Talán igen, talán nem

Legyen nehéz

Húsz évvel ezelőtt az „University of Alberta”-án láttam, hogy a profoknak pilótatáskájuk van. Visszafelé a frankfurti DutyFree-ben vettem egyet. Üresen is nehéz volt.

Amikor először megtömtem néhány T. Kuhn, K. Popper, M Polányi, és L. Hársing  könyvekkel, majdnem leszakadt a vállam. A megbeszélésre Kindler prof is nehéz pilóta táskával érkezett. Kipakoltam a könyveket, és csak annyit mondtam: Csináljunk egy jó doktori iskolát. A táblára felvázoltam a következő Popper modellt:

(P=problem, TT=Tentative theory, EE=Error Elimination CED=Critical Evaulative Discussion)

Akiknek nem volt nehéz pilótatáskájuk, azok nagyon ódzkodtak felrajzolt modelltől, és valaki közülük azt mondta: Legyen a doktori iskola nehéz. – Kérjünk egy felsőfokú nyelvvizsgát – mondta egy másik ódzkodó. – Legyen még nehezebb, kérjünk két felsőfokú nyelvvizsgát – mondta egy harmadik ódzkodó. – Legyen még nehezebb, kérjünk két angol nyelvű cikk publikálását – mondta a negyedik ódzkodó.

Visszapakoltunk pilótatáskáinkba, és lőn nehéz doktori iskola. Végül az ezredforduló csináltam egy inasiskolát, ami nem volt nehéz.

„Csak az a tiéd ezen a világon, amit el tudsz adni.” (Miller: Az ügynök halála)

„Mi sem hasonlít jobban egy kolostorhoz (amely félreeső tájakon épült, barbár és idegenajkú hordák veszik körül, a külvilággal nem törödő, saját kutatásaiknak élő szerzetesek lakják), mint egy amerikai egyetem. Olykor a fejedelem magához hívat egy-egy szerzetest, megteszi tanácsosának, s követi megbízással Katájába küldi, ő pedig a zárdából egykedvűen kilép a világi életbe, s a hatalom embereként ugyanazzal az aszeptikus tökéllyel igyekszik kormányozni a világot, amellyel addig görög olvasmányait rendezgette.” (Eco: Új középkor 55 old)

Nos, a valóságnak van egy durvább változata is: amikor a „modern kolostorban” nem olvasott „görög olvasmányokat”.  Talán csak a hírportálok szenzációit olvasta, vagy antikváriumban sem található marketing könyveket. Akkor a külvilágban valami szörnyűség történik. Velem az történt, hogy ma ezekbe a fogyasztói szegmensekbe sorolt a gép: Szlovák bankszámla, Tények Jézusról, K&H Agrárhitelek, Milka Csoki az ebédjéhez. Talán ez kell egy 63 éves férfinak? De én nem az vagyok. Én nem veszek semmit, amit a „szegmensem” vásárol.  Azt is tudom, hogy tizenegy facebook haverom szereti a Tesco-t, és csak nyolc a Spart. Én továbbra is a sarki fűszeresnél vásárolok, ha vásárolok.

Vajon melyik szót kapták el tőlem, hogy ezekre a kínálatokra optimalizált kampány bekopogtatott nálam.

Az utcándohányzás jótékony hatása

Úgy tudom, de akár tévedhetek is, hogy a barbárok azok akik dadogva beszélnek. A barbárok azok a messziről jött emberek, akik nem tudnak folyamatosan beszélni az „ott-szülöttek” legendáiról. Ebből könnyen rájöttem, hogy a szakbarbárok, dadogós messziről jött emberek, akik  érthetetlen nyelven betörnek. Vegyünk egy példát. M. Polányi a tudásra kilenc fogalmat használt. Azoknak az „ott-szülöttek”-nek, akiknek mást mondtak (a tudás adatból származik), Polányi egy messziről jött, hiszen Ő nem ismeri a helyi legendákat.

Kínos volt nézni statisztikán felnőtt közönségemet, amikor bemondtam nekik: Hol volt, hol nem volt, talán igaz se volt: egy szigeten kiküldték a dohányosokat az utcára, és két hét után megírták az újságok, hogy máris csökkent a tüdőbetegek száma. Én barbár azt hittem, hogy a korreláció adatok közötti összefüggés, aminek semmi köze az ok-okozat kapcsolathoz.

