Talán igen, talán nem

Ha induktivista pulyka, vagy tudós lennék...

Tegnap voltam a múltban. A múlttal csak két baj lehet. Ha ismerjük és úgy vezetjük le belőle a jelent, vagy ha nem ismerjük és úgy vezetjük le belőle a jelent.

Nem is olyan régen, az ötvenes években, még laktak a materai barlanglakásokban. Később már csak a turistákat és a filmrendezőket ihlette meg

Ha Russell induktivista pulykája, vagy tudós lennék akkor a múlt „poklából” próbálnám levezetni a „jól menő turista paradicsomot”. Ugyanazzal a módszerrel le tudnám vezetni a még mélyebb szegénységet is. Így csak annyit tudok mondani, hogy semmi okunk sincs hinni abban, hogy mindennnek van oka. Az ok-okozatban való hit nélkül nem lenne tudomány. Csak arra jöttem rá, hogy hit nélkül nincs hit. 

96% tehetségtelen

A Sekély-kor-szerű karbantartás, és a megcsináltatom magam bejegyzéseim után megjelentek a drukkereim, és azok akik le akarnak beszélni. Ahogy Hofi mondaná: van aki dícséri van aki nem.

Lehet, hogy meg kellene tanulnom néhány falvédőszöveget. 

De az is lehet, hogy az üzleti-tehetségkutató zsűriben az utálatos anti-modernitás hívőjét kellen játszanom. Ennek lenne egy előnye: nem kellene depilálni a bokámat. Olyanokat súgnának a fülembe, hogy: Az emberek 96% tehetségtelen, a baletra, de ugyanannyi tehetségtelen a csoportvezetésre.... és talán ugyanynnyi a celebeskedésre is. Akkor nem járhatnék olyan vállalati tréningekre ahol mindenki tehetséges, de nem baj, hiszen ha ott nem gyakorolnák be a "modernitást", akkor nem játszhatnám meg az antagonista karaktert.

Mentor

Fiatal kollegám érdeklődött a mentor (jobb esteben: mester) és doktorandusz (jobb esetben: inas) viszonyáról. Ennyit mondtam neki: „A jó mentor vagy nagykorúsit vagy kiskorusít. A rossz az kínoz, de végül egyformán jár az is aki tehetséges és az is aki nem.”

Zsebretett kézzel utazás: zokni vásárlás

Itt most az a divat, hogy titok zoknit viselnek. Öltöny, nyakkendő, magastalpú cipő. A nadrág kicsit felgyűrve és kilátszik a meztelen boka. Nos, inkább a régí divat nyomán vettem egy zoknit. Nem volt könnyű ismét kilógni a sorból.

a gépesített tudás

Régi szép idők

A szarajevói rádiónak van egy portálja. Ott olvastam a következőt: „Amikor táborozni mentünk osztálytársaimnak szülei jó utat kívántak. Csak az én szüleim mondták: ne költsd el az összes pénzed.”

Kevesen akarnak visszaemlékezni a régi szép(?) időkre. Az nem baj, ha hülyítjük magunkat. Az a baj ha ma ezzel hülyítjük a fiatalokat. 

Nincs néző nélküli nézőpont

Sokan reménykednek a néző nélküli nézőpontban. Valamiben, ami embertelen (az ő nyelvükön: objektív). Nekem úgy tűnik, hogy csúnya, neki szép. Nekem jó ott neki rossz. Van ilyen, vagyis csak ilyen van.

Kivel szeretünk együtt lenni? Olyan, nincs aki mindent ugyanúgy lát, mint mi. Mégis van egy tucatnyi ember (néha kevesebb) akivel alig várjunk, hogy beszélgessünk. Ők is másként látják a világot, mint mi, de mégis másként, mint azok, akiket elkerülünk, ha csak lehet. Mi is az, amiben a két másság különbözik? Talán abban, hogy valaki odafigyel a méltóságodra. Ha sosem várod, hogy odafigyeljenek a méltóságodra, akkor néha kellemes meglepetések érhetnek. Érdemes ápolni azt a tucatnyi (néha kevesebb) kapcsolatot, amikben odafigyelnek a méltóságunkra.

Megcsináltatom magam

Pisztácia fagyit nyalogattunk a sarki cukrászdában és arról beszélgettünk, hogy „mindenkit meg lehet csinálni két év alatt”.

Mit csinálhatnának belőlem a celeb-csinálók? Lehet, hogy át kellene térnem a pipára, de az is lehet, hogy leszoktatnának a cigiről. Lehet, hogy a svábbogár védők társaságában kellene aktivistának lenni, de az is lehet, hogy a svábbogár gyűlölők mozgalmában kellene szorgoskodni. Lehet, hogy a táncdalfesztivál zsűriben kellene szerepelni, de az is lehet, hogy rövid-gatyában kellene danolni. Lehet, hogy a nagy-nyilvánosság előtt tanítanának főzni pisztácia fagyit, de az is lehet, hogy a gyerekeket le kellene beszélnem a nyalásról. Lehet, hogy az öregek otthonában lennék a dominózás bírója, de az is lehet, hogy én lennék a kerületi bajnok.

– és jó lenne ez neked?

–nem tudom

Anyanyelv

Olyanunk volt, hogy koktélokat iszogattunk a Leroyban.

– az eladó nem ismeri a fejlesztő, a fejlesztő nem ismeri a vevőt nyelvét

– tanítsd meg őket a második nyelvre

–kiket?

– a fejlesztőket

– kevesen vannak, és nem jutnak el az összes vevőig

– akkor marad a nehezebb út

Az eladók anyanyelve különböző. A manipulációt (tudom, hogy csúnya szó, inkább legyen szociálpszichológia) szakértői (2D tudás) szinten ismerik. A fejlesztők az ICT nyelvét szintén szakértői szinten (2D tudás) ismerik. Kell egy mesterszintű (3D) tudás. A manipulátoroknak, nem kell, hogy anyanyelvi szinten beszéljenek a megoldásokról, de a tanítójuknak viszont nélkülözhetetlen.

„Errare humanum est” – de a mester sosem téved

"Csináld meg ahogy kell, és utána kicsit cifrázzad, de ne adj ki magadból mindent" – mondta Pál István -Szalonna, amikor mestere tanításáról beszélt.

A mester sosem tévedhet, hiszen olyan fogalmakat használ, mint: „kicsit”, „cifrázzad”, „mindent”. A mester semmit sem mér, és nem csinál precíz karrier tervet.

Pénteken a „HR-Network – okosnak áll a világ” konferencián azzal kezdem mesémet, hogy Tévedni emberi dolog, de a mester sosem téved... talán nem is olyan ember mint a sokaság átlaga?