Talán igen, talán nem

Autopoiézis

Van egy kimondhatatlan fogalom: autopoiézis. A napokban egy kollegám azt mondta, hogy aki így nevez el egy fogalmat az talán nem is akarta, hogy használjuk. „Egy társadalmi rendszer elemei autopiézisének a megértése elengedhetetlen magának a társadalmi rendszernek a megértéséhez” – mondja Maturana.

Az autopoiétikus rendszerekben a „megfigyelés” nem feltételez szubjektumot, bármely rendszer – így az élő és a szociális rendszer is – képes „megfigyelést” végezni. 

Nemsokára indul a Szoft-technológus iskolánk, ahol a jövő félévben Vállalati identitást fogok tanítani. Ott keressük majd a választ Cervantes kérdésére: Ki vagyok én. Talán meg is találhatjuk a választ arra a kérdésre, hogy ki vagyok én egy komplex autopoiétikus rendszerben.

Ahol nem kell (le)vizsgázni

269 km/h száguld a vonat Sevillától Madridig, és közben írogatok.

Akik kitalálták, megkonstruálták, legyártották és működtetik ezt a vonatot mindannyian jártak multidiszciplináris iskolákba. Tanultak énekelni, számolni és kötélre mászni. Minden - valaki által kiválasztott - diszciplínából megtanultak (le)vizsgázni.  A kiművelt emberfő gyártják több száz éve és remélem, fogják is gyártani, de a legyártott emberfők soha sem csináltak AVE vonatot. Az AVE vonatgyártáshoz szenvedélyes ember és transzdiszciplináris tudás kell. A formális tanulás megtanít (le)vizsgázni az egymás mellé rakott diszciplínákból, az informális tanulás a szenvedélyes embert megtaníthatja bóklászni a diszciplínák között amik, nincsenek egymás mellé rakva.

Talán még egy Mecenas is jó jöhet a szenvedélyes embereknek.

Kevés matekot tanultam, de legalább tudom, hogy nem tudom!

Ha megkérdeznék egy átlagos (normális) üzleti iskola átlagos (normális) tanárától, hogy mi a „business” lényege, akkor megmutatná a „nemlineáris dinamika mintázatait”. Ha megkérdeznék egy jó üzleti iskola jó tanárától, hogy mi a „business” lényege, akkor felkínálná olvasásra Stratégiai szafari c. könyvet. Ha megkérdeznék a legjobb üzleti iskola bölcs tanárától, hogy mi a „business” lényege, akkor azt mondaná, hogy fél évszázada gondolkodik róla, de még nem tudja.

Ha megkérdeznék egy átlagos (normális) köz-gazdász iskola átlagos (normális) tanárától, hogy mi a köz-gazdaság-tan lényege, akkor megmutatná a Nash-egyensúlyt. Ha megkérdeznék egy jó köz-gazdász iskola jó tanárától, hogy mi a köz-gazdaság-tan lényege, akkor felkínálná olvasásra A jó és a rossz közgazdaságtana c. könyvet. Ha megkérdeznék a legjobb köz-gazdász iskola bölcs tanárától, hogy mi a köz-gazdaság-tan lényege, akkor azt mondaná, hogy fél évszázada gondolkodik róla, de még nem tudja.

Két dologra lehet rájönni ezekből a kitalált, de talán hihető történetekből:

1. A két műfajnak semmi köze egymáshoz
2. A üzleti és a köz-gazdász iskolákban olyan sok matek kellene amennyit lehetetlen megtanítani

A nyolcvanas évek végén rengeteg időt pocsékoltam a „Rosencrantz és Guildenstern halott” c. dráma megértésére. A napokban ismét megnéztem a színházban. Rájöttem, hogy most sem értem, hogy mit nem értek. Kevés matekot tanultam, de legalább tudom, hogy nem tudom!

angolul sörözgető cserediákok

A konferencián panaszkodik a lengyel, a német, az olasz, a spanyol. Lehet, hogy a többi MOOC gyártónak is hasonló a gondja, csak még nem merték kimondani. Az ausztrál kimondja: Cultural Hegemony.

