Új könyvet írok! Így kezdődik:
Ülök az IC vonaton, nem messze tőlem ül négy nagyi. Miután mindegyik dicsőítette unokáit, kinyitották táskáikat és kivettek belőle valamit. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a rántott csirke combot. Ez első osztályú vagon. A nagyik egy-egy gyógyszeres dobozt vettek elő. Egyik nagy a rózsaszín pilula jótékony hatását dicsérte, és megkínálta útitársait, akik vettek belőle egyet-egyet. Ahogy lenyelték, jött a kék pilula ajánlata a másik nagyitól. Azon spekuláltam, hogy mekkora az esélye annak, hogy mindegyik nagyi ugyanattól a nyavalyától szenved. Az is megtörténhet, hogy placebót kaptak be, és úgy felerősíti őket a gyógyszer, hogy nemsokára dédunokáikat is dicsőíthetik. Utána azon spekuláltam, hogy a gimnáziumban is így van. Lenyomják a torkodon a művészettörténet, mindegy, hogy az felerősít, vagy nem.
Nos, amikor egymástól távoli egyetemről az ötlet, hogy csináljunk egy félévnyi tantárgyat coaching néven, akkor megígértem, hogy írok egy új könyvet. E könyv elolvasása után annyit tudhatsz meg a coachról, amennyit az érettségizett tudhat Camille Pissarroról, és annyit tudhatsz meg a coachingról, amennyit az érettségizett tudhat az impresszionizmusról. Az érettségizettből is lehet művészettörténész, ha még sokat tanul róla.
