Talán igen, talán nem

e-mail

A 6-os villamoson, a Király utcánál kérdezi egy utas:

– Mikor jön a nyugati?

 –  Bő félóra, de ne zavarjon, hogy a Móriczon, a végállomásnál, majd visszafordul a villamos, és ha újra itt leszel, akkor jobban figyelj

– Köszi – mondja flegmán, és tovább nézegeti az e-maileket

A szállodában, reggeli után hívom kollegámat kávézni

  – Előbb megnézem az e-maileket

– Mennyi van?

– Százharminckilenc.

Balaton parti szállodában kétszáz vezetőnek meséltem. Egy óra után:

– Most tartunk egy kis szünetet, hogy elintézzétek az e-maileket – mondja a szervező

Úgy sejtem, hogy az e-mail valami nagyon fontos dolog lett.  

Mit fogsz csinálni, ha egymillió e-mail vár majd rád? „Amikor egymillió e-mailt találsz a postaládádban, valószínüleg közeleg a szingularitás." (Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén) Talán az lesz a pont, amikor az ultraintelligens gép megválaszolja az e-mailt, amit egy ultraintelligens gép küldött?

Maradt még két hetem az előadás tökéletesítésére

2015. január 13-án 15:00 órától bemutatkozó konferencia lesz . Nem hiszem, hogy ez a hátralévő három hét alatt kiolvasom a könyvet. – írtam néhány nappal ezelőtt. Négy slide már elkészült:

1. Nem tudom, hogy mi lesz 2050-ben
2. Mediokrisztánban csak mesterséges-Mediokrisztán-polgárt lehet gyártani
3. Ha egy méretnél alacsonyabb akkor…
4. "Olvasni felelősség, alig kisebb, mint írni"

Itt az ötödik

A gépesített folyamatok – mindegy, hogy mennyire komplex – akkor lesznek jók, ha marad bennük lehetőség az emberi beavatkozásra. Úgy látom, hogy a könyv mondanivalója talán a benne lévő Einstein idézettel elkapható: „Mindent annyira egyszerűen csináljunk, amennyire csak lehetséges, de ne egyszerűbben.”

Maradt még két hetem az előadás tökéletesítésére.

"Olvasni felelősség, alig kisebb, mint írni" (Esterházy Péter)

Negyedórányit keresgéltem a világhálón, és megtaláltam, hogy Amsterdamon keresztül fogok repülni Limába. Azóta mindenfelől kapom az okos(?) hirdetéseket, hogy repüljek KLM géppel Limába. Negyedórányit kerestem a világhálón, és még némi haveri segítséggel megtaláltam, hogy „HTC ONE 8”-ra cserélem a régi HTC telefonomat. Azóta mindenfelől kapom az okos(?) hirdetéseket, hogy vegyek HTC ONE telefont. Ha véletlenül más „60+ éves, városban élő, bácsi” is elkezdte kapni a hasonló okos(?) hirdetéseket, akkor kis33jános megtalálta a „piaci szegmenset”, ha csak én kapom, akkor megtalálta a „személyre szóló” reklámot.

Buta vagy te kis33jános, ahhoz, hogy okos cuccokat csinálj. Nem fogok naponta két-három jegyet venni Limába, ez más, mint a sör. Ha okos lennél, akkor most Budapest-Vancouver jegyeket kínálnál. Erre úgy jöhetnél rá, hogy az, aki elrepül a világ legjobb „Management Learning and Education” konferenciára, az talán az „AOM”-ra is el akar repülni. Még arra is rájöhetnél, hogy Kanadába már háromszor repültem Lufthansa géppel, és ha nincs jobb, akkor ne ajánlj semmit. Ez nagyon más okoskodás, mint az, amit a tréningen a te „testedre szabtak” a hetvenes évek marketingjéből.

"Olvasni felelősség, alig kisebb, mint írni" (Esterházy Péter) Ebből a bejegyzésből mit olvashat ki kis33jános? Talán annyit, hogy ismét lebutáztam. Nem is neki írtam. Remélem, hogy a január 13. konferenciára nem jön el, sem ő sem más, aki túl jól van fizetve az indukció alkalmazásáért.

Ha egy méretnél alacsonyabb akkor…

Az értékek és azok sorrendje (Bourdie: Kultur-tőke) tartós és túléli a viselkedést. Az ember cipeli magával. A kultur-tőkének nincs piaca – se venni sem eladni nem lehet.

A napokban taxisofőrökkel, kollegákkal, barátokkal is beszélgettem az ajándékozásról.  Hallottam egy érdekes szabályt:

„Ha valamelyik rokon, vagy barát(nő) egy méternél magasabb, akkor neki nem veszek ajándékot”.

Ezzel a "ha..akkor" (logikai) szabállyal meggyorsítható a döntés. Miként befolyásolta a kultur-tőke ennek a viselkedési szabálynak a kialakulását? Nem tudhatjuk, hiszen a kultur-tőke működése algoritmizálhatatlan. Az előző évek ajándékozásából – amikor kétméteresek is kaphattak – algoritmizálhatatlan. A kultur-tőke tartós: ajándékozni jó!

