Talán igen, talán nem

Meghalt a szakbarbár, éljen a polihisztor

Huszonöt évvel ezelőtt szóltam/írtam, hogy talán mégsem kellene a géplakatosokat, atomfizikusokat, nőgyógyászokat rábeszélni, hogy alapítsanak tóparti maszek lángossütőt.

A Bosznia-Argentína meccs után olyan szomorú voltam, hogy éjjel kettőkor a harmadik sör mellé vettem egy lángost. A lángoson még mindig észrevehető, hogy a céget egy polihisztor alapította. Megtörtént a szak-barbármentesítés.

 "Nyolc-tízévesen labdaszedőként megtapasztaltam a labda-rúgdosás varázsát és a csirkeszar undorítóságát. Tudniillik a pályagondnok felesége a kertvárosi pálya mögött, a deszkalelátó alatt legeltette csirkéit. A pályagondnok motorbicikliket javítgatott, és csak akkor hagyta abba, mikor edzés után meg kellett engedni a vizet a zuhanyzásra. Ahova csak néztem, mást sem láttam, mint buherálást." (Profi coach)

Margit, maga nóóómális? (Laár)

A teremben nyolc diáknak a feje tetején volt a szemüveg, ketten viszont a szemük előtt tartották. Az én szemüvegem a táskámban volt.  Tehát a szemüveget a fejünk tetején kell tartani, de a kisebbség tarthatja a szeme előtt vagy a táskában – ez normális. Mindanyian mediokrisztánban vagyunk. Ebből soha sem jövünk rá, hogy mi az Extremisztán.

Mint minden osztályban, ebben is, diákjaim 20% az átlagnál okosabb, 20% butább - ez is normális. Az okosabbik kisebbség sem akarta elhinni, hogy megértették, hogy nem értik az extremisztánt.

Kibúvó

– …de, gépírónőt nem kapsz – mondta egy egyetem tisztségviselője, húsz évvel ezelőtt, amikor az átigazolásomról alkudoztunk

– Úgy gondolod, hogy én fogok naphosszat „gépelni”

– Úgy! Tudom, hogy ez a legdrágább megoldás, de jön az új divat…

Nem csak, hogy megjött, hanem meg is maradt az új divat. A kognitív disszonancia olyan jól működik, hogy ma az „akadémiai világában”, sokan helyesnek is tartják a levelek, cikkek, könyvek sajátkezű "gépelését" és „formatálását”. Így nem sok idő marad az alkotásra.

„… kevés valódi eredményt tudnak felmutatni… szinte csak elvétve, a véletlennek köszönhetően gyakorolnak befolyást a világra” (Taleb, 2012, 474 old.)  Talán, ha kevesebbet kellene gépelni, akkor többet lehetne spekulálni. Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy a „gépíró” munka csak kibúvó. És, mint annyiszor, most is Hofi jut eszembe. „Te, 'sti a feleségeddel hogyan csináljátok? Te vagy felül? – Nem, úgy szédülök. – S'allú'? – Úgy meg fulladok. – S'ódarrú'? – Úgy meg nem látom a tévét.” 

Muszáj hajózni és halászni

„De ha nem létezne is ez a féltékenység, a tudomány haladását az is visszatartaná, hogy az efféle igyekezet és törekvés nem számíthat jutalomra. Mert a tudomány haladása a nagy szellemek műve, jutalmazásuk és díjazásuk viszont a tömegtől és az előkelőektől függ, akiknek műveltsége, csekély kivétellel, épphogy középszerűnek mondható.” – írta Francis Bacon 1620-ban (Novum Organum XCI.)

Nos, régebbi tudásról van szó. Pál apostol sokkal régebben megírta a tesszaloniki templomnak, ahol egyre többen tagadták meg a fizikai munkát, hogy aki jámbor életet akar élni, az dolgozzon tisztességesen, teremtse elő a megélhetéshez szükséges pénzt. Olvastam (Tomáš Sedláček könyvében),hogy az apostolok java része is halászatból élt meg.

"Vivere non est necesse." mondta Pompeius hajósainak, amikor viharban kellett hajózniuk.

A konyhaajtó

Van, némi tapasztalom a lakásnézéssel, eddig háromtucatnyit béreltem, és nyolcszor annyit megnéztem. Nem szokott sok elvárásom lenni. Megnézem a bérbeadót és eldöntöm, hogy akarok-e vele havonta találkozni vagy nem. Bármelyik lakás-alaprajzot meg lehet szokni.

Ma száz lakásból kilencvenkilenc buherált. A buhera első dolga, hogy kidobatja a konyhaajtót.

Nos, a konyhaszagú dolgozószoba, konyhaszagú írásokat szülhet, a konyhaszagú hálószoba konyhaszagú álmokat szülhet. Van egy megoldás: nem kell használni a konyhát. Baj van: az éttermek java része is konyhaszagú.  

Jut eszembe Hofi: „Én elszabtam, te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk; ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk”

Az állatorvos

Spenótos tésztát spenóttal ebédeltünk, és jót dumáltunk…

– Elmesélek valamit, ha nem írod meg a blogodban.

–Meséld!

A történetre úgy fogok reflektáni, hogy nem mondom el, hiszen megígértem. Ott – ebéd közben – a jól ismert dilemmával reflektáltam: “Ki az állatorvos?  – Hát, az állatok orvosa  – És melyik  állat az állatok orvosa?” (Pólya 2007,  65 old) A jó észlelés rossz következtetésre akartam terelni a beszélgetést. Azota is töröm a fejem a dilemmán. Húsz éve nem volt a kezemben Neisser könyve. Most elővettem.

