Talán igen, talán nem

Beavatták

Látom a közösségi oldalakon, hogy Imrét beavatták a bölcselkedők (Doctor of Philosophy) társaságába.Ilyenkor nem illik, se dicsőíteni sem lekicsinyíteni, a kínokat amit átélt a beavatásig. Azt írtam be a közösségi oldalra, amit illik: Noblesse Oblige.

Utána elkezdtem gondolkodni, hogy mik is az íratlan szabályok, amik köteleznek ebben a rangban. Bő három évtizeddel ezelőtt, amikor beavattak, csak négy íratlan szabályt láttam:

1. Nem vezet autót, hanem taxival viteti magát
2. Nem használ papír zsebkendőt, hanem a zakó bal belső zsebében van egy vasalt rongy
3. Nem rendel semmit, hanem a kávéházban a törzshelyén a pincér tudja, hogy mikor mit kell hozni
4. Nem rohangál tanítványok után, hanem a tanítványok tolakodnak nála.

Nos, aki látott engem az utóbbi bő három évtizedben, az sejti, hogy nekem nem egészen jött össze a bennlevés. Beavatásom után elmentünk az újvidéki kínai étterembe, ahol nem volt törzshelyem. Este befeküdtem a Szarajevó felé induló vonat hálókocsijába és az első állomáson (Gombos) a peroni árustól vettem egy burekot. Kíváncsi vagyok rá, hogy Imre milyen útravalót fog átadni harminc év után a gólyáknak.

un-orthodox balkan-boy

Az unconference felsőoktatási csoportjába soroltak be. Hat amerikai között egy „un-polite balkan-boy”. Kétszer pofáztam bele a kiscsoportos munkábaba

- A hetvenes években un-orthodox döntéstant tanítottam, hiszen leválasztottam az „orthodox operational reserch”-ról az üzleti döntéseket

- Most a „shallows-age”-ban is „un-orthodox decision making”-et tanítok, hiszen tizennyolc perc alatt lenyomom mind azt amit valamikor két félévig tanítottam.

Utána csoporotom kiment az un-tehenek mellé én meg a tizenharmadik emeleti szobámból megörökítettem.

embertelen dolog

Minden konferencián – a cikkek kirakodóvásárán – eszmbe jut Shakespeare „Velencei kalmár” című drámája. Ezen a konferencián itt volt a műfajom legnagyobb öt vevőjéből négy. Egy férfi aki úgy vonult fel mint egy király. Végül is a csopogős marketing is úgy tanítja, hogy a vevő a király. A másik három nő volt, akik valami amatőr szinészcsoportból jöttek és a králynő szerepét gúnyolták.

Daniel Pink „Eladni emberi dolog” címet adta. Lopok egy kicsit tőle, és ennek a bejegyésnek a „Venni embertelen dolog” címet adom. Többszáz kiszolgáltatott ajánl fel „egy fontnyi húst a testéből”. Vegyünk egy példát. A Királyságból érkező professzor, megpróbálja nekik körmönföntan elsózni, hogy a coaching is „learning process”. Az egyik királynő fölényesen kijelenti: nem veszük meg. Az eladó még egy kicsit vergődik, utána elkezd hizelegni. Az eladó, akinek a raktáron maradt a cucc, valahogy megtudja, hogy csináltam valamikor coaching iskolát, és megpróbálkozik másnap nálam. Meghökkentem egy kicsit azzal, hogy én a konstruktivista tanulásra alapoztam a tudásfrissítési folyamatot. Visszafolytva a keserűségemet, elmeséltem neki, hogy nekem már nincs mit eladni, hiszen elkelt ingyen.

Ha tudnék angolul vicceket mesélni, akkor elmesélném neki azt a régit: „nem mindegy hogy melyik felén vagy...” De az is lehet, hogy mindegy. Ebben a műfajban, eladni is és venni is embertelen dolog.

 

ellophatatlan

A szállodában pakolom a reggelit az asztalra. Néhány gyümölcsöt (mango, papaja, brazil dió) ismerek, néhányat nem. Lehet, hogy tengeri uborka is van köztük. Első nap: kérdezi a pincér, hogy kérek-e kávét. Mondom neki, hogy én azt majd utána a kertben iszom meg néhány cigi kíséretében. Negyedik nap: jön a pincér és mondja, hogy a kávét a végén a kertbe fogja vinni. Jött mert az a szabály, de közben megértette a szabálytalan vendéget.

Nagyjából három helyen vagyok. A kocsmában, a Katolikus Üzleti Iskolában, és a szállodában. Hoztam magammal három ketyerét (egy kicsit, egy kisebbet, és egy legkisebbet). Naponta legalább huszonötször kell beírnom felhasználóneveket és jelszavakat. A szállodából lophatok törölközöt, fürdüköppenyt, aszali lámpát... Nincs annyi eszük, hogy a WIFI-t nem kell megvédeni, hiszen nem lophatom el.

Talán majd egyszer ha az informatikus szakma is olyan öreg lesz mint a pincér mesterség, akkor nekik is lesz annyi eszük, hogy felismerik: ami ellopható azt kell, ami ellophatatlan azt nem kell megvédeni.

