Talán igen, talán nem

A többit bízzuk a katicabogárra

– Nézd, milyen szép katicabogár van az üvegen, amit a doktor néni adott – dicsekedett a nyolcéves gyerek

– Hülyegyerek, nem kell tudni a vendégeknek, hogy tetvesek vagyunk – kiabált rá az apja

Az üvegen tényleg nem katicabogár, hanem egy tetű volt.

Jó az ilyen ellenszer, hiszen két nap alatt kiírtja azt, amit a gyerek hozott az oskolából.

Az akkori „hülyegyerekek” ma harmincnéhány évesek. Ma ők „hülyitik” Amsterdamban, Bostonban és Bristolban a „hülyegyerekeket”. Néhány nap múlva, ebédelni fogok a faterral, aki akkor rákiabált a fiára. Biztos, hogy szóba fognak kerülni az amsterdami, bostoni és bristoli egyetemek. A többit bízzuk a katicabogárra.

Tanítható-e az ICT

Régi bosnyák vicc. „– Olvastad a Híd a Drinán? – Olvastam-e? Át is mentem rajta!”

Balázs abban is különbözik az ICT blogerek sokaságától, hogy át is ment rajta. Mindig a lényeget feszegeti. A hozzászólásokból látom, hogy sokan nem értik, - hályogkovácsok, kibicek - de ilyen a „tömegek bölcsessége”. Egyik blogjából elkanyarodtunk a: „Tanítható-e az ICT” bokszmeccsre. 

1989-ba Mosztárban indítottam az első posztgrad iskolámat ebben a műfajban. Most nem lenne bátorságom ilyen vállalkozásra. Sőt, egy üzleti mesterképzésre sem tudnék nyolc olyan diszciplínát mondani, amit érdemes tanítatni. Mellesleg megjegyzem, hogy egy-egy diszciplínának illik, hogy legyen 56 kulcsszava, és legalább egy könyv, ami egy szerző fejéből jött ki.

Az sem segít rajtam, ha megnézem, mit tanítanak a „nagyok”, hiszen ők már a „spájzból főznek”. A mai kínálatban van olyan ami:

• Sosem volt tanítható: Számolótáblák-Excel..., Üzleti folyamatok nyilvántartása-SAP, Oracle... (alkalmazások)
• Már nem tanítható: Mesterséges intelligencia, Programnyelvek
• Még nem tanítahtó: Gamification, 3D printer

Van néhány szerző/könyv, amiből talán összerakható egy-egy tantárgynyi tartalom.

• Chris Anderson: Ingyen, Kreátorok, Hosszú farok
• Carmine Gallo: Steve Jobs-ról néhány könyv
• Stephen Baker: Numerátorok
• Bernard Girard: a Google
• Mark Stevenson Mit hoz a jövő? (ez már határáeset)

Kevés könyv, de még kevesebb ember, aki járt a „Hídon”, és ilyesmit taníthat az ICT praktizálóinak. Nagy meló lenne egy curriculum-alkotás. Tudom, hogy a "hályogkovácsoknak" nem. 

Kálmán bátyám, messze van még Kolozsvár?

–      Most már igen. Ez a régi vicc ugye megvan?

Vannak tudományok (fizika, kémia) és van filozófia (bölcselkedés). Ezekből lehet tudományfilozófiát (a fizika filozófiája, a kémia filozófiája), de marhaság filozófiatudományt (filozófia fizikája, filozófia kémiája) kovácsolni. Ez valahogy úgy van, mint a mátrix – nem mindegy, hogy jobbról vagy balról szorzod.

Vannak tanok (diszciplínák) amik taníthatók és tanulhatók. Ilyen az én műfajom is, a döntéstan. Szívesen foglalkozok döntésfilozófiával, de gyanúsak azok, akik a filozófia döntéseivel foglalkoznak. A tudományokból lehet diszciplínát csinálni, de fordítva nem megy. Lehetetlen a döntéstanból döntéstudományt csinálni. Karl Popper hangsúlyozta a demarkáció fontosságát : „A demarkáció problémája nem abban állt, hogy határt húzzon a tudomány és a metafizika között, hanem inkább, hogy a tudományt elválassza az áltudománytól”.  Talán itt az ideje, hogy elgondolkodjunk a demarkáció 2.0-ról, ami szétválasztaná a diszciplínát az áldiszciplínától.

Olvasom a Nők Lapjában: „Van az a történet a buta indiánról, aki át akar úszni egy száz méter széles tavat, aztán nyolcvan méter után rájön, hogy ez sok lesz neki, és visszafordul. Én is már túl vagyok a felén…” (Alföldi Róbert) Döntéstanommal, én is már túl vagyok a felén, és semmi kedvem visszafordulni valamelyik áldiszciplínához.

