Talán igen, talán nem

A vendégnek mindent szabad

Egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy az Edward Sexton (London) szabónál varrattat hat egyforma öltönyt. Minden nap másikban lesz, de ezt csak ő tudja. Ezzel a történettel kezdem, és azonnal folytatom a következővel. „Tagadhatatlan, hogy nem ’normális’ fiatalember, ez mit sem von le az értékéből, a boldogságából azonban valószínűleg annál többet elvesz” – mondta Alan Turing felügyelőtanára. Mi is a normális viselkedés? Valakinek az első, valakinek a második, valakinek mindkettő, és valakinek egyik sem ...

Nos, ez lesz a négyoldalas beharangozás kezdette. Egy folyóirat főszerkesztője arra kért, hogy az egyik számnak legyek vendégszerkesztője. Még annyit tett hozzá, hogy legyen egy tematikus szám a viselkedésről.

Legszívesebben íratnék valamit Kahnemannal és Arielyvel. Ez lehetetlen, de talán nem is kell. Néhány hete azon töröm a fejem, hogy meghívott íróim csak annyit tehetnek, hogy megemelik Kahneman idézetségét (most 250.000). Szabad-e mást mondani, mint Kahneman? Marhaságot nem szabad, de van-e valamilyen okosság, amit még a guruk nem mondtak ki?

Azon kívül, hogy szenvedélyesek legyenek, még négy kérésem van a szerzőktől:

1. Ne egy marginális kísérlet eredményére húzzák rá azt, amit szét akarnak kürtölni.
2. Itt nem kell sógort-komát (tehát engem sem) idézni, mint a divatos folyóiratoknál, de gurukat (Neisser, Kahneman, Ariely, Sen, Sedlacek) muszáj.
3. Három kulcsszó körül mondják el mondanivalójukat. Egy legyen kötelező a következők közül: „heurisztika”, „kogníció”, „(i)racionális”, „jól/jót csinálni”, vagy "Homo Economicus vs Homo Ethicus"
4. Legyen benne egy helyi történet (Budapest, Zágráb, Szarajevó), ami izgalmassá teszi, az esszét.

A vendégnek mindent szabad: úgy döntöttem, hogy meghívom öt-hat barátomat, akikkel már bort is ittam. Nem pszichológusokat hívok, hiszen a folyóirat, az ő okoskodásukat már publikálta és publikálni fogja. Szeretek vendég lenni. Remélem máskor is meghívnak

máshova tenni a hangsúlyt

Írunk egy cikket amiben néhány sor kell a praxisról is.  Ennyit tudok: A „pracitioner” (tudom, hogy a „nyelvészek” megőrülnek, de akkor is mesterre fordítom) nem csupán műveletek sorozatára betanított munkás, hanem az elképzelhetetlen helyzetekkel való megbirkózásra képes ember.

– Nézd meg van-e valami új a világban a praxisról – mondja kolléganőm – tudod, az amcsik mindig dicsekszenek azzal, hogy erre nagyon odafigyelnek...

Megnéztem. Mindenki Donald Schönt (1997. halt meg) idézi. Aki nem őt idézi az hülyeségeket ír. 45 000 idézet van könyvéből. Én valamikor nagyon régen Tadeusz Kotarbiński könyvéből tanultam. Akkor még nem volt érdekes az idézettség. Ma már csak néhány százan nyomják be egy lábjegyzetbe, hiszen a publikálási iparágnak nem hoz semmit a konyhára.

Itt is úgy van mint a döntéstanban. Kahneman amerikai, és tőle érdemes tanulni. Schön is amerikai, és tőle is érdemes tanulni. Illene máshova tenni a hangsúlyt. Schöntől tanulunk, aki amerikai. Ez nem ugyanaz, mint, hogy amerikaiaktól tanulunk. Az sem helytelen, csak téves.

Egy horvát kollégám szokta mondani: a döntéstant Baracskaitól tanultam. Mondhatná, hogy a zágrábi egyetemen. Az sem helytelen, csak téves.

