A kávéházban a másik asztalnál beszélgetnek. – Tök jó elő tudnám adni a hülye csajt – mondta a barátnőm – minden szerepemben felülmúlom magam, ennél többet nem tudok adni. Volt egy mellékszerepem is ott elsírtam magam. A többi szöveget nem tudtam megjegyezni. Ismeretlen zsargonnal beszélt a művésznő. "Azt is kell tudni" – mondta Esterházy egyszer, amikor a riporter arra buzdította, hogy írjon szappanoperát. Igenis tudni kell hüje csajt játszani. Bármelyik kis kocsmában megrendelem a „Tegnap este úgy jól laktam túróval…” – mulatós dalt. Ott is tudni kell muzsikálni.
Kitalált nosztalgia, amikor nosztalgiát érzünk olyan dolgok iránt, amik nem voltak – írja Appadurai (121 old). Undorodok azoktól a mondásoktól, amik azt sugallják, hogy bezzeg valamikor mindenki könyvtárba járt, és senki sem hallgatta a mulatós nótákat.
A világ úgy jó, ha van néhány patinás könyvtár. Nem kell mindenkinek túlszárnyalni Umberto Ecot, de csak úgy jó a világ, ha van néhány Umberto Eco is, és dicsekvő művésznő is, a kávéház másik asztalánál.
