Haverom mutatott egy konferenciát. Benne volt az okos város műhelymunka is. Bementünk a terembe. – Biztos, hogy jó terembe ültünk be – kérdeztem haveromat öt perc után. Fél óra múlva kimentünk a téves teremből. Kifele még egyszer ránéztem az ajtóra. Még mindig az írta, hogy SMART CITY. Talán a szónokoknak is meg kellene mondani, hogy hova jöttek.
Minden „smart” lett, de legalábbis azt a nevet kapja. Ez majdnem olyan trendi, mint egy évtizede az „e”-valami volt. Az okos-kütyükkel (gadget) kezdődött, az okos-folyamatokkal (okos bevásárlókocsi, személyre szabott kampányok és hasonlók) folytatódott és mostanában az okos városokkal próbálkoznak. Ez sem igaz, hiszen a nyolcvanas években olvastam a japánok elképzeléseiről.
Az okos városba is bevándoroltak az ICT-adatbázisbűvölői, és spájzból főznek. A hozzávalók a már meglévő kütyük. Most a város is mint minden más attól lesz okos, hogy, hogy a hálózaton keresztül még több adat lesz a kütyükben. Gondolják: a sok adattól a buta ember is megokosodik.
Engem más érdekel. Nevezetesen az, hogy az élhető város válik okossá, vagy az okos város válik élhetővé. Az is lehet, hogy ezek nem szekvenciális események.