Talán igen, talán nem

izzadni

A Joga és a Pilates órákon tanítanak lélegezni, az iskolában nem. Ebből nem következik, hogy az iskolában a tornaórán nem kell tudni lélegezni. Nos, a doktori iskolákban, nem tanítanak tudományfilozófiát. Ebből viszont az következik, hogy a kutatóknak nem is kell tudni a tudományfilozófiát.

Összeraktunk egy konceptuális modellt és úgy döntöttünk, hogy megmutatjuk a világnak. Tegnap jött a bírálat: nincs bemutatva a módszertan. Figyelj ide te kis33jános bíráló. Az nem zavar, hogy lila fingod sincs a tudományfilozófiáról, és az sem zavar, hogy neked statisztikát (SPSS) tanítottak. Csak az zavar, hogy azt hiszed, hogy uniformisban kell járni.

Akkor inkább elmegyek egy kicsit izzadni, de nem azon, hogy a te baromságaidat kielégítsem.

Beszélgessünk

A szálloda dohányzó részében belecsöppentem egy már összeszokott társaságba. Beszélgettek. Első alkalom után az jutott eszembe, amikor az 1966. Foci VB-n minden csapatnak tudtam kívülről az összeállítását. Ezek az emberek tudták az összes "világbajnok film" szereplőinek a nevét. A következő beszélgetésük is hasonló volt. Sorolták a szereplőket és négy-öt jelző közül az egyikkel, besorolták őket. Borzasztóan unalmas lehettem a hatvanas évek második felében.

A pofakönyvben (FB) több érdekes dolog van. Talán a fiatalok, akik bújták a közösségi médiát, jobban szórakoztak.

Vállalhatatlan

Tipikus névtelen levél, amit a szerző nem vállal: „Lehet-é nemi életet élni a kecskével?” Hofi, vállalva, nevét válaszolt is rá: „Hát… Csak a kecskével az a baj, ha az ember ráveti magát a kecske közben meg mindig odébb ugrál.”

Kapom tegnap a parancsot, hogy egy könnyrészletet akadémiai stílusban kell írni. Lefordítom: egyik kérdésemet és válaszomat sem vállalhatom. Valahogy így kell írni: a szerző úgy olvasta másoktól. Nem meglepetés, hiszen Umberto Eco már két évtizeddel ezelőtt megírta, hogy olyan akadémia világ jön amilyen jött. Megoldható, majd megkérem a lektort, hogy herélje ki. Megcsinálhatnám én is, de az a baj, ha az ember ráveti magát az akadémiai világ nyelvére, és az közben meg mindig odébb ugrál.”

...és mi van ha rászoksz... az akadémiai világ nyelvére?

Tizenöt perc

Valamikor voltak negyvenöt perces iskolaórák. Utána bevezették a kilencvenperceseket. Talán arra gondolt a balga innovátor, hogy a mai fiatalok figyelme tovább tarthat. Hát, nem!  Herbert Simon 1971-ben megjósolta, hogy a tudásbőség figyelemszegénységet fog szülni. A mai huszonévesek az internettel együtt nőttek fel, megszokták a szabadságot, és bármikor áttehetik a figyelmüket egy másik tudásforrásra. . Teljesen mindegy, hogy a tudás forrása a barátnője pletykája vagy a National Geografic képei. Mindkettőt gyorsan lecserélheti.

Mi a megoldás? Kávézás közben, néhány kollegámmal, az találtuk ki, hogy talán a tizenöt perces órák lennének a megoldás. Nem adok nagy esélyt a gyors bevezetésnek. Mindegy, mi időben szóltunk. Az is lehet, hogy már el is késtünk, hiszen mást sem látok mint üres előadótermeket.

Szerszámok

„Akinek kalapács van a kezében, az mindent szögnek lát.”- mondást sokan hallották.  Mindenki fújja, de nagyon kevesen élnek általa. kiss33jános ismét kirukkolt egy marhasággal, egy „kalapáccsal” (harmadéven tanított modellel) megjósolni a tőzsde működését.

Illik tudni, hogy vannak eszközök (modellek), amelyeknek szűk, és vannak, amelyeknek széles az érvényességi tartománya.

