« augusztus 2015 | Main | október 2015 »
Madame de Pompadour stílusú szoba megfelel – kérdezi a recepciós Ilyenben még nem aludtam, tehát érdemes megpróbálni. Úgy döntöttem, hogy jó lesz.
Nem sokat tudok róla. Talán annyit, hogy szürkeeminenciás volt.
Próbálom a mai előadásomba becsempészni a szürke eminenciások lényegét. A szürke eminenciás és az üzemi vak (betanított adattal túlfegyverezett) történetét fogom elmesélni.
Harminc évvel ezelőtt hallottam, egy cégóriás igazgatójától: Mit csinál, a kertész, amikor bemegy a kertbe? Lemetszi az ágakat, amik túl nagyra nőttek. De te nem kertész vagy – pofáztam vissza, és témát váltottunk.
A hétvégi konferencián furcsa dolog történt. A végén egy kerekasztal megbeszélésen a szervező kérte, hogy mondjunk őszinte véleményt. Egy hölgyből kitört az őszinteség: két előadás fantasztikus volt, a többi mind pocsék volt. (Sejted, hogy a két megnevezett közül én voltam az egyik, hiszen különben le sem írnám.) Nos, a szervező a következőt válaszolta: Az ízlések különbözők, mi azon gondolkodtunk, hogy a két említett előadást be se engedjük. Talán a szervező nem kertész, és nem fog lemetszeni a következő konferencián.
Az a régi megvan, amikor Árpád és serege honfoglal?
- Emberek, itt ezen a szép helyen várost alapítunk, és mivel itt sok a kecske, legyen a neve Kecskemét.
Továbbmegy a sereg
- Emberek, itt ezen a szép helyen várost alapítunk, és mivel itt sok a kecske, legyen a neve Kecskemét.
- De vezér, az már volt!!!
- Akkor legyen Kiskunfélegyháza!!!
Nos, ez a vicc akkor jutott eszembe, amikor egy haverom megkérdezte, hogy mit jelent a szervezetfejlesztés. Talán, már volt üzemszervezés, hát most a szép helyen alapított új hakni neve lehetne Kiskunfélegyháza vagy szervezetfejlesztés.
Jó több száz embernek beszélni, hiszen akkor a húsz százaléknyi rajongó több mint ha néhány ember nyolcvan százaléka rajong érted. Ebből következik, hogy túlóráznod kell. A vacsora este nyolctól éjjel egyig tart, és a reggeli utáni kávézás sem elég, hogy kielégítsd a „húsz százaléknyit”.
A lecke nehéz részét könnyű borozás közben elmondani: A tudásfrissítést, nem lehet megspórolni. Az mindig a ti dogotok lesz. Nincs a világon az az Egyetem, aki azt meg tudja csinálni. A jó egyetem nem is akarja, hiszen tudja, hogy nem az a dolga. A rossz akarja, de Te ne akard őket…
Tíz éve használom a „tengerszint" fogalmát a tudós-professzorok rangsorolásához. Egy beszélgetésen jutott eszembe. Azt mondtam valakire: "ő a „tengerszint", hiszen az újdonsült tudósok között van nála okosabb is, és butább is.
A Kaliforniai Egyetem kutatói elemezték minden idők legmélyebbre hatoló mélytengeri fúrásának mintáit, és megerősítették, hogy a japán partok közelében a tengerfenék alatt kétezernégyszáz méterrel egysejtű organizmusok élnek.
Az ókorban még a szerencsében való túlzott bizakodás is hübrisznek számított. Mélyen lenni, az nem bűn, de gőgősen dicsekedni azzal, hogy felette vagy, már hübrisz.
Amikor Tantalosz áthágta a megengedett határokat, akkor za lett a büntetése, hogy a halottak birodalmában egy szép kertbe volt bezárva, de nem ehetett, és nem ihatott.
„Jól vedd eszedbe ezt, fiam! hiszen közös /mindannyiunkban annyi, hogy – tévedhetünk. /De el nem vész csapás alatt a tévedő,/ ha bánja vétkét s hajthatatlan nem marad,/s a rosszat újra jóvátenni nem konok.” (Sophoklés)
Még "ki sem engedtem", az idei első döntés-tan órámtól, amikor jött a hír: A Bólyain is elindul az idén.