Secunderabad és Szatymaz nem számít

A mindent tudó világháló naponta közli velem, hogy hol olvassák írásaimat. Nekem erre semmi szükségem. Annak, aki ez alapján adhat nekem nagyobb nyugdíjat, ez nem számít. Azt sem mondhatnám, hogy sértő, ha Indiában (a napokban: Delhi, Numbai, Secunderabad) és az alföldön tanulnak tőlem, de tudom, hogy divatellenes. Azok, akik tudomány-metrikával hadonásznak, azt vallják, hogy nemesebb, ha egy secunderabadi és szatymazi olvasó a Doctus tudásbáziú rendszeremről, Newjersey- ben ír egy lábjegyzetet. Ha egy indiai,  megvilágosodik a Doctus tudásrendezése nyomán, az nem számít bele a nyugdíjba.

„A tudományos és az irodalmi magyarnyelvűsödés már 1772-ben megkezdődött Bessenyei György fellépésével, noha a magyar nyelv akkor még „némileg alkalmatlan" volta tudomány és az irodalom hordozására.” (Iratok a magyar államnyelv történetéhez 1790-1848) Ha ezen az alkalmatlan nyelven írom a blogommat, akkor a tudomány-metrikusoktól nem kapok nagyobb nyugdíjat.

Nem merem elhinni, hogy a tudomány-metrikus elhiszi, hogy ha valaki Szatymaztól fél órányi utazás után a palicsi tó partján, egy nemzetközi konferencián, kiizzad egy angol szöveg fölolvasást, akkor annak nem is kell nyugdíjba menni.

Kíváncsiság

Handy, „A második görbe” című könyvében írja: „Mint később megértettem az igazi tanulás kíváncsisággal kezdődik” (Handy, 2016,163)

Miként lehet lenyomni a diák torkán egy Dali képet, egy Csehov regényt, a Pitagorasz-tételt, vagy a marhavágás-technológiát, ha nem kíváncsi rá. 

A harmadszor divatba jövő, duális képzés második kérdése: mit. Az örökös megválaszolatlan kérdés, hogy a sarki szatócs több fogkrémet ad-e el ha tud valamit a "caries dentium"-ról. Hasonló kérdés, hogy a vállalati tréninggel kalmárkodónak mennyi nemlineáris matekot kell tudnia.

A harmadszor divatba jövő, duális képzés harmadik kérdése: hol. Az irodalom és művészettörténet, tanár menjen a gyárba, vagy a marhavágás-technológus menjen az iskolába tanítani. Az üzemmérnök palánták jobban érzik magukat a gyárban, akkor menjen az irodalom és művészettörténet tanár a gyárban kialakított üzemmérnök képző iskolába. 

A harmadszor divatba jövő, duális képzés első kérdése: ki. Ki mire kíváncsi. Amire nem vagy kíváncsi az nem tud izgalomba hozni.

fúj a szél és macskák is vannak

A döntéstan második félév utolsó órájának üzenete: fúj a szél és macskák is vannak. A mesterséges világ nem gondol arra, hogy a mi világunkban fúj a szél és macskák is vannak. Erre jött rá Terry Winograd, a Shrdlu megalkotója akinek kockáit a mesterséges világban sem a szél nem fújta el, sem a macska nem döntötte fel.

Az okos ember akkor lép a porondra, ha  zaj van - amire nem gondolt a mesterséges világ tervezője. A TF professzoraival már többször beszélgettem arról, hogy az egyéni sportokban kevesebb zaj van mint a csapatsportokban, ahol csapattársaid is olyanok mint a szél vagy a macska. A legtöbb zaj a reflektorfényben lévő sportokban van.  

se felette, se alatta, sem mellette

Handy, „A második görbe” című könyvében ismét ír a szubszidiaritásról. A döntési helyek és a tudás gyakran elkülönülnek egymástól. Nagy baj az ha a brüsszeli hivatalnok mondja meg, hogy miből és mennyit taníthatok, legalább akkora baj az ha a diákokat megkérdezik, hogy akarnak-e döntéstant tanulni (választható tárgy). Honnan tudná a hivatalnok és a diák, hogy miről van ott szó, amíg nem hallgatja meg a két félévet.  Én viszont, nem dönthetek arról, hogy melyik iskolában taníthatom a döntéstant. A szuverenitás (a tisztviselőnek, a diáknak, és nekem) nem megsemmisítődik, hanem csak a helyére kerül. 

