Le se merem írni, hogy kerek negyvenkilencésfél évvel ezelőtt Karcsi bácsi felrajzolt a táblára két T-kontót, és mindkettőnek egyik oldalára egy tartozik-ot a másikra egy követel-t írt. Egy vágóhíd esetével illusztrálta a disznóvásárlást. Nos, e felejthetetlen élmény motoszkál bennem, amikor valamelyik egyetem, kar vagy tanszék költségvetésével riogatnak.
Ha elrugaszkodom az első nap könyvelés tanításától és a szakközépiskola második félévben tanultakkal ékeskedem, akkor is egyszerű: ha sok a diák, akkor sok a bevétel, ha sok a tanár, akkor sok a kiadás. Az eredmény annál nagyobb minél több diákot tanít minél kevesebb tanár.
Sok minden megváltozott. Akkor – fél évszázaddal ezelőtt – a vágóhídon számoltak így. Az ezredfordulón néhány egyetemi tisztviselő is beleszaladt a „sovány és fukar” (Lean and mean) mozgalomba. Jó látni, hogy nem mindenki.
