„Az evangelistát nem a cég választja ki, hanem Ő választja ki a terméket, márkát, vagy céget. Nem lehet “lefizetni”, “megvenni”, – írja egykori tanítványom, amikor arról okoskodik, hogy mi is a „Customer-evangelist”, „Brand evangelist”, „Brand ambassador”, „Product ambassador” fogalmak olvasata. Nem tudok elég jól magyarul, hogy metaforát találjak a nagykövet és az evangelizáló fogalmakra. Kim és Nauborgne „Fókuszemberei” – aránytalanul nagy befolyásuk van – olyanok, mint a tekében a központi bábuk: amikor telibe találjuk, a többi bábú is velük dől. De, ők sem azok. Tudom, hogy vannak „bér-blogerek” – egyáltalán nem tartom a mesterség selejtjének őket – akik részrehajlóan reflektálnak eseményekre. De, ők sem azok. Tanítványom, használta a „hangadó” szót. Jobb híján legyen ez.
Néhány „önkéntes DoctusKBS hangadó” nekirugaszkodott a DoctusKBS híresztelésének. A tapasztalataikat megbeszéljük. Most ott tartok, hogy két reakcióval nem tudnak megbirkózni:
- Az is baj, ha a bonyolultságát és az is baj, ha az egyszerűségét híreszteli
- Az is baj, ha az eredetiségét (nincs konkurencia) és az is baj, ha az előnyeit (van konkurencia) híreszteli.
