Sokan reménykednek a néző nélküli nézőpontban. Valamiben, ami embertelen (az ő nyelvükön: objektív). Nekem úgy tűnik, hogy csúnya, neki szép. Nekem jó ott neki rossz. Van ilyen, vagyis csak ilyen van.
Kivel szeretünk együtt lenni? Olyan, nincs aki mindent ugyanúgy lát, mint mi. Mégis van egy tucatnyi ember (néha kevesebb) akivel alig várjunk, hogy beszélgessünk. Ők is másként látják a világot, mint mi, de mégis másként, mint azok, akiket elkerülünk, ha csak lehet. Mi is az, amiben a két másság különbözik? Talán abban, hogy valaki odafigyel a méltóságodra. Ha sosem várod, hogy odafigyeljenek a méltóságodra, akkor néha kellemes meglepetések érhetnek. Érdemes ápolni azt a tucatnyi (néha kevesebb) kapcsolatot, amikben odafigyelnek a méltóságunkra.
