A mellette lévő ülésre mutat fiam. Látom Kahneman könyvét. – Megvan magyarul is – mondja fiam a mellé ülő fiúnak. A fiatalok gyorsan megegyeztek abban, hogy qurva jó könyv. Egy órányi repülés után mindig sétálok egyet a folyósón. Láttam, hogy az emberek vagy alszanak, vagy filmet néznek. Ha tudós lennék, akkor máris kijelenthetném, hogy az olvasó repülőutasok száz százaléka Kahnemant olvas. Mivel nem vagyok, csak annyit mondhatok: Szép új idő!
Emlékszem a régi csúnya időkre, amikor használt könyveket olvastak. "Ingyen sajt csak az egérfogóban van" – mondtam, húsz évvel, ezelőtt amikor tonnaszámra érkeztek a „Used book” feliratú könyvek Amerikából. Az induló üzleti iskolákat elárasztották a hatvanas és hetvenes évek kiselejtezett amerikai könyvei. Az akkor huszonöt éves könyvekben lévő negyvenéves tudásra nem lehetet ráfogni, hogy friss. A vájtfülüknek egy példa: Elküldték Igor Ansoff könyvét (1965), de nem tették mellé vitáját Mintzberggel (1990).
De jó nekik – mondtam az újdonsült tanárokra – nem volt mesterük, de meg is látszik rajtuk. Ha minden csapból az folyik, hogy a műkedvelők, főznek, énekelnek, barkácsolnak, akkor talán taníthatnak is avítt tudásokat. Látom kiss33jános még mindig a hatvanas évek Amerikáját nyomja.
