Nem tudom, hogy kerültem oda. Valamilyen palotában az Ajtósi Düreren, valamilyen esemény után borozgattunk. A társaságban volt egy hölgy is, aki arra panaszkodott, hogy az iskolában ahol ő az igazgató, nincs számítógép.
– Mekkora számításokra kell gép – kérdeztem naivan.
– A számítástechnika órákra kell
– Bocs én messziről jöttem és nem tudok elég jól magyarul. A számítás és a technika szavakat ismerem, de így a kettő egybe nem ugrik be.
– A számítástechnika órán a gyerekek tanulják használni a gépet
– Nem írigylem a tanárt
Megsajnáltam a siránkozó hölgyet. Hétfőn beállítottam az iskolájába. Vittem három gépet és ugyanannyi képernyőt. Már a portással sem tudtam megértetni, hogy néhány percig álljon ott hat doboz. Hasonlóan lepődött meg az igazgatónő is
– Hoztam három gépet
– Minek?
– Mondtad, hogy nincs
Másfél óra várakozás után leléptem a mellékkijáraton, nehogy a portás visszavitesse velem a dobozokat.
Vigyáz, ez csak velem, és csak egyszer történt meg. Nehogy rád jöjjön az induktív következtetés.