Néhány milliárd ember nyugodtan nyaralhat anélkül, hogy izgalomba hozná ez az okoskodásom. Nem is nekik írom. 

Önkéntes hangadók

„Az evangelistát nem a cég választja ki, hanem Ő választja ki a terméket, márkát, vagy céget. Nem lehet “lefizetni”, “megvenni”, – írja egykori tanítványom, amikor arról okoskodik, hogy mi is a „Customer-evangelist”, „Brand evangelist”, „Brand ambassador”, „Product ambassador” fogalmak olvasata. Nem tudok elég jól magyarul, hogy metaforát találjak a nagykövet és az evangelizáló fogalmakra. Kim és Nauborgne  „Fókuszemberei” – aránytalanul nagy befolyásuk van – olyanok, mint a tekében a központi bábuk: amikor telibe találjuk, a többi bábú is velük dől. De, ők sem azok. Tudom, hogy vannak „bér-blogerek”  – egyáltalán nem tartom a mesterség selejtjének őket – akik részrehajlóan reflektálnak eseményekre. De, ők sem azok. Tanítványom, használta a „hangadó” szót. Jobb híján legyen ez.

Néhány „önkéntes DoctusKBS hangadó” nekirugaszkodott a DoctusKBS híresztelésének. A tapasztalataikat megbeszéljük. Most ott tartok, hogy két reakcióval nem tudnak megbirkózni:

1. Az is baj, ha a bonyolultságát és az is baj, ha az egyszerűségét híreszteli
2. Az is baj, ha az eredetiségét (nincs konkurencia) és az is baj, ha az előnyeit (van konkurencia) híreszteli.

Felvételi: egyetemi polgár leszek

Olyan öreg vagyok, hogy nekem nem kell történelemkönyvből olvasnom az 1968-as egyetemista lázadásokról. A fiataloknak, talán segít Daniel Cohn-Bandit beszélgetése a miniszterrel.

– Mikor lesznek koedukált kollégiumok?

– Hűtse le magát, fiatalember!

– Ha maga impotens, attól még hagyhatna bennünket ba...ni”

Az egyetemisták megértéséhez talán segíthet az Álmodozók c. film is.

Szóval, írigylem azokat akik most lettek egyetemi polgárok. Ők majd talán okosabban cinálják: ha elérik az elképzelhetőt, akkor majd az elképzelhetetlenért állnak ki.

"– Bocsánat, én konfliktusokban gondolkozom, a konfliktus egyik oldalán ott vagyok én, a másikon ott van egy fiatal tehetséges szerző. Megértem, hogy utál engem. Hát mit csinálna? Az más kérdés, hogy ő ki tudja-e majd valaha küzdeni magának a sikert, tehát lesz-e annyi türelme, mint amennyi nekem volt, amikor 17 évig úgy írtam a darabjaimat, hogy nem volt semmi esélyem a bemutatásra. Lesz-e ő ilyen türelmes?" (Spíró György)

Szeretek fogadni

Néha nyerek, néha vesztek. Végül is mindig nyerek, hiszen olyanokkal fogadok, akikkel szívesen ebédelek.

–  Fogadjunk egy pacalba és egy hosszúlépésbe…  – ajánlottam tizenévvel ezelőtt

– Elveszted, ne fogadj.  Különben is úri ember tutira nem fogad – válaszolta kollegám, aki tudta a tutit

Most már tudom, hogy a fogadást elvesztettem volna, hiszen kollegám tudta a tutit.

Arra akartam fogadni, hogy ha még egyszer megcsinálják, a Budai (lánykori nevén: József Nádor) a Szegedi (lánykori nevén: Ferenc József)  és a Pesti  (lánykori nevén: Eötvös Loránd) Egyetemeteket, akkor azok talán felkerülnek a ranglistára. Nem veszélyeztetnék a MIT,UCLA, Yale helyét, de talán néhány Skandináv, Osztrák vagy Olasz Egyetemre ráverhetnének.

Az összevonás fontos, de a lényeg az, hogy, akik tehetségesek publikálni azok hajszolják az idézeteket, akik tehetségesek tanítani azok hajszolják a minél jobb diákokat

Semmi baj sincs, ha megértem, hogy érthetetlen

Az utóbbi két napban, a dolgozószobámban majdhogy megállás nélkül működik a lég-kondi. Ebben a szobafogságban próbálom kideríteni mi a probléma a HOMO ACADEMICUS identitásával. Tudom, hogy néhányszáz blogolvasóm közül, ez a nyavalya csak kettőt-hármat érint. Lefordítom azoknak, akiket ez nem érint.

