„Áldás volt e hajnalon élni, de / ifjúnak lenni ott – mennyei! Dús / idők, mikor sok fásult tilalom, /szokás, törvény, szabály oly bűvölő, oly/ vonzó lett, mint egy vadregényes ország!” (Wordsworth, William, Fordította Tandori Dezső)
Talán ezzel érdemes kezdeni egy felszopató beszédet (keynote speaker), az ICT művelőinek 2016 tavaszán. Benne van az esély és veszély, tehát izgalmas. A veszély: az öreg nosztalgiázik. Az esély: megérthetik, hogy az izgalmas korszak VOLT, és a mostani talán másként lehet izgalmas.
Ma a műfaj másként izgalmas, vagy nem. A romantikus „első innováció” (fürdőkádban született ötlet) korszaka elmúlt. Már jó ideje a „második innováció" (az ötlet új piacolása) legalább annyira fontos mint az első. Ezen a prédikálásomon bevezetem a „harmadik innováció” fogalmát is. Nevezetesen, azt, hogy: a gyártás algoritmusa is lehet új, sőt szép is.
Az innovátorokat általában kíváncsiságuk hajtja, egy-egy „kaland” jutalmazóbb számukra, mint a pénz. Howard Gardner arról ír, hogy az újítókat nem érdekli a pénz és a hatalom, hiszen jutalmukat közvetlenül munkájukból nyerik. A közvélemény és kollégáik is különcnek tartják őket. A felfedezés folyamatának izgalma és csodálata elégíti ki őket, és ezt az érzést lehetetlen pénzért megvenni. Valahogy el kell jutni oda, hogy ma az ICT művelőit a kíváncsiságuk terelje a harmadik innovációra is, és az ugyanolyan kielégülés legyen, mint a „fürdőkád ötlet”
