« december 2015 | Main | február 2016 »
„Szia, Zoli bátyám, 2002-ben egyszer feltettél egy kérdést az orvosokkal kapcsolatban a romai parton. Olvastam egy cikket…” – írja egy diákom. Kurtán annyit válaszoltam: „láttam, de nem tudok vele mit kezdeni”.
A leg… diákjaim tíz-húsz év után is folytatják az együttgondolkodást. Most is kemény kérdést feszeget. Tudhat-e a zseni bölcs lenni? A zseniális matek-anyanyelvűektől talán mégsem kell elvárni, hogy bölcsek és művész-anyanyelvűek legyenek.
Tizenöt éve nem volt kezemben a Lila című könyv. Most is a könyvek könyve!
Egyik kedvenc történetem innen van és arról szól, hogy az objektív ember nem sok mindent ismerhet meg
„Létezik egy áltudományos mítosz, amely szerint ’objektív’ megközelítéssel az ember felülemelkedik környezetén, mindent úgy lát mintha Isten oldalán üldögélne a mennyekben. Ez aztán jókora sületlenség. Az objektív ember távolságtartó magatartást vesz fel, képére merevség és elutasítás ül ki. Az indiánok meg persze látják ezt. Hamarabb megérzik, mint mi fehérek… Néha még bolondját járatják velük, összehordanak fűt-fát, amit az antropológusok persze készpénznek vesznek.” (Robert Pirsig 1998:41)
A másik kedvencem:
„A dolog ott hibádzik, hogy az ember valahogy kilóg a tudományos, objektív tanulmányozás kereteiből. A tudományos vizsgálódás tárgya nem mozdulhat el minduntalan a megfigyelő nagyítója elől. Az ok, és okozat egyszerű törvényének kell engedelmeskednie, mégpedig úgy, hogy azonos ok mindig ugyanazt az okozatot váltsa ki, akárhányszor ismétlődjék meg a kísérlet. Az embert nem ilyen fából faragták. Még ha vadember, akkor sem” (Pirsig 1998:72)
Tényleg, mi is lenne, ha elbeszélgetnénk mi is néhány döntéshozóval. Nos, mi százötvennel beszélgettünk, de nem objektíven…
Abból, hogy milyen volt az elmúlt tíz szabadúszó év, nem következik, hogy milyen lehetne a következő tíz, ha hagynám, hogy vigyen a sodrás. Talán inkább azon spekuláljak, hogy milyen lehet a következő tíz, ha csinálok valamit. Ha jókor jó helyen leszek – ha lesz szerencsém – akkor talán békésen okíthatom a döntéstan 5.0-át. A döntéstan 5.0 alapköve, hogy a mester-szintű tudású döntéshozó tapasztalatából egy összkép alakul ki a döntési helyzet felismerésére, valamint az elvárások és kiutak keresésére.
A napokban, Zágrábban, Kasparov szimultán játék során mindenkit megvert. Így van rendjén. A hírekben volt egy furcsaság. A mester minden ellenfélnél megállt, lépet és továbblépett. Egy kölyöknél megállt – tudta, hogy ott vannak a kamerák – egy kicsivel többet gondolkodott mielőtt lépet. A riporter már hergelte is a tv-nézőket: kihúzhat-e a kölyök egy döntetlent a mester ellen. Nem húzhatta ki.
