A mindent tudó világháló naponta közli velem, hogy hol olvassák írásaimat. Nekem erre semmi szükségem. Annak, aki ez alapján adhat nekem nagyobb nyugdíjat, ez nem számít. Azt sem mondhatnám, hogy sértő, ha Indiában (a napokban: Delhi, Numbai, Secunderabad) és az alföldön tanulnak tőlem, de tudom, hogy divatellenes. Azok, akik tudomány-metrikával hadonásznak, azt vallják, hogy nemesebb, ha egy secunderabadi és szatymazi olvasó a Doctus tudásbáziú rendszeremről, Newjersey- ben ír egy lábjegyzetet. Ha egy indiai, megvilágosodik a Doctus tudásrendezése nyomán, az nem számít bele a nyugdíjba.
„A tudományos és az irodalmi magyarnyelvűsödés már 1772-ben megkezdődött Bessenyei György fellépésével, noha a magyar nyelv akkor még „némileg alkalmatlan" volta tudomány és az irodalom hordozására.” (Iratok a magyar államnyelv történetéhez 1790-1848) Ha ezen az alkalmatlan nyelven írom a blogommat, akkor a tudomány-metrikusoktól nem kapok nagyobb nyugdíjat.
Nem merem elhinni, hogy a tudomány-metrikus elhiszi, hogy ha valaki Szatymaztól fél órányi utazás után a palicsi tó partján, egy nemzetközi konferencián, kiizzad egy angol szöveg fölolvasást, akkor annak nem is kell nyugdíjba menni.