutatót. Aki járt a harmadik osztályba is az már azt is megtanulhatta, hogy nem érdemes mindennek kiszámítani a megtérülési mutatószámait.
Néha – ha elszakad a cérna – ilyenek szoktam mesélni diákjaimnak, akik kihagyták a gazdálkodási szakközépiskolát. Egy ideig bocsánatot kértem a megalázó középiskola szintű kitérőkért, de most már nem, hiszen látom, hogy hálásak érte. Vagyis nagy részük. Diákjaim egy kisebb része, aki a napilapokból és/vagy tévévitákból tanulta a üzleti gondolkodás alapjait, undorodnak ezektől a középiskolás szintű beköpéseimtől. Ők abban hisznek, hogy ki kell számítani a hűtőszekrényt díszítő/csúfító mágnes megtérülését.
Az alapszintű kalkuláció ismeret nélkül még érthetetlen, azzal viszont már érthetetlen, hogy nem kell kiszámítani azt, hogy megéri-e ragaszkodni egy húsz évvel ezelőtt vásárolt hűtőszekrényt díszítő/csúfító mágneshez. Eretnek az, aki kijelenti, hogy nem kell mindennek megtérülni amire kiadunk pénzt.
Párizsban alig akad tizenöt olyan műértő, aki a szalon jóváhagyása nélkül is képes gyönyörködni egy festményben – mondta egyszer Renoir. A többi látogatónak, megéri - mondom én.
