Talán igen, talán nem

Áldás volt e hajnalon élni

„Áldás volt e hajnalon élni, de / ifjúnak lenni ott – mennyei! Dús / idők, mikor sok fásult tilalom, /szokás, törvény, szabály oly bűvölő, oly/ vonzó lett, mint egy vadregényes ország!” (Wordsworth, William, Fordította Tandori Dezső)

Talán ezzel érdemes kezdeni egy felszopató beszédet (keynote speaker), az ICT művelőinek 2016 tavaszán. Benne van az esély és veszély, tehát izgalmas. A veszély: az öreg nosztalgiázik. Az esély: megérthetik, hogy az izgalmas korszak VOLT, és a mostani talán másként lehet izgalmas.

Ma a műfaj másként izgalmas, vagy nem. A romantikus „első innováció” (fürdőkádban született ötlet) korszaka elmúlt. Már jó ideje a „második innováció" (az ötlet új piacolása) legalább annyira fontos mint az első. Ezen a prédikálásomon bevezetem a „harmadik innováció” fogalmát is. Nevezetesen, azt, hogy: a gyártás algoritmusa is lehet új, sőt szép is.

Az innovátorokat általában kíváncsiságuk hajtja, egy-egy „kaland” jutalmazóbb számukra, mint a pénz.  Howard Gardner arról ír, hogy az újítókat nem érdekli a pénz és a hatalom, hiszen jutalmukat közvetlenül munkájukból nyerik.  A közvélemény és kollégáik is különcnek tartják őket.  A felfedezés folyamatának izgalma és csodálata elégíti ki őket, és ezt az érzést lehetetlen pénzért megvenni. Valahogy el kell jutni oda, hogy ma az ICT művelőit a kíváncsiságuk terelje a harmadik innovációra is, és az ugyanolyan kielégülés legyen, mint a „fürdőkád ötlet”

Menet közben tanulás

„A tartalom menet közben tanul”, volt a tegnapi tanításom lényege. Arról akartam lebeszélni a tanítványaimat, hogy re-formokat csináljanak. Semmi értelme sincs annak, ha a tudásgyarapítás folyamatát jól strukturáltan leírják. A tartalom megújulása legyen a szüntelen puhatolódzás nyomán. Amikor rájönnek, hogy a tanuló melyik tartalmat kajálja és melyik nem, akkor fiatalítsák meg a tartalmat. A kondicionálás tévhitét a Virágot Algernonnak történetével illusztráltam.

Kértem tanítványaimtól néhány történetet a praxisból. – Van egy történetem amikor, egy tartalom, nekem nem ment – mesélte egy tanítványom, aki egyben tanítóm is lett. Nekem ez még soha se jutott eszembe. A legjobbkor jött az új tudás. Azon az órán, amelyiken a tartalom menet közbeni tanulásáról beszéltem, bemutattuk, hogy az én tartalmam is tanulhat. A következő tanításom megfiatalodhat egy új tudással: azt sem kell tanítani ami nem megy.

Azt is kell tudni

A kávéházban a másik asztalnál beszélgetnek. – Tök jó elő tudnám adni a hülye csajt – mondta a barátnőm – minden szerepemben felülmúlom magam, ennél többet nem tudok adni. Volt egy mellékszerepem is ott elsírtam magam. A többi szöveget nem tudtam megjegyezni. Ismeretlen zsargonnal beszélt a művésznő. "Azt is kell tudni" – mondta Esterházy egyszer, amikor a riporter arra buzdította, hogy írjon szappanoperát.  Igenis tudni kell hüje csajt játszani. Bármelyik kis kocsmában megrendelem a „Tegnap este úgy jól laktam túróval…” – mulatós dalt. Ott is tudni kell muzsikálni.

Kitalált nosztalgia, amikor nosztalgiát érzünk olyan dolgok iránt, amik nem voltak – írja Appadurai (121 old). Undorodok azoktól a mondásoktól, amik azt sugallják, hogy bezzeg valamikor mindenki könyvtárba járt, és senki sem hallgatta a mulatós nótákat.

A világ úgy jó, ha van néhány patinás könyvtár. Nem kell mindenkinek túlszárnyalni Umberto Ecot, de csak úgy jó a világ, ha van néhány Umberto Eco is, és dicsekvő művésznő is, a kávéház másik asztalánál.

a padló érdekesebb?

Kollegámmal – gyerekkori haverommal – vacsoráztunk. 

Hosszú idő után kell egy kicsit puhatolódzni. Talán, ez a mondása győzött meg arról, hogy nem romlott meg az elmúlt néhány évtized alatt:

– Sz@ros a cipőm? – kérdezte diákjaitól a tanteremben kollégám

– Nem, tanár úr, tiszta a cipője – válaszolták néhányan, félénken

– Akkor ne azt nézzétek, hanem nézzetek a szemembe, amíg mesélek.

Úgy döntöttem, hogy azzal a tanárral, akit zavar, hogy a diákok a padlót nézik előadás közben, érdemes dolgozni. A vacsora után, éjfél körül rátértünk a témára. A kávázás elég idő volt, hogy a kutatást, amit indítani akarunk, is kibeszéljük.

