Tegnap, úgy hozta a sors, hogy elmeséltem egy harminc évvel ezelőtti történetet. Akkor azt a megbízást kaptam, hogy egy üzleti iskolának rakjak össze egy „üzleti informatika mester-szakot”. A jelentésem – két konyak mellett – a következő volt: Kellene, húsz tanár, aki tud ezerkétszáz órát tanítani, úgy, hogy ne koppintson semmit se az üzleti iskolából sem a villany-karról. Sose csináltam meg, de más sem.
Mindig és mindenki tegnap járt iskolába, ahol tegnapelőtti tudást tanult és holnap használta, vagy nem. Mindig és mindenki tegnap megírt könyveket olvasott, tegnapelőtti történetekről a könyvtárban, az árnyékszéken, de a villamoson is. Holnap sem taníthatunk holnaputánra alkalmazható tudást, hiszen azt még ma nem tudjuk.
A „kis hal a Michigan tóban vagy nagy hal a Balatonban”egy örökös dilemma. Nincs a világon az a híres Egyetem (nagy hal a nagy tóban), aki meg tudja csinálni a régi elemek (üzleti tartalmak és informatika tartalmak) ide-oda rakosgatásával a holnapra kész tudást. A jó egyetem nem is akarja, hiszen tudja, hogy nem az a dolga. A rossz akarja, de mi ne akarjuk.