2015  január 13-án a bemutatkozó konferencián arra fogok buzdítani, hogy a szoft-technológusok ne erőlködjenek a kultur-tőke hatását beleírni egy kemény algoritmusba.

 

PS: e bejegyzés első olvasója lesz a harmincezredik blog olvasóm: meghívom egy sörre

Mediokrisztánban csak mesterséges-Mediokrisztán-polgárt lehet gyártani

Kétségtelen, hogy Mediokrisztánban legyárthatatlan az Extremisztán-polgár algoritmusa. Mediokrisztán „szórása” gyárthat algoritmusokat. De milyeneket? Ma az úgy történik, hogy az átlag feletti legyártja kis33jános (átlag alatti) észjárásának algoritmusát. Ez mire jó? Azt tapasztaltuk, hogy kis33jános egy-két tucat szabályt használ. Ez algoritmizálható, és el lehet érni azt is, hogy jobb legyen. A tucatnyi ha…akkor szabályban nem lesznek belső önellentmondások. A mai okos algoritmusok okosabbak lehetnek kis33jánosnál. Nem kell félnünk attól, hogy a kiss33jános-algoritmus elkezd okosabb algoritmusokat gyártani.

2015  január 13-án a bemutatkozó konferencián arra fogok buzdítani, hogy a kis33jánosnál okosabb embereket ne cseréljük le kiss33jános-algoritmusra. És arra is, hogy lazítsunk – hagyjuk mediokrisztán okos embereit, és az Extremisztánban élőket dolgozni. 

Nem tudom, hogy mi lesz 2050-ben

Öt évvel ezelőtt a zágrábi Milenium cukrászdában lapozgattam A Fekete hattyú könyv horvát fordítását (519 old). Ugyanott, két évvel ezelött lapozgattam A gyors és lassú gondolkodás könyv horvát fordítását (536 old). Nem hittem, hogy ennél vastagabb könyvek is a kezembe kerülhetnek. Most itt van előttem A szingularitás küszöbén (942 old). A Twitter-terjedelmű szövegek korszakában az ilyen könyvek, már a könyvespolcon sem divatosak.

2015. január 13-án 15:00 órától bemutatkozó konferencia lesz az ELTE Pszichológiai Intézetében. Nem hiszem, hogy ez a hátralévő három hét alatt kiolvasom a könyvet. Lacival megegyeztünk, hogy előadásainknak még nem adjuk meg a címét. Most úgy tűnik, hogy a „Nem tudom, hogy mi lesz 2050-ben: a rendezettség nem jelent rendet” címet adom.

Az első slide megvan. Ha háromnaponta születik egy, akkor mondhatok valamit 13-án. Ha nem, akkor majd beszélek valamiről. Qrva nagy a különbség a „mondok valamit” és a „beszélek valamiről” között.

néhány tucat

„Tudják, hányszor választanak egy átlagos napon? Tudják, hányszor választanak egy átlagos hét folyamán? Nemrég végeztem egy felmérést több mint 2000 amerikaival, ahol az derült ki, hogy átlagosan kb. 70-re rúg naponta a választások mennyisége az amerikaiak bevallása szerint. Készült nemrégiben egy felmérés vállalatvezetőkkel is, amelyben a vezetőket egy egész héten át szemmel tartották. A tudósok egyszerűen dokumentálták a különféle feladatokat, amelyekkel a vezetőknek foglalkoznia kellett, valamint, hogy mennyi időt töltöttek el azzal, hogy döntéseket hozzanak a feladatok kapcsán. Azt találták, hogy egy átlag vezető kb. 139 feladattal birkózik meg hetente. Minden ilyen feladat további sok-sok kisebb választásból állt össze persze. A döntéseik 50%-a kevesebb mint 9 perc alatt született meg. Mindössze a döntéseik 12%-a vett igénybe több mint egy órát. Gondoljanak csak a saját választásaikra! Tudják hány döntés fér bele a 9 perces kategóriába, az egyórás kategóriával szemben? Mit gondolnak, mennyire tartják kézben ezeket a választásokat?” (Sheena Yengar) – a fordítók nem ismerik a döntéstan fogalmait, de így is érthető a mondanivaló lényege (BZ)

A kilencvenes évek elején (pályáztam egy kutatásra, amit elbuktam) rákényszerítettek a fölnőttek, hogy számoljak. Nem egyszerű dolog megszámolni hányszor dönt naponta az ember. Átmegyünk a zebrán, lehúzzuk a vizet a WC használat után (vendégségben néha használat közben is), adunk egy pofont a gyereknek, és így tovább. Akkor a pályázatban azt írtam, hogy hatvan döntést, hoz az ember.

Sheena mérése nem azt jelenti, hogy most több van, hanem azt, hogy mást számoltak meg. Ha prcíz akarok lenni, akkor azt mondhatom: néhány tucat döntésünk van naponta. Talán érdemes lenn ezeket a döntéseket úgy gyorsítani, hogy azok ne legyenek butábbak mint a lassúk.