A messziről jött emberek

- Rák

- Ez nem rák, hanem kagyló

- Az is lehet, hogy tehgeri malac

Együnk meg még egy adagot

 

- Rák

- Ez nem rák, hanem kagyló

- Az is lehet, hogy tehgeri malac

Együnk meg még egy adagot

 

- Rák

- Ez nem rák, hanem kagyló

- Az is lehet, hogy tehgeri malac

Együnk meg még egy adagot

....

Talán, ha sznobok lennénk, és szakácskönyveket lapozgatnánk, akkor tudnánk, hogy mi van a tálacskában. Talán meg is kérdezhettük volna. De minek. Jót ettünk. ... és van miről írni

 

megyek a múltba

Limától délre úgy 20 km-re Lurinnál az időszámítás előtt 4500-ból találtak állandó településre utaló nyomokat

Óbudán. 1395. október 6-án adta ki IX. Bonifác pápa Zsigmond magyar király kérésére az Óbudai Egyetem első alapítólevelét, mely az ország második, a főváros első egyeteme lett. Ehhez képest a limai egyetem kimondottan fiatal: Established May 12 1551

Nem attól jó a világ, ha gyorsabb és kényelmesebb a vonat, de nem is rosszabb

Három konferencián piszkálgatjuk a tanulást.

1. Új tanulási módszerek és eszközök alkalmazása – Budapest
2. Research in Management Learning and Education (RMLE) Unconference – Lima
3. Conference on Education and New Learning Technologies – Barcelona

Az utóbbi fél évszázadban, a világ egyetlen pontján sem hallottam, hogy ma jobb a tudásátadás mint tegnap volt. Mindenki mindig re-formálja a tudásátadást. Meg is van az eredménye: minden generáció többet tud. Ma gyorsabb és kényelmesebb vonatot tudnak csinálni az emberek, mint tegnap, vagy tegnap előtt. Tudom, hogy nem attól jó a világ, ha gyorsabb és kényelmesebb a vonat, de nem is rosszabb. Ma tovább élnek az emberek, mint tegnap, vagy tegnap előtt. Tudom, hogy nem attól jó a világ, ha  tovább élnek az emberek, de nem is rosszabb.

Megyek megnézem, és mondok is valamit majd arról, hogy merre menjen tovább a tudás átadás javítása, hogy még gyorsabbak és kényelmesebbek legyenek a vonatok, és még tovább éljenek az emberek. Ne féljünk az újítástól, nem lesz tőle rosszabb a világ.

Mindkettejüknek igaza van

A napokban pörögött a FB-on Ivo Andrictól egy idézet:

Sehol se tudjuk jobban megismerni az embert, az ő igazi természetét, karakterét, hangulatát, az ő “lelkét”. mint amikor megfigyeljük a volán mögött, amikor autót vezet, Ha egy órát ülünk mellette, akkor beszélgetés nélkül többet megtudhatunk mint egy hónap barátkozás alatt.

Az egyik hozzászóló beírta: „A kávéházban ismertető meg legjobban az ember” Elgondolkodtam, néhány ismerősömön. Talán mindkettejüknek igaza van . Én utálok autót vezetni, és imádok kávéházban lenni. Ebből nem következik, hogy mást ismernének meg.

Van itt egy fontosabb dolog: akarni kell megismerni a másik embert. Az odafigyelést megspórolni kívánók teszteket csinálnak. Képzeld el azt a pocsék fejvadászt, aki képtelen a kávéházban vagy az autóban megtudni valamit a kiszemeltről.

Ötvenezer vagy ingyen

Fiaim, a víkendházban őrzik  Gáspár Ferenc  „A föld körül” című könyveket (Singer és Wolfner, 1906). Nem örökölhettek déd-öregapjuktól görög filozófia könyveket, hiszen déd-öregapjukat a korabeli „turizmus” érdekelte és nem a filozófia. Ma ezek a könyvek patinásak.

Persze a könyvek megvásárolhatóak ötvenezer forintért, vagy ingyen letölthetők. Úgy tűnik, hogy fiaimnak fontos a patinás, ami szintén ingyen van. Patinás cuccokat lehetetlen pénzért vásárolni vagy ingyen letölteni.

Vendég akarok lenni

Jó étterem, jó kaja, jó pia, jó társaság. Minden vendég-szereplésem előtti este így van. A négyfős asztaltársaságnak százhúszévnyi tapasztalat van a műfajban. Nem sok titok maradt.

– Létezik, hogy te sose voltál semmi– kérdezi csodálkozva a nyugdíjas haverom (a műfajon kívülieknek: haverom a tanszékvezető, dékán, rektor létrára gondolt)

– Létezik, én mindig semmi voltam, vagyok és leszek

 

csönd…

 

– Nálatok csinálják a világon a legjobb tökmagolajat – szakítom meg a csöndet

– Képzeld, múltkor a pincér a vanília fagyit meglocsolta tökmagolajjal. Qrva jó – meséli nyugdíjas haverom.

Nem nehéz kitalálni, hogy másnap az egyetemi ajándékcsomagból virított egy üveg tökmagolaj. Figyelmes embereknél jó vendégnek lenni. Az előadásom után, amíg bagóztam, odajött néhány gyerek és megkértek, hogy csináljanak egy fényképet a féjszre. Ötvenen lájkolták.

Vaníliafagyi tökmagolaj és ötven rajongó. Talán jobb, mint valaminek. Nem tudhatom, hiszen nem voltam valami.