Talán igen, talán nem

Esett az eső

Ha esik az eső, akkor a legolcsóbb bemenni a Metropolitan múzeumba. Ha elég sokáig esik az eső, akkor találhatsz valamit, amit még nem láttál.

Fél órát töltöttem ez a kép előtt. Néha közelről néha messziről bámultam. Messziről láttam több tucat embert. Jól meg lehetet különböztetni a nőket, férfiakat, gyerekeket. Sőt a mozgásukból talán a koruk is kitalálható. Ha karnyújtásnyira közelítettem – ahonnan a művész rajzolta – akkor csak egy pici ecsetvonást láttam. Nos, ez a művészet: tudni, hogy más lesz látható messziről, mint közelről.

Jó a művészeknek, hiszen nem adják fel a szabadságukat. “…hússzor felteszem az életemet, még a becsületemet is egy kártyalapra... de a szabadságomat nem adom.” (Lermontov: Korunk hőse)

Mindenhol jó, hiszen nincs legjobb

Jó volt a bárány a jablanicai étteremben is. Jó volt a bárány a new yorki étteremben is. Jó volt a beszélgetés Azizzal is. Jó volt a beszélgetés Arjuannal is.

 Van egy történet: 

Egy kilencvenkét éves bácsi eldöntötte, hogy nem él tovább egyedül és beköltözik az öregek otthonába. Megérkezik. Fantasztikus! – mondja a bácsi. Honnan tudja hiszen még nem is látta – kérdezi tőle a portás. Már a döntéshozatalkor elhatároztam, hogy nagyon fog tetszeni – válaszolja a bácsi. 

Úgy döntöttem, hogy jó lesz holnap Párkányban is és jövő héten Párizsban is. Mindenhol jó, hiszen nincs legjobb.

„Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy el – borzalmas” (Becket)

A hatvanas évek közepén, mielőtt hazamentünk az iskolából, letettünk két-két táskát – azok voltak a kapufák, és fociztunk. Soha senki sem akart kapus lenni, hiszen akkor nem volt esélye gólt rúgni. Mindenki a labda körül ugrándozott. A grundfoci varásza nem engedte meg a munkamegosztást.  

A nehéz, talán a legnehezebb dolog az emberekkel megértetni, hogy a jól csinálniból (mindenki a labda után rohangaszik) nem következik a jót csinálni (megnyerjük a meccset).

“Management is doing things right; leadership is doing the right things.”― Peter F. Drucker, Essential Drucker: Management, the Individual and Society

A korosztályom úgy maradt. Most egyetemi tanárként is úgy jár az eszük, mint annak idején, a grundon: nincs munkamegosztás. Mindenki tanít, mindenki publikál, és mindenki pályázatot nyer. 

Senki sem fog vizsgázni abból, amit nem olvasott el

Nem lehet, és nem is kell a tudás befogadását a nyitottságból levezetni. Nincs egyszerű magyarázata annak, hogy egy közösségben mi az elfogadott tudás. Nem attól „lokális” egy tudás, hogy azt mások „ott” nem tudják, hanem attól, hogy "itt" tudják.

Tegnap este egy „kerti party”-n az asztalra került a vállalat, ahol kíséretségivel menedzselik a marketingot, és az is, hogy az intézeti megbeszélésen a nobel-díjas felrakta a lábát az asztalra. A lokális (vállalati, inézeti) tudást valaki közvetíti.

Legyen kilenc című bejegyzésemben kínáltam néhány olvasmányt. Pénteken diákjaim is kértek olvasnivalót. Nekik csak ezeket ajánlanám:

Talán kialakulhat egy lokális „tolvajnyelv”, ami majd megkülönbözteti őket a műfajban járókelőktől. Az alexandriai könyvtárat sem olvasta ki senki, de néhány könyvet néhányan elolvastak.

Nyugi! Senki sem fog vizsgázni abból, amit nem olvasott el – nem kell másokkal elolvasatni. Ne legyetek kis33jános.