Igazság

Az a régi megvan? „A férj reggel érkezik, azt mondja, hogy a barátjánál aludt. A feleség felhívja férje tíz barátját. A felhívottakból nyolc megerősíti, hogy tényleg ott aludt, kettő azt mondja, hogy még mindig alszik.” Tudom. hogy minden középszerű pszichológus érdeklődne a barátok testbeszéde iránt.

A vélemények többségének talán lehetne több olvasatot adni. Albert Mehrabian, bármennyire is tiltakozott, soha sem tudott megszabadulni attól, amit belemagyarázattak a non-verbális kommunikációról írt műveibe.

Talán izgalmasabb lenne a logikát használni, mint a pszichológiát. Remélem, hogy ma reggel sikerül, néhány túltréningeztetett embert átkísérnem a logika partjára.

“Alas, Alas, what misery to be wise when wisdom profits nothing!"

Két évtizeddel ezelőtti diákom küldte a rossz hírt. Ismét felbukkantak döntéstanászok. Megnéztem, hogy hol tanulták. Itt:

A minap hallottam. Maradjon titok, így egy meghamisított példa által teszem közkincsé. "Ha Pistikenek, Janikanak és Ferikenek két-két golyója van és Bécikenek egy, akkor Lacikának hány golyója van? - kérdezi doktoranduszától a mentor. - Kettő? - válaszolja a doktorandusz. Honnan tudod? - SPSS-vel kiszámoltam. Akkor jó - nyugszik meg a mentor."  Én is kérdeztem a mentortól: Tegnap hatvanezer forintért vásárolt ing volt rajtam. Ma háromezer forintért vásárolt ing van rajtam. Mennyibe kerül az ing ami holnap lesz rajtam? -Azt nem lehet kiszámítani. -Hogyhogy? - Kicsi a minta.

Nekem is van rossz hírem: kis33jánost hamarosan túlszárnyalják.

 

(Ha valaki tud egy jó fordítást a bejegyzés címéről, akkor ne tartsa vissza. A  rosszakat ismerem.)

így írunk mi dolgozatot

Meséli diákom, hogy véd(ekez)ésen a következővel támadta meg kis33jános: Miért tartotta ennyire fontosnak a szakirodalom feldolgozását?

Nos, erre mit válaszoljál. Mindegy! Ötösöd kiss33jánosnál nem lehet. Valamit tud ez a kis33jános: mindíg megszimatolja ha jön a veszély.

"Szeretnénk látni, hogy a belőle és környezetéből származó erők hogyan fosztják meg fokról fokra a karaktert a tisztesség palástjától és magasztos erkölcsi elveitől" (Egri Lajos: 2008, 152)

Hódítók

III. Alexandros volt  a világtörténelem leghíresebb hadvezére.

Ha megnézzük Mark Zuckerberg hódítását, akkor láthatjuk, hogy ötvenmillió követője van FB oldalán, és az ő nevére harmincötmillió találat van a világhálón. Steve Jobs, Larry Page, Sergey Brin, és Bill Gates sem mondhatnák, hogy nagyon lemaradnának III. Alexadrostól. Talán érthető.

Amit nem értek: miként sikerült  az üzleti élet tudásfrissítését (olvasd: tanácsadópiac) meghódítani két szóval (motiváció és fejlesztés). Azt se tudom, hogy mit jelentenek ezek a fogalmak, de azt sem, hogy ki volt a hódító.

A budapesti Játékszín most nyomja a motiváció és fejlesztés legnagyobb gúnyolását. Sehol egy jegy. Kicsi a nézőtér, ahhoz képest, hogy hányan akarják megérteni a ösztökélés- és idomítás-mentes világot.

Számítás + technika

Nem tudom, hogy kerültem oda. Valamilyen palotában az Ajtósi Düreren, valamilyen esemény után borozgattunk. A társaságban volt egy hölgy is, aki arra panaszkodott, hogy az iskolában ahol ő az igazgató, nincs számítógép.

– Mekkora számításokra kell gép – kérdeztem naivan.

– A számítástechnika órákra kell

– Bocs én messziről jöttem és nem tudok elég jól magyarul. A számítás és a technika szavakat ismerem, de így a kettő egybe nem ugrik be.

– A számítástechnika órán a gyerekek tanulják használni a gépet

– Nem írigylem a tanárt

Megsajnáltam a siránkozó hölgyet. Hétfőn beállítottam az iskolájába. Vittem három gépet és ugyanannyi képernyőt. Már a portással sem tudtam megértetni, hogy néhány percig álljon ott hat doboz. Hasonlóan lepődött meg az igazgatónő is

– Hoztam három gépet

– Minek?

– Mondtad, hogy nincs

Másfél óra várakozás után leléptem a mellékkijáraton, nehogy a portás visszavitesse velem a dobozokat.

Vigyáz, ez csak velem, és csak egyszer történt meg. Nehogy rád jöjjön az induktív következtetés.

vándorcirkusz

Írjál egy új könyvet a coaching-ról,majd mi kiadjuk – mondta múlt héten új munkadóm. Most hétvégén befejezem a „Döntéstan 5.0” dolgozatot, és utána júniusig megírom a tizenhetedik könyvemet.

Negyven év alatt öt város tíz egyetemén (csak azokat számolom ahol egész szemesztert) prédikáltam. Az egész út bejárható bő fél nap alatt.

Szoktam mondani: könnyebb közönséget cserélni, mint műsort.