Egy évig lazítottunk. Az volt az álmom, hogy a „szoft technológus” képes legyen a belésulyoklt “hard” tudását konvertálni a lazán strukturált, “szoft” problémáira. Ülök a fotelomban és készülök a záró beszédre.
Talán egy buddhista mondás segíthet: „- Nem kérem, hogy az újjal tagadd meg a régit - mondta egy szerzetes -, de hogy fogadod el az újat, ha nem veted el a régit? - Tegnap padlizsánt vetettem, ma meg tököt - mondta Mu-csou”
Mi is volt nehéz? Eljutni a keménytől a puháig, de közben ne vesszen el a struktúra. A puha diszciplínák állításai bizonyíthatatlanok, de ebből nem következik, hogy hamisak, de az sem hogy igazak. A puha diszciplínák majdnem olyanok, mint a kemények, de nagyon vergődnek, hogy ugyanolyanok legyenek.
"A tudomány csak egyike annak a számtalan eszköznek, amelyet az ember kiötlött, hogy bánni tudjon környezetével. Nem az egyetlen eszköz, nem is tévedhetetlen, ellenben túl nagy hatalomra tett szert, túl tolakodó és túl veszélyes lett, hogysem szabadjára engedhetnénk." – írja Fayerabend. A „tudósok” szimbolikus hatalma hitelesítő erejével hat mediokrisztánban. A puha diszciplínák ne reménykedjenek, hogy valamikor is elérik a kvantumfizika vagy a sejtbiológia elismertségét. Aki a metafizika peremén táncol, az ne lepődjön meg, ha belelökik a metafizikába. Aki el akarja verni a port a tudományon, az a puha diszciplínákon teszi meg azt. Ezt nevezi Bourdieu gyenge autonómiának. Sokan hiszik, hogy van jogosítványuk beleszólni a közgazdaság-tan, döntés-tan, episztemológia, antropológia dolgaiba. Fordítva is működik: ha valaki szimpátiáját akarja kifejezni egy elképzelés iránt, akkor a puha diszciplína „tudósaira” hivatkozik.
Mit is tanultam? Ilyen iskolát csak két féléves filozófiával szabad elindítani.