Montrealban minden utcában két-három helyen árulnak palacsintát. A kérdés a következő: gyárthat-e juharszirupot Ópusztán az, aki nem adott el legalább négy palacsintát Montrealban?

Nos, Németországban kétszáz évvel ezelőtt kitalálták, hogy a dr. phil. fokozatot, nem csak a filozófusok, hanem mások is megkaphatják. Lefordítva ez azt jelenti, hogy a pék is kaphat palacsintasütő jogosítványt. Száz évvel ezelőtt Amerika is belekezdett a dr.phil osztogatásába. Lefordítva ez azt jelenti, hogy a pék kemencéjét karbantartó lakatos is kaphat palacsintasütő jogosítványt.

Most már kezdem én sem érteni, de semmi baj sincs, ha megértem, hogy érthetetlen.  Nézzük, hátha a műfaj guruja érti.

A mester azt mondja, hogy a társadalommal foglalkozó műfaj „sosem fog felhagyni az erőfeszítéssel, hogy önmagát tudományként fogadtassa el”. Magyarán: a csepeli kemence karbantartó lakatos, és az ópusztai juharszirup gyártó akkor kaphatnak jogosítványt, ha eladtak Montrealban négy-öt palacsintát. Most már értem: A Jászai téri cukrászdában csak géplakatosok csinálhatják a süteményt.

Meggyet (v)ettem

A napokban nézem a sarki zöldségest. Én meggyet, valaki almát, és valaki dinnyét vett.

Jut eszembe „kis 33 jános”, aki egyszer arra szánt rá magát, hogy döntéstant is tanít. Ő mondta, hogy a körte és az alma összehasonlíthatatlan. Marhaságot mondott. Ha úgy lenne, ahogy „kis III.” mondja, akkor még mindig a sarki zöldségesnél állnék tétován.

De jó lenne, ha úgy lenne, ahogy „kis 33 jános” mondta, hiszen akkor ő sem tudta volna eldönteni, hogy döntéstant vagy statisztikát tanítson, és maradt volna a kap(taf)ánál.

A „gyakorlat” piaca

Az MLM-korszak kezdetén rám tukmáltak egy fogkrémet. Nagyon tetszet, viszont émelygett a gyomrom a nyomulós eladóktól. A napokban rábukkantam egy pince-boltban ugyanolyan fogkrémre. Megvettem. Az MLM-ügynök semmit sem változott. Az után, hogy kifizettem, még mindig mondta a betanult szöveget. Mély nyomokat hagyott rajta a negyedévszázaddal ezelőtti gyakorlat (tréning).

Talán az MLM-ügynökösködésben kevésbé sikeresekből lett az a típusú „oktató/tréner” is aki „mindenre jó” cuccokat ígérget. Ők mondták, hogy mindenre jó, a „Maslow piramis”, a „deBono kalap, a „360 fokos…”,. Holnap majd ő mondja, hogy mindenre jó a „gamification”. Ők azok, akik néhány percben legalább hússzor mondják a „gyakorlat” szót. A kevésbé figyelmes fizetőközönség néha észre sem veszi, hogy nem a gyakorlatot mutatja, hanem csak a szót ismétli.

a tanult szakma

A „Knocker” szakmát (reggelente kopogtatott az ablakon) lecserélte a mobil-ébresztőzenéje.

 Megnéztem egy élő szakmát a világhálón. Úgy jártam, mint egy ismerősöm, aki azt mondta, hogy a világháló olyan, mint az öreganyja padlása: ha valamiért felküldték, akkor azt sosem találta meg, de sok más nagyon érdekes dolgot talált. Felmentem a „padlásra” és azt kerestem, hogy mi az ingatlanközvetítő-képzés tananyaga. Megtaláltam az ötcsillagos képzőket, az árengedményeket, az ingatlanpiac jövőjét, a gyakorlati képzés nélkülözhetetlenségét, és sok más érdekes dolgot. De azt, hogy ki és mit tanít, azt nem. Melyik gyakorlaton tanulhatták azt, hogy egy tanult szakember  "magánszemély" álarcba öltözzön? Talán mégis értem: a profinak nem hisznek a vevők.

Azt is el tudom képzelni, hogy kevés embert érdekel a "kreativitás ökológiai szaktanácsadó" szakma. Azt viszont nehezebben tudom megemészteni, hogy az jövő szakmáit nem kell tanítani és tanulni,