Talán igen, talán nem

Konszenzus?

A tíz százalék az úgy magában se nem kevés se nem sok. Lehet neki a „még futottak”, vagy a "nélkülözhetetlen rossz" hangulatot adni, de minek. Nincs ellenvélemény. A formális tanítás/tanulás/tananyag 10%-ra kell hogy csökkenjen. Mindenki temeti.

Az ebédnél az asztaltársaság egyik tagja megkérdezte tőlem, hogy miként mérhető „Corporate Universiy”-ben tanulók elégedettsége. Nagyon egyszerű – mondtam a kisasszonynak – nézd meg az MBA-ra járók számának csökkenését. Úgy látszik, hogy az embereknek jobb a Corporate University, mint az "AntediluvianUniversity- MBA".

Talán, mégsem a „formális oktatás” fogalmat, hanem a ma uralkodó üzleti továbbképzés elképzelését kellene temetni.

A valódi praxis

A konferencia végén volt egy jó történet:

CFO: mi lesz, ha elhagynak bennünket azok, akiknek a képzésébe pénzt tettink?

CIO: Mi lesz, ha itt maradnak azok, akiknek a képzésébe nem tettink pénzt?

 

Bertrand Rajon hozta, amit várhattunk tőle. Ő olyan jó konferencia-előadó, hogy ha akarna, akkor sem tudna rossz lenni.

A fénypont, mégis egy újonc volt. NİLAY ÖZMAN messze van a profi előadótól, de nem is tenne jót neki, ha „rátanulna”. Ő úgy jó, ahogy van. Ő volt az, aki nem emlegette a praxist, hanem mutogatta.

 

EPILÓGUS - CU2014

2000-ben született a Corporate University fogalom. Most van a kamaszkorban, amikor vagy azt hiszi, hogy már mindenre vagy azt hiszi, hogy még semmire se képes lehet.  A naivak, szeretnék, hogy a CU támogassa a stratégia megvalósítást. Van egy apróság: a stratégiát nem lehet megvalósítani, hiszen az nem az „ötéves terv”. Majd az érett korban megtudja, hogy mikor kit lehet „ágyba vinni”. Most talán a kíváncsi emberre fogadnék.

"academic knowledge"

Azt mondják a Corporate University igazgatói, hogy az embereket olcsóbb kiküldeni az üzleti iskolákba egy kis "academic knowledge"-ra, mint azt behozni. Van egy kis gondom. Nem tudom, hogy mi az "academic knowledge". A világhálón van másfélmillió találat, de nem hiszem hogy megokosodnék tőlük.

Van egy nagy gondom is. Ha az "academic knowledge"-ra küldik ki az embereket, akkor honnan a kiküldöttek első kérdése: Mennyire gyakorlati az iskola? 

Mozdulj meg, hátha akkor nem alszol el

Harminc évvel ezelőtt, az „unalmas előadók” úgy mozgatták meg a közönséget, hogy körberakatták velük a székeket. Húsz évvel ezelőtt, már úgy voltak rakva székek. Az új trükk a „szavaztatás” volt: hányan használják a „hárombetűs csodaszert”? Hárman! – óriási... Tizennyolcan! – óriási...  

Mostanában a Twitterrel próbálkoznak. Nem megy, hiszen a közönség már az első perc utána a "levelező progmban" van. Nem tudom, hogy az unatkozó közönség  nyomonkövethető akar lenni, vagy valakit nyomon akar követni.  

Van egy tipikus „rövidtávfutó”, akit sokan tudnak hallgatni 7-8 percig. Ő az, aki az üzleti bulvár híret gyüjtögeti. Olyan hírnök típus, aki mindig sokkoló részletekkel ríógat. Az első nyolc perc úgy van felépitve ahogy kell. Kicsit izadságszgú, de tisztességes munka van mögötte. Öt-hat rossz hír, aláfestve érdekes képekkel, esetleg egyperces videóval. A baj akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy nincs baj, és még egy félórányit a porondon kell maradni. Az ügyesen kiválasztott rossz részletekből nem következik a rossz összkép. Itt már nem segít a közönség megmozgatása.

