Ha megkérdeznék egy átlagos (normális) üzleti iskola átlagos (normális) tanárától, hogy mi a „business” lényege, akkor megmutatná a „nemlineáris dinamika mintázatait”. Ha megkérdeznék egy jó üzleti iskola jó tanárától, hogy mi a „business” lényege, akkor felkínálná olvasásra Stratégiai szafari c. könyvet. Ha megkérdeznék a legjobb üzleti iskola bölcs tanárától, hogy mi a „business” lényege, akkor azt mondaná, hogy fél évszázada gondolkodik róla, de még nem tudja.
Ha megkérdeznék egy átlagos (normális) köz-gazdász iskola átlagos (normális) tanárától, hogy mi a köz-gazdaság-tan lényege, akkor megmutatná a Nash-egyensúlyt. Ha megkérdeznék egy jó köz-gazdász iskola jó tanárától, hogy mi a köz-gazdaság-tan lényege, akkor felkínálná olvasásra A jó és a rossz közgazdaságtana c. könyvet. Ha megkérdeznék a legjobb köz-gazdász iskola bölcs tanárától, hogy mi a köz-gazdaság-tan lényege, akkor azt mondaná, hogy fél évszázada gondolkodik róla, de még nem tudja.
Két dologra lehet rájönni ezekből a kitalált, de talán hihető történetekből:
- A két műfajnak semmi köze egymáshoz
- A üzleti és a köz-gazdász iskolákban olyan sok matek kellene amennyit lehetetlen megtanítani
A nyolcvanas évek végén rengeteg időt pocsékoltam a „Rosencrantz és Guildenstern halott” c. dráma megértésére. A napokban ismét megnéztem a színházban. Rájöttem, hogy most sem értem, hogy mit nem értek. Kevés matekot tanultam, de legalább tudom, hogy nem tudom!