 Illik megvizsgálni a „rossz észlelést” is. Talán ilyen nincs is, legalábbis a kognitív műfaj ezt nem szereti. „Az észlelést elvárások íránítják, melyek viszont a cselekvés következményei által változnak meg” (Neisser 1984, 59) A nagy kérdés, hogy vajon a viselkedést a megerősítés vagy az elvárás szabályozza. „A képzeleti tevékenység nem észlelés, de a képzeleti képek valóban észlelésből erednek. A képzeleti kép tapasztalása nem más, mint az elképzelt tárgy észlelésére irányuló készenlét belső oldala.” (Neisser 1984, 128-9)

Nos, nem jutottam messzebb annál ahol voltam: LÁTOM HA HISZEM. Hittem, hogy jó a spenótos tésztát spenóttal, és jónak is láttam. Amikor állat voltam, akkor talán  láttam, hogy melyik állat az állatok orvosa. Most nem hiszem, hogy a kígyó.

A repeta, vagy a felforgatás fölöslegeges

A versenyképesség leírásával foglalkozó "competitive advantage" modell életben tartásának a mutatója az ötmilliónyi találat a világhálón. Van-e érdeke bárkinek ezt felforgatni? A tőke hozamának leírásával foglalkozó „CAPM” modell életben tartásának a mutatója a milliónyi találat a világhálón. Van-e érdeke bárkinek ezt felforgatni?  A managemant-tan establismentje akkor nyugodt, ha tonnaszámra készülnek az írások a "competitive advantage" modellről. A köz-gazdaság-tan establismentje akkor nyugodt, ha tonnaszámra készülnek az írások a „CAPM” modellről. Minél többet ír valaki az establismentek üdvöskéiről, annál ismertebb lesz, és minél ismertebb lesz, annál inkább működik az elikszir vírus-marketingje.

„Kuhn művének központi témája az establisment és a felforgatás közötti feszültség” – írja Bourdieu. Őrültség lenne belekezdeni a felforgatásba (olvasd paradigmaváltásba)?  

Olyan iskoláról álmodozok, ahol a gyakorló üzletelőknek nem fogják harmadszor beadni ezeket a bájitalokat. Ha valaki eddig nem értette meg, akkor most sem fogja, ha megértette, akkor meg fölösleges a repeta. Az iskola legmagasabb szintjén talán érdemes belefogni a felforgatásba. Talán itt az ideje feltenni a kérdést, hogy lehet-e modellezni a modellezhetetlent. "Egyébként, ha le tudjuk is írni a dolgok működését, az még nem jelenti azt, hogy értjük is az adott kapcsolatot. Az hogy a történetet matematikai bundába burkolva meséli el, semmit sem változtat annak misztikumán" (Sedláček, 2012, 149-151)

„Szerelmem, Trisztán! Ellenünk / Tett, ki megitatta velünk / Együttesen a bájitalt, / És mindkettőnket lépre csalt”

A „MOOC” keresi a problémát

Jovő héten kéne valami  lelkesítőt mondanom a MOOC-ról.  Talán így fogom kezdeni: „ Jó hírt hoztam. Még nem tudom, hogy mire jó a MOOC, de azt már sejtem, hogy mire nem”. Nem tud csinálni:

• a pocsék tanárból sziporkázót
• a felsőoktatási  establismnet-ből paradigváltót
• az avítt könyvekből friss tudást

A MOOC talán tud, a törékeny tanításból antifragilis tanulást csinálni, ami meghozhatja a szenvedélyes tanulót.

 Lelkesítő(?) előadásom címe: A „MOOC”keresi a problémát.

Siránkozunk

Harminc évvel ezelőtt egy műszaki igazgató azon siránkozott, hogy a vezérigazgatója nem akarja megtanulni a vállalat négy legfontosabb termékét, és a négy legfontosabb nyersanyagát. (a vállalatban több száz termék és több ezer nyersanyag/vásárolt alkatrész volt a palettán)

Én ma azon siránkozom, hogy a tudásfrissítéssel foglalkozók nem akarják megtanulni a „tudás” és a „tanulás” négy-négy alapfogalmát. Ha megmagyarázom, akkor kiskorúsítom a döntéshozót. Ha eljátszanám, hogy én sem tudom, akkor viszont magamat kiskorúsítom a szakmában.

dolgozni rossz

Vannak szülők, akik munkaszüneti napokon azzal „jutalmazzák” a gyereket, hogy tovább aludhat. Ezzel megmutatják a mintát, miszerint: aludni jó, dolgozni rossz.

Van egy történet az apáról, aki bekopog a fia ajtaján. "Jaime - szól oda neki -, ébredj fel!" Jaime azt feleli: "Nem akarok felkelni, Papa." Az apa elkiáltja magát: "Kelj fel, iskolába kell menned!" Jaime azt feleli: "Nem akarok iskolába menni." "Miért nem?" - kérdi az apa. "Három okból" - válaszolja Jaime. "Először is, mert unalmas; másodszor, mert a gyerekek ugratnak engem; harmadszor pedig, mert utálom az iskolát." Mire az apa: "Nos, mondok neked három okot, miért muszáj iskolába menned. Először is, mert ez a kötelességed; másodszor, mivel negyvenöt éves vagy; és harmadszor, mivel te vagy az iskolaigazgató."