Jó lenne elfogadni, hogy azok, akik egy angol anyanyelvű Charles Handy összképét megértik az angolul írt könyveiből, még nem képesek rövid MOOC szövegeket írni angolul. Talán azt is jó tudni, hogy a kollégiumban angolul sörözgető cserediákok, képtelenek bármit is megtanulni a nem-anyanyelvűek szövegeiből.  

Hallottam, hogy van aki büszkén cseveg angolul kinai diákokkal a semmiről. Most azokról a tanárokról írtam, akik a konferencián bevallották, hogy a tanár írjon, a diák tanuljon anyanyelvén.

Az arénában nem mindegy

A konferencián van, aki tud angolul és van, aki nem. Talán finomítható a felosztás, de nem érdemes. A konferencián van, aki mond valamit és van, aki beszél valamiről. Talán finomítható a felosztás, de nem érdemes. Nos, ezen a Konferencián vártam két előadást a Transzdiszciplináris curriculum-ról. Az első előadó tudott angoul, és felolvasott valamit. A közönség így is nagyon megijedt az új(?) fogalomtól. A baj az, hogy az angolul folyékonyan olvasni tudó is. Amikor meglátta a riadt "oktatás innovátor közönséget", akkor majdnem bocsánatot kérve magyarázgatta, hogy az nem is olyan új és nem is igazán különbözik az interdiszciplináristól.

Úgy döntöttem, hogy inkább megnézem a bikaviadal arénáját: ott nem mindegy, hogy transz- vagy interdiszciplináris az emberi tudás.

„Másnak lenni nagyon könnyű” (Jony Ive)

„Rajtam kívül neki (Jony Ive) van a legnagyobb hatalma az Apple-nél. Senki sincs olyan helyzetben, hogy utasítsa, erről én gondoskodtam.” (Steve Jobs)

Több konferencián láttam, hogy az előadók, kiteszik saját gépüket, és arról vetítetnek. Soha sem rakom, ki a a MacBook Air  gépemet, hiszen az elkészített bemutatóm dizájnja nincs harmóniában a géppel – nehogy már a gépben gyönyörködjön közönségem.

A Personal Hungary zárásán bemondtam: Az idén van egy Gamification sarok, jövőre vagy több lesz vagy kevesebb. Akkor lehet több, ha a gyártóknál egy zseniális grafikus lesz a második vagy első számú ember, és ő nem figyel oda a vevőre. A vevőre nem is lehet odafigyelni hiszen, nincs. Csak úgy mellesleg megjegyzem, azoknak, akiket a Kottler könyvből tanítottak, hogy ha kicsit tovább lapoztak volna, akkor rátalálhatnának arra is, hogy: Ha nincs vevő akkor meg kell csinálni.

Mák-os tészta

A mák-os tészta készítésének algoritmusa a következő:

1. A metéltet forrásban lévő sós vízben kifőzzük, majd leszűrjük.
2. A mákot és a porcukrot összekeverjük.
3. A tésztához hozzáadjuk a porcukros mákot, és jól összekeverjük.

Azon töröm a fejem, hogy mi lehet az „informáci-ós rendszer” készítésnek az algoritmusa. Rájöttem, hogy nincs, hiszen a rendszerhez nem információt (nem tudom mit jelent ez a szó - fél évszázaddal ezelőtt Tofler Jövősokk c könyvében láttam az akkor harminc éves adat-információ-tudás-bölcsessség hierarchiát. és akkor sem értettem) hanem adatokat adunk hozzá és jól megkeverjük. Egy ideig gyűjtöttem a tudományos valamiket. Találtam „tudomány-os hajvágást”, „tudomány-os társkeresést”, és sok minden mást. Van egy képem a tudomány fogalmáról, de arról nincs, hogy miként kell a hajvágáshoz és a társkereséshez hozzáadni a tudományt. Ezek az „os”-ok szaporodnak.

