Ilyenkor az év kezdetén mindig egy oszlop könyv áll a fotelom mellett. Barátaimtól sok könyvet kapok ajándékba. Itt van köztük egy új „Humánusmenedzser-tankönyv” (nem ez a címe, de én így csúfolom). A szokásos vizsgálat első lépése, hogy kitől idéz az író. A második lépés, hogy a tárgymutatóban vannak-e izgalmas fogalmak.
A közepétől kezdtem olvasni. Itt írja: „Több, mint százötven millió dollárt költöttek 2011-ben az amerikai vállalatok a képzésre. A világon százharmincöt országnak a GDP-je kevesebb ennél.” (Bock: 2015,207). A kérdés nyilvánvaló: Elfecsérelt idő és pénz-e? Talán nem kötelező a kidobott pénzek közé könyvelni.
Tegnap haverom tízéves fia teniszezett. A meccs után, amíg kávéztunk, haverom megkérte fiát, hogy írja le öt pontban a szokásos visszajelzést, ami nyomán kiderül mi az, amit még nagyon sokat kell gyakorolni. Talán, ha a vállalati tréningek is úgy működnének, mint haverom fia.
