„Mi sem hasonlít jobban egy kolostorhoz (amely félreeső tájakon épült, barbár és idegenajkú hordák veszik körül, a külvilággal nem törödő, saját kutatásaiknak élő szerzetesek lakják), mint egy amerikai egyetem. Olykor a fejedelem magához hívat egy-egy szerzetest, megteszi tanácsosának, s követi megbízással Katájába küldi, ő pedig a zárdából egykedvűen kilép a világi életbe, s a hatalom embereként ugyanazzal az aszeptikus tökéllyel igyekszik kormányozni a világot, amellyel addig görög olvasmányait rendezgette.” (Eco: Új középkor 55 old)
Nos, a valóságnak van egy durvább változata is: amikor a „modern kolostorban” nem olvasott „görög olvasmányokat”. Talán csak a hírportálok szenzációit olvasta, vagy antikváriumban sem található marketing könyveket. Akkor a külvilágban valami szörnyűség történik. Velem az történt, hogy ma ezekbe a fogyasztói szegmensekbe sorolt a gép: Szlovák bankszámla, Tények Jézusról, K&H Agrárhitelek, Milka Csoki az ebédjéhez. Talán ez kell egy 63 éves férfinak? De én nem az vagyok. Én nem veszek semmit, amit a „szegmensem” vásárol. Azt is tudom, hogy tizenegy facebook haverom szereti a Tesco-t, és csak nyolc a Spart. Én továbbra is a sarki fűszeresnél vásárolok, ha vásárolok.
Vajon melyik szót kapták el tőlem, hogy ezekre a kínálatokra optimalizált kampány bekopogtatott nálam.
