Talán igen, talán nem

balkan boy

Rambo Amadeus egyik nótája: „Izzadságszagú balkáni csávó vagyok. De előbb-utóbb a tiéd leszek.” (BZ fordítás) A Personal Hungary 2015. előadásomat ezzel nyitom:

Az idén négy nemzetközi konferencián jártam, amelyek a tanulásról szóltak. Túl sok mindenről volt szó, de igazi paradigmaváltásnak a csíráját sem láttam. Minden, a régi paradigmában megválaszolhatatlan kérdés, a szőnyeg alá lett söpörve.

Nem érdekel, különösebben a tengeri csigák emlékezete, sem a csigák emlékezeteit kutató – Eric Kandel – eredményeivel keresni az analógiát. Nem hiszem, hogy hamarosan választ kapunk arra a kérdésre, hogy időpocsékolás-e a tanulás. Elmesélem egy balkanboy látomásait arról, hogy nemsokára 12+12 éves iskola is elképzelhető

belekotnyeleskednek

Én vagyok hülye, vagy a Baracskai – kérdezte nyilvános helyen kis33jános.

Válaszolok neki nyilvánosan: egyikünk se, csak más a mesterségünk. Tudod, soha sem kell az atomfizikusnak hülyének érezni magát egy mesterszakács mellett. Nyugi! a színház közönsége sem hülyézi le magát, ha úgy érzi, hogy nem tud olyan drámát írni mint Ibsen. Befizetnek néhányezer forintot és élvezik az előadást.

Az én mesterségem a döntéstan, amihez te nem értesz. Te mással foglalkozol. Sosem értettem meg, hogy mivel, hiszen nem is érdekelt. Talán jobb lenne, ha nem írnál a döntéstanról. 

Vannak akik belekotnyeleskednek olyasmibe, amit nem tanultak. Vannak dolgok a világon, amik nem jönnek össze csak úgy józan ésszel, hanem tanulni kell. És, az sem mindegy, hogy kitől.

Herkulest irigyelni?

Olvasom egy blogban, hogy a kislány irigyelte a nagylányt, és mint minden drámában a végén kiderül, hogy a nagylány irigyelte a kislányt. Napóleon irigyelte Cézárt, ő viszont Herkulest, aki – mitológiai hős – nem létező személy.

Talán, mi is mindig valakiben a mítoszt irigyeljük. Így van ez, amikor a nehezen elérhető elvárásainkat belebeszéljük valakibe, hiszen úgy elérhetőbbnek tűnnek.

Amikor barátaimnak azt mondom, hogy én csak a parazitákat irigylem, akkor emlékeztetnek: azt is gyorsan megunnád

Így már érthető

Normális, hogy a normális a normálisban hisz A mediokrisztán muszáj, hogy higgyen az átlagban, szórásban és annak valószínűségében. Vegyünk, egy példát – mondom a diákoknak.

„ha 50% az esélye annak, hogy a csaj elindul veled moziba, és ha 30% az esélye annak, hogy a csaj utána sétál veled egy kicsit a parkban, és ha 20% az esélye annak, hogy a csaj utána felmegy a lakásodba, akkor 97% az esélye annak, hogy előveszed a guminőt.”

Így már érthető, hogy nem érted a kockázat lényegét

Ne bántsd az ellenfelet

Nagy marhaság lenne, ha egy-két játékosunk megcsinálna öt-öt személyi hibát az ellenfél játékosán, akinek nem megy a dobás.

Többször elsétálok hetente egy kirakat előtt, ahol embereket tréningezettnek. Ülnek fél kőrben, mint két évtizeddel ezelőtt az „interperszonális kommunikáció(s) tréningeken” (leírni is csúnya), és a tréner valamiről beszél. A minap, sokáig bámultam az eseményt. Az áldozatok is bámultak rám – legalább történt valami. A táblára ki volt vetítve nyolc sor a döntésekről. Hihetetlen: nyolc tévedés.