Olyan ez, mint az iroda gépesítése. Évtizedek óta vergődnek, hogy csináljanak egy kést, és ne kelljen csinálni tucatnyi fürjtojás vágó ollót.  Meg is csinálták a gépesített irodát, ami ír, számol, rajzol, levelezik, és sok minden mást is csinál. Talán késsel fel lehet törni a fürjtojást.

"A sors, Ha akar királynak: jó, tegyen királylyá! De úgy, hogy én ne is mozduljak érte." (Shakespeare)

Amikor coachingot tanítok, akkor a lényeg megértését azzal könnyítem, hogy boszorkányhoz hasonlítom a coach-ot. A boszorkányok azt mondják amit Machbeth hallani akar:

„Oroszlán szívű légy s kevély! Ne bánd: Ki zúg? ki átkoz? kardot rád kiránt? Macbeth legyőzve nem lesz, míg csak a Birnámi erdő nem mozdul maga, S nem mászsza meg a dunsinán-hegyet."

Emlékszem, milyen gyakran kérték a szerszámokat a coach iskolámban azok akik nem voltak oda valók. Hát itt vannak:

mindenki tegnap járt iskolába

Tegnap, úgy hozta a sors, hogy elmeséltem egy harminc évvel ezelőtti történetet. Akkor azt a megbízást kaptam, hogy egy üzleti iskolának rakjak össze egy „üzleti informatika mester-szakot”. A jelentésem – két konyak mellett – a következő volt: Kellene, húsz tanár, aki tud ezerkétszáz órát tanítani, úgy, hogy ne koppintson semmit se az üzleti iskolából sem a villany-karról. Sose csináltam meg, de más sem.

Mindig és mindenki tegnap járt iskolába, ahol tegnapelőtti tudást tanult és holnap használta, vagy nem. Mindig és mindenki tegnap megírt könyveket olvasott, tegnapelőtti történetekről a könyvtárban, az árnyékszéken, de a villamoson is. Holnap sem taníthatunk holnaputánra alkalmazható tudást, hiszen azt még ma nem tudjuk.

A „kis hal a Michigan tóban vagy nagy hal a Balatonban”egy örökös dilemma. Nincs a világon az a híres Egyetem (nagy hal a nagy tóban), aki meg tudja csinálni a régi elemek (üzleti tartalmak és informatika tartalmak) ide-oda rakosgatásával a holnapra kész tudást. A jó egyetem nem is akarja, hiszen tudja, hogy nem az a dolga. A rossz akarja, de mi ne akarjuk.

Megtanulható?

Elegendő-e egy év iskolánkban  – kérdezte egy diák, a múlt heti zárórán. Talán arra elegendő, hogy felismerje a különbséget a következő szövegek között.

1. „A csacska macska farka kacska” (Holt költők társasága)
2. „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség” (Ady)

Arra talán kevés egy év, hogy elkötelezze magát az egyik szöveg mellett.

Holnap megyek a kocsmába azokkal, akiknek két évük volt az elköteleződésre. Majd meglátom, hogy a két év több-e mint az egy.

tanuljunk

Csak úgy belekukkantottam egy konferencia témáiba: E-learning, Collaborative learning, Blended learning, Mobile learning, Adaptive learning, Game-based learning, Social learning Van nekem is képzelőtehetségem: Tanulás délelőtt, délután, este, éjjel, hajnalban. Tanulás a pincében a földszinten, a harmincadik emeleten. Tényleg sokféle tanulás lehet, vagy nem. Ha a mikéntre fókuszálunk, akkor talán igen. Gyerekkoromban azzal mosták az agyam, hogy dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Itt is a miként.

Nem értem, hogy miért szöknek az emberek a „mit”-től. Mit tanuljunk? Mit dolgozzunk?

Szégyen

A vibrátort vagy a guminőt kevesen rakják ki az asztalra, amikor vendéget várnak. A mankókat leggyakrabban szégyelljük. Szégyelljük hiányosságainkat. Nem is olyan rég volt, amikor a szemüveget viselő gyerekeket gúnyolták.

Nem vagyok elég okos ahhoz, hogy megértsem, honnan az a kapkodás a gondolkodást helyettesítő hárombetűs szerszámok iránt. Tényleg, kell valakinek kérdőívvel méricskélni a másik embert: nem látja, hogy a másik buta vagy okos, boldog vagy szomorú.