Rajongók: az új alexandriaiak

A fölnőttek mindnet kiszámolnak. Valahol hallottam, hogy ötezer rajongót lehet vásárolni negyvenezer forintért. Most már csak egy kérdésem van: Ki a rajongó? Írásaimnak néhányszáz olvasója van, és ebből hatvan rajongó. Negyven év meló van benne. Ha én tudtam volna, hogy ennyit megvásárolhatok fél doboz cigaretta áráért, akkor…

Az új alexandriaiak – a tudomány megosztása, a megosztás tudománya című fejezetben Don Tapscott és Anthony Williams írják: „Ma a világ legnagyobb könyvtára a New York Public Liberary a maga negyvenkétmilló kötetével, már bőven meghaladja az egykori alexandriai könyvtár gyűjteményének a nagyságát, de még ma is kevés olyan könyvtárt találni világszerte, ami felvenné a versenyt a kétezer éves elődjével.”

 

Egy elő-karácsonyi bulin, néhány pohár bor után azt mondtam: „Talán nemsokára beülhetek egy új-alexandriai könyvtár szivarozó-szobájába, és majd ott borozgatok a rajongóimmal. Az sem baj, ha csak néhány tucatnyian lesznek.”

„Abban a pillanatban kezdesz majd ismerkedni a mennyországgal, Jonathan, amikor eléred a tökéletes sebességet. És ez nem azt jelenti, hogy ezer vagy millió kilométert teszel meg óránként vagy hogy fénysebességgel repülsz. Minden szám határt jelent, a tökéletesnek pedig nincsenek határai. A tökéletes sebesség, fiam, az, ha el sem indulsz, s máris ott vagy, ahová igyekszel.” (Bach)

"Azt mondják: hol szorít a cipő, nem tudja más, csak a viselő." (Ibsen)

Magyarul félmillió. Bosnyákul-horvátul -szerbül is majdnem annyi. Angolul tizenkétmillió találat van a hűség fogalomra. Tehát soha sem tudhatom meg mi az a hűség. Nem tudom és nem is akarom tudni, de muszáj megtudnom, hogy kis33jános milyen olvasatot ad a hűségnek.

Minden ketyerém (gadget) szolgáltatójához muszáj hűségesnek lenni. Tehát, minden folyamathoz ami kis33jánosok agyából kipattan muszáj hűségesnek lenni.

Tegnap történt az egyik ketyerémet szolgáltató boltosánál:

– Júniusban jár le a szerződése, és addig nem tudunk változtatni

– Úgy akarok változtatni, hogy nektek lesz jobb

– Nem lehet

– Idáig huszonnégyezret fizettem, mostantól harminckilencet akarok nektek havonta fizetni

– Júniusig nem lehet

Tudom, hogy kis33jános ilyen hosszú szövegeket nem olvas - nem is neki ajánlom:

“A hűség a látszat ellenére nem páros mérkőzés. Az magányos sport, olyan, mint a hosszútávfutás, nem adok-kapok. Nem hozzá vagy hűséges, hanem magadhoz, nem neki fogadtad meg, hanem magadnak. Te tudod egyedül, mit bírsz és mennyit bírsz, és ehhez tényleg nincs köze senki másnak. Nem, még neki se. Itt nincsenek se rekordok, se helyezések, egyedül te tudod az eredményt is.” (Dragomán György)

Te kis33jános, maradj hűséges önmagadhoz, hiszen ha nem lennél ekkora barom, akkor nem lenne kiről írnom.

Az ezredforduló környékén tanul(hat)ták

Akkor kb. háromezren hallgatták MBA-Döntéstan előadásaimat. A döntésképességről szóló részben megmutattam a következőt:

 

A tankönyvben ez volt: „Reflex döntések - Sokáig töprengtünk azon, hogy vannak-e olyan döntések, amelyeknek hátteré-ben „nincs okoskodás”. Vannak cselekedeteink, mint pl. mindennap veszünk egy doboz cigarettát, vagy ötödikén átutaljuk az alkalmazottak fizetését. Mondhatnánk úgy, hogy valamilyen megtanult szerep alapján ezt reflexből csináljuk, minden gondolkodás nélkül. Mondanivalónk szempontjából ezek a cselekedetek kevéssé fontosak, hiszen könnyen besorolhatók a feladatelvégzők jól strukturált munkájába. Nem is foglalkozunk velük többet.”

Sokan meg is tanulták. Mi van most? Elfelejtették. Enyhe túlzással azt mondhatnám, hogy nincs olyan vállalat, ahol ma legalább egy vezető nem ebből a tanításból jött. Ma azt látom, hogy rengeteg időt költenek a reflexdöntések transzparenciájára. Itt és most folytatom az akkori tanítást: Amit lehetetlen alogiritmizálni, azt kevés és sok idő alatt is lehetetlen.