Ez egy összekuszálódott szabadság és lojalitás; szokatlan a hierarchiában gondolkodó világban.  Abból indul ki, hogy a „tudás” nem csaphatja be a „pozíciót”, de fordítva sem történhet meg.  A szubszidiaritás elve azt mondja, hogy mindenkinek annyi függetlensége lehet, amennyit még elbír. Se több se kevesebb.  A döntés ott történjen meg, ahol van hozzá tudás – se felette se alatta, sem mellette.

 Mindenki csinálja a saját dolgát!

„a nyugati világ nyugdíjas üzemmódra kapcsolt” (Handy, 2016: 10)

Tegnap elhozta a postás Handy, „A második görbe” című könyvét – nem volt türelmem kivárni, amíg a könyvesboltba kerül. Az ellustult világról ír a guru. Igyekszik időben szólni: mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy semmi se változzon.

A második görbét, talán Steve Jobs példája illusztrálja frappánsan. „bátornak kell lenni ahhoz, hogy be merjünk lépni az ismeretlenbe, amikor minden bennünket körülvevő jel azt sugallja számunkra, hogy nem szabad” (Handy, 2016: 27)

Hiúságomat hizlalta amikor rábukkantam a „követők nélküli vezetőknek nem vesszük sok hasznát” (Handy, 2016: 117). Az úriember így fogalmazza meg azt amit mi balkániak csak úgy mondtunk: Követő nélkül nincs vezető.

a tízezer az kevés

Hogy sikerült megmaradni balkán-bajnoknak a döntéstan okításban – kérdezte egy diákom. A konkurencia feladta a versenyt. Elmentek más műfajokba, vagy beléptek az establishmentbe. Így egyedül, egyben az első és utolsó helyezett is vagyok.

Sok mindent belemagyaráztak Gladwell egyik történetébe a tízezer óráról. A döntéstanba beletettem legalább ötvenezer órát. Így sikerült valamit elérni a balkánon. Nem tudhatom, hogy mi lett volna, ha még egy balkáni beletesz ötvenezer órát. Most az lett, hogy akik négy-öt órát tettek bele a döntéstanba, azok ontják a marhaságokat. 

Pistike meséi

Kolozsvári diákjaimnak készítem a döntéstan utolsó előadását. Bejön a régi kép. Gyerekkoromban vasárnap reggel, a kakaó és a kifli mellet ott volt a Magyar szó újság, és olvasgattam Pistike meséit. Pistike csúnyán beszélt csúnya dolgokról. Nem értettem, hogy miként válik valami „Tabú témává”. Most itt van az asztalomon egy M. Foucault könyv horvátul (magyarul is megjelent valami hasonló: a tudás akarása címmel). Ebben van valami magyarázat a tudás archeológiájára.

Semmi baj sem lehet abból, ha megtudod valakinek a tapasztalatát- tapasztalatának emlékeit - a reggeli szokásairól. Vagyis, néhányról: mit eszik, melyik fogkrémet használja...

Két dologról nem illik kérdezősködni: a sexről és a pénzről. Ezek tabu témák, de ezek azok a dolgok amik mozgatják a világot. Ebből következi, hogy ha valakit ki akarnak készíteni, akkor belepiszkálnak a nemi életébe és/vagy a bankszámláiba.

Pistike meséiben csak tabú-témák voltak, vagyis a lényeg. Talán valamivel többet tudhattunk meg a lényegről, ha akartuk.

Öngól

Aki öngólt rúg az nem akar rosszat a csapatának, hanem egyszerűen: rosszkor rossz helyen volt, és otrombán viselkedett.

Egy cégigazgató kell, hogy ismerje a négy legfontosabb alapanyagot és annak beszállítót, valamint a négy meghatározó termékét és azok legnagyobb vevőit.  Qrva nagy öngól az amikor az igazgató a legnagyobb vevőjénél tévesen mondja a termék nevét.

Az én diákomnak álmából felriasztva is kell tudni négy fogalmat helyesen használni. Qrva nagy öngól az amikor valaki összekeveri az elvárásait a kiutakkal.

Egy cikk írótól sem kell többet várni mint, hogy négy fogalmat tegyen magáévá. Qrva nagy öngól az, ha kis33jános nem tette helyére a "tudás" fogalmát. Most még nagyobb öngólt rúgott: összekeverte a "jól csinálni" (komplexitás) és a "jót csinálni" (etika) fogalmakat.