Talán Mintzberg és Handy nem véletlenül választották a fordított utat: elöször egy összkép amibe majd utána illeszkednek a kellemes és kellemetlen részletek.

Kényelmetlen világ

English breakfast a brüszeli Thon hotelban. Ügyetlenül összerakom a svédasztalról. Evés közben megvan a téma. Mi öregek szívesen nosztalgiázunk. A régi szép idők: amikor a pincér kihozta az asztalhoz. A régi szép idők: amikor a repülő ingyen vitte a kufferomat. Annyit fizettem a „large” kuffer  (volt benne három ing és három gatya) cipelésért, hogy nyugodtan jöhettem volna zsebretett kézzel. A pogyász fuvarozás árából tíz pólót és tíz alsógatyát vehtnék Brüszelben. 

Hányszor léphetünk be ugyanabba a folyóba?

Mi az a: „Self-Directed Learning (SDL)”  vagy a „Self-Planned Learning? Fél évszázaddal ezelőtt hirdették az oktatáskutatók. Most  MOOC korszakban feltámadt a fogalom. Szívesen mondanám, hogy a modell, de nem mondatom, hiszen nem az.

Talán majd a délutáni kávészünet után, megértem a nóvumot.

A zárás dilemmája

Negyven fok árnyékban, de sehol árnyék. Készülök iskolánk zárására.

Választhatok:

1. Tökig Camel Active
2. Öltöny és nyakkendő

Ha az első a munkaruhám, akkor legyen a második az ünneplő.  A második megoldás bonyolultabb. Délelőtt a világosszürke öltöny illik. Több tucat nyakkendő közül kell választanom.  Van néhány helyesen csíkos (jobb kezemtől nézve lefelé mennek a csíkok) és van néhány tévesen csíkos (jobb kezemtől nézve felfelé mennek a csíkok) selyem nyakkendőm. A tévesen csíkozottat választottam. Valami azt sugallta, hogy bunkó legyek a záráson.

Fontos tudni, hogy bunkó akarsz lenni, vagy nem is tudsz róla, hogy az vagy.

pörgősebbnek kellene lenni

Úgy látom, hogy a boszniai portálokon, a Nigéria elleni meccs után, több az önkritika, mint a bíró kritizálása. Nem szeretem a kritikát, ott ahol a kritikus kevesebbet, vagy mást tud, mint én. Esterházy Péterre és Seth Godinra szoktam hivatkozni, amikor elutasítom a kritikákat. Nekem is vannak pillanataim, amikor rám jön egy kis önkritika.

A „kihíváson” olyan helyzetbe kerültem, ahol én sem tudhatok többet, mint kritikusaim. Először csináltunk valamit.

Talán lenne értelme meghallgatni egy-két kritikust. Eddig annyit hallottam, hogy pörgősebbnek kellene lenni. Várom a további kritikát. A validálás – önkritika – majd úgy történik meg, hogy fokozatosan rájövünk, hogy mit nem szabad csinálni egy „kihíváson”. Talán Fábián Zolinak lesz türelme kivárni azt a pillanatot, amikor már nem érdekelnek a kritikusok.

nem védekezünk

Jövő héten lesz a negyedik „corporate university” konferencia. 2012-ben kezdtük el piszkálni a HÍD metaforát. Inkább dicsekedtünk, mint védekeztünk, amikor közétettük. Az elmúlt 35 évben tucatnyi „karikatúrát” és/ vagy modellt indított el csapatom. Egy kivételével semmire sem használtunk védekezést.  Voltak, amit mások levédtek: egészségükre! Itt és most szólok, dicsekszem, hogy kitaláltuk a HÍD továbbfejlesztett modelljét: 

Súgólyuk

Az Egyetem parkolójában mondom fiatal kollegámnak, hogy a „like” tényleg „like” volt a posztra ami harvardi útjáról szólt. Mesélni kezd a kéthetes kiruccanásáról. – Képzeld, el volt egy prof aki két órát beszélt „slide show” nékül.

Igen, a Harvardon a teremben az asztal alatt fut a „bemutató”. A súgólyuk régi találmány. Kezd vissza jönni?

Talán jönnek a színészek is. Ha a Harvardon beindul színész prof, akkor majd...