Keveset tudok az etikáról. Nem sokkal többet, mint, hogy a jóról és rosszról szóló tan. Ebből következik, hogy nekem az etikátlan azt jelenti, hogy valaki nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól. Talán még azt is hogy a jó vagy rossz, ott és akkor a vitában dől el. Ezzel párosítható az a tudás, hogy "A matematizálódás elsődleges következménye a vita mezejéről való letérés(Bourdieu, 2005:72). Továbbá, azt is illik tudni, hogy „Ahhoz, hogy a matematikai lehetőségek olyan terével rendelkezzunk, aminek matematikai voltát a többi matematikus is elismeri, matematikusnak kell lenni(Bourdieu, 2005:88).
Nos, az ugy kezdődött, hogy 1999-ben Amszterdamban csavarogtam, és rábukkantam az akkor ott történő Knoweledge Managemente Europe rendezvényre. A szervezőknek megígértem, hogy jövőre Londonban mi is kirukkolunk valamivel. Csapatom egy tagját ráállítottam a tudásmenedzsmentre. Londonban rábeszéltük Karl Eric Sveibyt, hogy jöjjön el Budapestre, amit szívesen bevállalt. Most, majd két évtizeddel később a lisboni konferencián figyeltem merre jutott a világ. Jelentem: messze járnak az amsterdami gyökerektől.
Úgy tűnik, hogy etikátlanodod a műfaj. Az történt, hogy a főáram összekeverte a hálózatot a tudásmegosztó közösségekkel. Számolgatják, hogy a „social-media”-t hány nő és férfi, valamint fiatal és öreg használja. Csak egy kérdésem van: ha 24% öreg használja, akkor az jó vagy rossz? A számolgatás, talán nem arra van, hogy kizárjuk a gondolkodást, hanem arra, hogy elindítsuk. A mai tudásmenedzsment műfaj elhanyagolta a gondolkodást.