A tréner az ellenfelem, vagy nem...  Akkor jutott eszembe az a régi: Ne bántsd az ellenfelet, amíg hibázik. Tényleg, marhaság csinálni rajta öt személyit. Inkább kitalálunk egy új tréninget a döntéshozóknak.

Fájdalmas

Ha valaki a saját farkába harap az talán nem is fájdalmas. A mitológiában, amikor a sárkány a saját farkába harap, akkor annak az olvasata: az örök körforgás.

Nos, ilyen körforgás, amikor a cél-racionális cél-racionálisan magyarázza a cél-racionalitást. Ez nem fáj. Az szokott fájni, amikor eltérünk a megszokottól. Ilyen a foghúzás. Az lenne a fájdalmas, ha a sárkány nem harapna a saját farkába. Nagyon fájhat, ha valaki alól egy érték-racionális, kihúzza a célracionalitást.

Hányom a borsót…

…a falra.

Harminckét éve jelent meg a H. Simon „Reason in HumanAffair” (Az ésszerűség szerepe az emberi életben). A magyar fordításban ezzel a „szerűség”-gel – olyan mint, de mégsem – is nehéz mit kezdeni.

Ma délután van a legnehezebb lecke: A „legyen”-t lehetetlen a „volt”-ból levezetni. Negyven éve falra hányt borsó, meggyőzni a diákokat arról, hogy irracionális a racionálisra törekedni, és főleg irracionális szenvedni, ha nem voltál racionális.

Ez a fogalom is beragadt, mint a célpiac és a szellemi tulajdon. Csak arra jók, hogy sértegessük azt akit mással nem tudunk. 

A laikusok is észrevennék

A napokban kétszer is szóba került az egyetemi szakdolgozatom. Negyven év után nem emlékszem a címére, de nagyjából beugrik, hogy miről is firkáltam akkor. Fel is ajánlottam egy ebédet, ha kitalálják. Nem vesztettem, hiszen kitalálhatatlan. A fiskális rendszerből. Valami nagy homály megvan, de használhatatlan. Talán mégsem úgy van?

„A koporsót megvámolták, ami benne van azt nem” – panaszkodik egy hölgy a buszon. Ha jól olvastam az utasokról, akkor nekik sem tetszik.

Nem hiszem, hogy a buszon utazók közül sokan vannak, akik érthetik az adóztatás filozófiáját. Ők máshoz értenek. De akkor, hogy lehet véleményük róla? Jobb társaságban én sem mernék egy percet beszélni a fiskálisról.  A laikusok is észrevennék, hogy szamárságokat mondok. A szamárságot az is észreveheti, aki nem tudja az okosságot. Vagy van olyan téma is a világon amiről mindenki beszélhet?

a régiek bátrabbak voltak

- Írjál egy cikket nekünk
- AMJ (Academy of Management Journal) vagy HBR (Harvard Business Review) stílusban
- HBR
- OK, kell rá két hét
- OK

Elővettem, gyorsan két Mintzberg és egy Taleb cikket, és a reggeli kávé mellett elolvastam ismét. Aha, ismerős stílus menni fog. Hirtelen eszembe jutott, hogy ezek régi HBR cikkek. Elővettem egy-két idei újságot. Hát a régiek bátrabbak voltak. Ezek az új szerzők már nem finganak bele a nullás lisztbe, Úgy döntöttem, hogy nem hívom a szerkesztőt. Úgyis azt mondja: Régi bátor HBR stílusban. Ha "valamiről" akarna cikket, akkor nem engem keresett volna. Tudja hogy én valamit fogok üzenni az olvasónak.

szürke emberek

A Tárnok utcában parkol két autó. Több százan fényképezkednek mellettük. Nők, férfiak, fiatalok, öregek, európaiak, ázsiaiak.

Ott áll egy szürke Mercedes A160 is. Senki sem hiszi, hogy az illik hozzá. Senki sem szürke ember, hogy illeszkedjen egy megvásárolható tizenéves Mercihez. Nem veszik észre, hogy attól egyformák, hogy nem illik nekik a „szürke”.