Tovább faragom a képet (jó kis képzavar) a “Mert mégiscsak emberekkel dolgozunk.” felszopatására.
A Gyors döntések (Brzo odlučivanje, 1991) című könyvünkben idéztünk Pál apostoltól. Ugyanezt az idézetet, használja Handy (1998). Senkinek eszébe se jusson, hogy Handy merített Baracskai Boszniában megjelentetett könyveiből. Csupán egy régi filozófiai dilemmáról van szó, amit többen felismerhetnek.
„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom” (Pál apostol)
„Bohém szabadúszók” című bejegyzésemben idéztem:
„A tanárok nem azért lesznek tanárok, mert munkájukból meggazdagodhatnak, ami nem jelenti azt, hogy örülni fognak az elégtelen fizetésnek…” – írja Charles Handy.
A glokális közösségben ne legyél homo-economicus és ne gondolj a „vagyon”-ra. Az ember és közösség kapcsolatáról mind kevesebbet filozofálunk (bölcselkedünk), és mind több „szamárvezetőt” vásárolunk. A birtokló okoskodása vagy abból indul ki, hogy „a vállalat a vagyonom”, vagy abból, hogy „az ember a vállalat vagyona”. Sehogy sem tud ez az okoskodás zöldágra vergődni az egyén-közösség dilemmával.
Ha megszabadulnának a birtoklástól, akkor egy teljesen más felelősség alakulhatna ki. Akkor senki sem lenne kiszolgáltatott. Olyanok lennénk mint a fenegyerekek, és ezzel meg is szűnne a fenegyerek fogalma.