„Maga a kifejezés is annyira homályos, hogy még az edukáltabb vezetők is símán bekómáznak tőle.” –írja blogjában Dobay Róbert a teljesítménymérésről. Gyanítom, hogy a teljesítménymérés kitalálója is tudomány-os akart lenni. Ne beszéljetek így háeresek, hiszen nem így gondolkodtok. „Itt és most ti vagytok az újak, de egy nap nem is túl soká, ti lesztek majd a régiek, aminek mennie kell. Sajnálom, hogy ilyen drámai vagyok, de ez az igazság. Az időtök véges, úgyhogy ne vesztegessétek azzal, hogy más életét élitek.” (Steve Jobs híres stanfordi beszéde)

Talán, majd csütörtökön nem mondunk csütörtököt.

bükkfa(sz)ámítás

„A természet, szabálytalan, nem folytonosan változó része, rejtély, sőt, szinte rettenetes dolog volt a tudományban.” – írta Gleick a 70’ évekről. 

Azokban az években nem hallgathattam „káosz” előadásokat, hiszen nem volt tudós-professzora a diszciplínának. Nézem a mai puha diszciplínák tanítását: Ma mintha még több számolgatást tanítanának a puha diszciplínák táján, mint fél évszázaddal ezelőtt. Ma sem mondhatnánk, hogy a káosz a tudóskodók üdvöskéje. A puha diszciplínák, sehogy sem adják fel a törekvésüket, hogy tudományok – ha lehet, akkor Newtoni fizika – legyenek. A puha diszciplínákban mindenki annyi matekot használnak, amennyit tudnak. Ha semennyit sem tud,nak akkor elkezdenek vergődni a kisiskolás számolgatásokkal. Aki tudja a matekot, az azt is tudja, hogy van érvényességi tartománya. Aki nem tudja, annak a matek korlátlan teret ígér.

A matek-agyút ugyanúgy zavarja, mint a művészagyút, amikor a tudományokat ember-ember kapcsolatok modellezésére használták a hályogkovácsok. Talán, majd szerdán sikerül egy néhány puha-diszciplína művelőt lebeszélni a számolgatásról.

A Personal Hungary 2013 előadásom bemutatóját hatszáztizenöten nézték meg. Talán mégsem kellene ebből (sz)ámitgatni, hogy hányan nézik meg az ideit. 

 

utolsónak lenni

A konferenciákon kellemes elsőnek – felszopatónak – lenni, hiszen az első benyomások sokáig tartanak. Ha a publikumot gyorsan magam mellé tudom állítani, a következőknek nemcsak saját magukat kell rájuk tukmálni, hanem engem is le kell, hogy vakarjonak a közönségről, vagyis az árral szemben kell úszniuk.

A Personal Hungary 2014-en másként lesz: én leszek az utolsó. Talán ez sem rossz. Én adom meg az útravalót. Insallah.

Ló tignóv! (Ne lopj)

„A Time magazin 2009 októberében arról számolt be, hogy plágiumkereső szoftver segítségével lepleztek le egy több száz éves csalást, s kiderült, hogy a III. Edward uralkodása (The Reign of Edward III.) című drámát a hányatott sorsú, de jelentős drámaíróként számon tartott Thomas Kyd (1558. november 3. – 1594. július 16.) jelentős részben William Shakespeare-től plagizálta.” (Plágiumvadászat) Kávéházi beszélgetésekben, arról is hallottam, hogy Shakespeare is bele-bele nézet már megírt történetekbe.

Volna néhány kérdésem a plágiumvadász algoritmusok íróihoz, de annak nem itt a helye. Itt, és most más kérdésem van! Mi van az ötlet/elképzelés lopásokkal? Talán ez nem is lopás – hiszen „szószerint” sehol sincs leírva. Mégis kis33-nak és a végtelenül kis valamint a végtelenül nagy számú kisekenek ajánlom: „De a ki jó hírem rabolja el, / Ő maga azzal meg nem gazdagul, / És koldussá tesz engem.” (Shakespeare).

Továbra is hű leszek önmagamhoz, és azt is üzenem, hogy gyere el szerdán a Personal Hungary műhelyünkre, és láthatsz új ötletet/elképzelést.