Talán lesznek olyanok akik megértik, a LAZÍTÁS felé vezető utakat:

1. A  GLOKÁKIS  EMBER IDENTITÁSA: okos fogyasztár
2. A  GLOKÁKIS  EMBER IDENTITÁSA: digitalis bevándorló
3. A  GLOKÁKIS  EMBER IDENTITÁSA: új alexandriai
4. A  GLOKÁKIS  EMBER IDENTITÁSA: sekély tudás
5. A  GLOKÁKIS  EMBER IDENTITÁSA: informális tanulás

tanítás-metria

Mindenféle mutatókkal rukkol elő a tudomány-metria. Ha tanítás-metria betegségben szenvednék akkor megszámoltatnám, hogy hányan nézik meg (nyomonkövethetően) a tanár „slide-show”-ját. Ott sem hiszem, hogy jobban állnék a világban, mint más metriákban. Nem tudom, mennyi az 5856

Azt sem értem, hogy ezekben az országokban miként lettem „eladható” tanító. “Hát, ezt nem értetted. De semmi gond, a vendégért mindent. Hát na, nekifutunk még egyszer.” – mondaná Hofi

Rugaszkodjatok neki a magyarázatnak...

kötelesség

“Hát jó, ügyvéd úr. Akkor kimondom.

– Néha tehet az ember valamivel többet is, mint a kötelessége, és néha tehet kevesebbet is, mint amihez joga van.

– No lám, no lám: valamivel többet, valamivel kevesebbet… Ezt hol tanulta, melyik egyetemen?

– Ezt otthon tanultam, az édesapámtól.

– Gondoltam. Bizonyára szegény ember volt a kedves papa.

– Nagyon szegény.

– Gondoltam. Szép nemes elveket hagyott magára… Így öröklődik a szegénység…”

az okos világ

Volt egy tervem amikor meghirdettük az iskolát. Volt egy tervem amikor elindult az iskola. Itt a harmadik terv. Tervezni muszáj, de megvalósítani valamit az más.

 

10 könyv olvasását javaslom. 2007-ben indítottam a „40 hét 40” könyv mozgalmat. kis33jános kontrakultúrája abból állt, hogy nem olvasott, hanem csoporttársaival olvastatta el a javasoltat.

4,4,77,83,92

Ezek nem a lottó nyerőszámai. Nem lehetnek, hiszen kétszer van négyes. Ez április negyedikét jelent. Most már nem nehéz kitalálni, hogy a következő három az évszám.

1977 ápr. 4-én írták ki a pályázatot első munkahelyemre. 1983 ápr. 4-én lettem tudománydoktor. 1992 ápr. 4-én hagytam ott Szarajevót. Minden évben e napon eszembe jutnak ezek az események. Minden évben mást láttok bennük. Így jó, hiszen a hozzáadott egy év tapasztalat mindig átfesti a képet. Mondhatnám úgy is, hogy valamilyen részlet megváltoztatja az összképet a múltról.

A hetvenes évek elején dönthettem volna úgy is, hogy a gőzgép- beton- vagy az uborka-tanszék valamelyik szakára iratkozom be. Ott megtanulhattam volna hasznos dolgokat csinálni és disszertációmban igazolhattam volna egy olcsóbb és jobb teljesítményű gőzgép, betonoszlop vagy uborka gyártását.

Az emberek, amikor megtanulták, az anyag-rendjét akkor fölösleges gondolkodáskapacitásuk lett és elkezdtek spekulálni az emberről. Nagyjából semmire sem jutottak. Egyetlen baj volt és van: Ugyanazzal az okoskodással próbáltak szerencsét az emberismeretben, mint amivel sikert értek el az anyagismertben.

Most ott tartok, hogy az antipozitiviasta ne ígérjen hasznos dolgokat a pozitivistáknak. 

“Havi kétszáz pengő fixszel ma egy ember könnyen viccel…”

1987-ben Dire Dawa (Ethiopia) környékén láttam, hogy mi az ivóvízhiány. Tavaly Marosvásárhelyen a Zöld ház tervezője büszkén mondta, hogy esővízzel mossák le a klotyót. 1988-ban St. Paul –ban (Minnesota) láttam, hogy kollégám tisztességesen megél a havi fixből. Mit vártam 1989 augusztus-ban? Most negyed évszázad után azt mondom: Lehessen tisztességesen megélni a „havi fix”-ből, és esővízzel mossuk le a sz@rt.

Egykori tanársegédem is, és fiaim is, ma tisztességesen megélhetnek a „senior lecturer” havi fix-ből, és fogmosás közben elzárják a csapot, amiből ivóvíz folyik.

“Someone found "Reductive Reasoning" on Google from the United States.” – küldi a hírt az Academia.edu. Talán majd 2039-ben egy kockás abroszos kiskocsmában rágyújthatok egy szivarra és valakinek a fülébe húzattathatom, hogy: havi kétszáz fixszel…