Az utóbbi két napban, a dolgozószobámban majdhogy megállás nélkül működik a lég-kondi. Ebben a szobafogságban próbálom kideríteni mi a probléma a HOMO ACADEMICUS identitásával. Tudom, hogy néhányszáz blogolvasóm közül, ez a nyavalya csak kettőt-hármat érint. Lefordítom azoknak, akiket ez nem érint.
Montrealban minden utcában két-három helyen árulnak palacsintát. A kérdés a következő: gyárthat-e juharszirupot Ópusztán az, aki nem adott el legalább négy palacsintát Montrealban?
Nos, Németországban kétszáz évvel ezelőtt kitalálták, hogy a dr. phil. fokozatot, nem csak a filozófusok, hanem mások is megkaphatják. Lefordítva ez azt jelenti, hogy a pék is kaphat palacsintasütő jogosítványt. Száz évvel ezelőtt Amerika is belekezdett a dr.phil osztogatásába. Lefordítva ez azt jelenti, hogy a pék kemencéjét karbantartó lakatos is kaphat palacsintasütő jogosítványt.
Most már kezdem én sem érteni, de semmi baj sincs, ha megértem, hogy érthetetlen. Nézzük, hátha a műfaj guruja érti.
A mester azt mondja, hogy a társadalommal foglalkozó műfaj „sosem fog felhagyni az erőfeszítéssel, hogy önmagát tudományként fogadtassa el”. Magyarán: a csepeli kemence karbantartó lakatos, és az ópusztai juharszirup gyártó akkor kaphatnak jogosítványt, ha eladtak Montrealban négy-öt palacsintát. Most már értem: A Jászai téri cukrászdában csak géplakatosok csinálhatják a süteményt.