Aki azt állítja, hogy a döntés-tan tudomány, az vagy a döntés-tanhoz, vagy a tudományhoz nem ért. Az alázat és a magabiztosság keveréke alapján ott is azzal kezdhetem: "Sem utódja, sem boldog őse. Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek". Nélkülözhetetlen az alázat, hogy képesek legyünk igazi gondolkodóktól tanulni, de elég szkeptikusak legyünk ahhoz, hogy visszautasítsunk a tudóskodók szamárságait.
A döntés-tan nem tud beszélni, így kénytelen leszek felálni a kispadról, és mesélni.
Az ebéd és a délutáni tanításom között csináltam egy kis szelőztető-sétát. Egy általános iskola ablakából a gyerekek egy papírt mutogattak, amire az volt írva, hogy „Help”. Két ötletem született:
Inkább hívok egy taxit, és elmegyek az én diákjaimhoz. Ha arra jártok délután, nézzétek meg lesz-e az ablakban egy Help
… hogy mikor van vége a nyárnak – hangzott el tegnap éjjel, diákjaim évnyitó buliján. És én – tette hozzá egy „parkoló pályán” lévő diákom.
Talán úgy is van, hiszen azoknak, akik egy hosszabbított hétvégén lógatták bele a lábukat a tengerbe, vagy a tóba, július 32-én kezdődött és július 35-én végződött a nyár.
Két hipotézisem van:
Készülök egy interjúra. Talán a Mikszáth novella segíthet.
„Strázsa János uram hagyta a lópatkolást a legényére, felölté az újdonatúj mándliját, kiélesíté a vágó-nyesı szerszámait a kis köszörűkövön, még pofon is vágta a kovácsinast, aki a köszörőkövet forgatta, mert elbámészkodott valahová, aztán fölült egy ökrös szekérre, mely a Zichy-uradalomból gyapjút szállított Vácra, hova megérkezvén, másnap estefelé, minthogy a „füstösre” nem mert ülni gyalogosan indult el Pestre, egész éjszaka bandukolván; reggel öreg fölöstököm idejére vergődött el az Újvilág utcai egyetemre.” Ott a pesti és a bécsi profok csodálkozására csizmájából kivett bicskájával megműtött egy szemet.
A Mikszáth novella után egy kicsit utánanézek mit is írnak régebbi írások. Lukács Evangéliumában a következő van: “Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” (LK 14, 28-30)
Jut eszembe az én vak-merőségem. A nyolcvanas évek elején XT (16 kB memóriával) gépemről az akkor tapasztalt emberek mondták, hogy bármelyik gombot megnyomhatom, majd valami lesz. Hályogkovácsként, ha jól emlékszem kétszer csináltam valami nyavalyát, amit a csavarhúzóval közlekedő emberek nagy káromkodás után néhány óra alatt helyrehoztak.
A hályog-kovács lényege: Nem tudom, nem is akarom tudni, mert ha megtudnám, akkor nem merném megtenni. Sokan így indították be az IT üzletet, tanári karriejüket, és sok más tevékenységet is. A hályog-kovács jól éldegélhet a hályog-kovácsok között. Semmivel sem különböztem, a 286, 386 és más ketyerék össze-vissza nyomkodásával, a többi hályog-kovácstól. Ma sok üzletember megpróbál tanítani, de a tanár is megpróbál üzletelni. Elvannak a hályog-kovácsok között.
Néhány évtized spekulálás, néhány megírt könyv, néhány időközben fölnőtt utód, és néhány ezer óra prédikálás után, úgy döntöttem, hogy ebben a félévben így fog kinézni a döntéstan.
Azonnal koppintható. Te kis33jános, ne várjál a koppintással. Emlékszel, múltkor is mire elkezdtél róla írni és beszélni (pénzért) addigra már nekem volt új. Tudom, hogy gyengélkedsz a viccekben is, de ha véletlenül megvan az a régi a három kismalacról és a farkasról. A csattanója: Kapd be a pöcsöm, látom, hogy te vagy a farkas.
Múltkor egy blogolvasóm kérdezte, ki az a kis33jános. Nem mondtam meg neki. Elég ha te és én tudjuk.
