Akkor kb. háromezren hallgatták MBA-Döntéstan előadásaimat. A döntésképességről szóló részben megmutattam a következőt:
A tankönyvben ez volt: „Reflex döntések - Sokáig töprengtünk azon, hogy vannak-e olyan döntések, amelyeknek hátteré-ben „nincs okoskodás”. Vannak cselekedeteink, mint pl. mindennap veszünk egy doboz cigarettát, vagy ötödikén átutaljuk az alkalmazottak fizetését. Mondhatnánk úgy, hogy valamilyen megtanult szerep alapján ezt reflexből csináljuk, minden gondolkodás nélkül. Mondanivalónk szempontjából ezek a cselekedetek kevéssé fontosak, hiszen könnyen besorolhatók a feladatelvégzők jól strukturált munkájába. Nem is foglalkozunk velük többet.”
Sokan meg is tanulták. Mi van most? Elfelejtették. Enyhe túlzással azt mondhatnám, hogy nincs olyan vállalat, ahol ma legalább egy vezető nem ebből a tanításból jött. Ma azt látom, hogy rengeteg időt költenek a reflexdöntések transzparenciájára. Itt és most folytatom az akkori tanítást: Amit lehetetlen alogiritmizálni, azt kevés és sok idő alatt is lehetetlen.
