Útálok piacra járni, hiszen a kofák átvernek. Ennél jobban útálom a bevásárló központokat, hiszen nincsenek kofák, én meg nem tudom megkülönböztetni az uborkát cukintól, de a retket sem a zellertől. Pénteken elmentem a felsőoktatási piacra, és hasonlóan jártam, mint a zöldségpiacon.
Az egyik standon száz bordó pólóba bujtatott kofa árulta a cuccot. A másik standon egy Egyetem azt hirdette, hogy a diákok majd a gyárban fognak tanulni. A harmadik standon egy asztal és egy fiatalember (elég jó minőségű öltönyben), egy MacBook Air, és egy üres szék a vevőnek. Négyszer visszatértem ehhez a standhoz, és a szék mindig üres volt. Ezen a standon nem osztogattak se nyalókát sem lufit. Csak úgy mellesleg megjegyzem: ez volt az egyetlen stand, ahol a világszínvonalú terméket lehet venni. Az Egyetem, talán azt hitte, hogy nekik nem kell rikkancs. Nem akartam zavarba hozni a kiállítás legjobb sárgarépájának kofáját, és inkább elmentem a kiállítás kínálatának „second-best” (hülye fogalom, de van) standjához. Ők árultak egy jobb és egy gyengébb terméket. Kiderült, hogy a jobb termékükből évente kettőt, a rosszabbikból (ami jobb a bordópólósok legjobbjától) tízet tudnak évente eladni. A bordópólósok néhány tízezret adnak el.
