Tizenéves koromban tanultam meg, hogy az étlapnak nem szabad a jobb oldalát nézni. Illik sejteni, hogy hol mi mennyibe kerül. Talán még azt sem kell megnézni, hogy hány csillagos az étterem. A Michelin star étterembe ne lepjen meg a vacsora ára.
Így van ez az autókkal, bugyikkal és lakásokkal is. Ugyanúgy nem érhet meglepetés a restiben, autóbontóban és a turkálóban sem. Semmiben sem különbözik egy előadó ára. Valahogy tudod, hogy mennyibe kerül egy TED-star, egy egyetemi tanár, és egy noname tréner. Itt sem kell az étlap jobb oldalát nézni.
Nagy marhának kell lenni, hogy reménykedj a meglepetésben. Lehet, hogy a Michelin star előadóteremben nem fogsz jól lakni, de oda nem is éhes emberek járnak.
„Egy káplán mondott asztali áldást, és Tom már kész volt az ételnek esni, hiszen az éhség hosszú ideje alaptulajdonsága volt, de ekkor mellé lépett Berkeley grófja, aki asztalkendőt kötött a nyakába. A walesi herceg mellett betöltött asztalnoki tisztség e nemes gróf családjában apáról fiúra szállt. Tom pohárnoka is jelen volt, és sikeresen akadályozta meg Tom próbálkozását, hogy bort töltsön magának” (Twain: Koldus és királyfi)