„A vendéglátó gazda csak egyszer pillantott körül, akkor is úgy tett, - mintha a nyáj után nézne, pedig azt nézte, hogy a botja kézügybe van-e?” (Móricz Zs.)

rezime

A tavaly indult Baracskai-Mérő iskola első generációjának megtartottam az utolsó óráját. Utána egy kicsit beszélgettünk azokkal, akik kivárták a végét.

 A sarki kocsmában folytattuk a beszélgetést. Aludtam egyet az egészre, és most azon töröm a fejem, hogy mi is történt.

Nos, ez volt az első sekély-tudás-korszaki iskolánk. Semmi sem illusztrálja ezt jobban, mint az utolsó órán történt esemény. Bemondtam Gladwell véleményét Gates és Jobs sorsáról. Egyik diák táblagépén megkereste Gladwell kijelentését, és az angol szöveget, felolvasta magyarul. Ilyen volt a két félév. Nem lehetett semmit mondani, amiről néhányan már nem hallottak. A tanár munkája ebben a korszakban, csak annyi, hogy megértesse a diákokkal, hogy kellene egy fogalmi háló. Mindenről már tudnak egy keveset, és nem is akarnak sokat tudni. Húsz évvel ezelőtt a doktori disszertáció védésén is csodának tűnt, hogy létezik Mintzberg, ma már a portás is tudja. Ma a tanárnak egyetlen dolga, hogy megszője a fogalmi hálót.

Qrva jó lesz

„Én kizárólag az íróasztal mellett ülve tudok gondolkodni a történeteimről” - mondta magáról Esterházy Péter. – „Kézzel írok kék fedelű spirálfüzetekbe.”

Qrva jó lesz – meséltem haveromnak – kézzel írtam a kávéházban. Jó lesz ahhoz képest, amit géppel írtam volna. Most olyanom volt. Folyt a mondanivalóm. Nagyon más a géppel írt, kézzel írt, a magnóba-  vagy a tollba-mondott (diktált) szöveg. Nem lesz belőlem soha Esterházy Péter, ezzel tisztában vagyok. Most már csak Gizike, a gépírónő hiányzik.

a kidobógyerek

Negyven évvel ezelőtt éjjel az EMKE előtt megvettem az egyik járókelő nyakkendőjét egy kék húszasért. Akkoriban csak nyakkendőben lehetet bemenni a bárba. A kidobót kell kielégíteni.

Sose tudtam meg, hogy a bárban mulatozók beengednének-e társaságukba nyakkendőtlenül.

Az utóbbi időben gyakran bukok meg a kidobó gyerekeken, habár nem járok sem az EMKE, sem más bárokba. Olvasó és/vagy hallgató közönségemhez egy kidobó gyerek kontrollján keresztül visz az út.  Nem a nyelvi lektorokkal, és az olvasó szerkesztőkkel van bajom, hiszen ők javítanak az írásaimon. Magammal van bajom, hiszen elkezdek úgy írni, hogy a kidobó gyerek ízlését elégítsem ki. Úgy sejtem, hogy a húszasért vett nyakkendőben kevesebb esélyem lesz a bárban. mulatozóknál.

Taxonómia

Műkedvelők előadásain megszoktuk már a: „motiváció, készség, tudás, stressz kezelés,…” nem folytatom a zavaros taxonómiát. Mindig eggyel több van, mint ami megjegyezhető (5-9). Remélem, senki sem hiszi el. Láttam egy új taxonómiát:

1. „A” termékcsoport
2. Egyéb I
3. Egyéb II

Robert Pirsig 1975-ben irt egy könyvet. Kevesen olvasták.

„Phaidrosz mestere volt a bonckésnek, és dolgában biztosan forgatta… Kedve szerint bontotta a világot… mégis mintha inkább rossz sebész, mint jó gyilkosként forgatta volna tárgyában a kést. Az is lehet, hogy a kettő egyre megy.” (Pirsig, 1989, 76)

2064

Szombati előadásom egyik témája

 

Szeretnék találkozni 50 év múlva Gladwell-lel. Egy olyan világban szeretnék vele találkozni, ahol nem tudjuk ki az adományozó, de még inkább szeretnék egy olyan világban vitatkozni vele, ahol nem kell adományozni. 2064-ben szeretnék látni rengeteg szenvedélyes és igényes innovátort.

Ügyetlen vagyok

Egy Egyetem oktatásszervezője kért tőlem EU-önéletrajzot. Három napig „tologattam“ a nyomtatvány kitöltését. Ma megírtam a szervezőnek, hogy a felsorolt „ügyességeket“ nem értem. Az viszont kétségtelen, hogy van egy domináns ügyetlenségem: nem tudom kitölteni a nyomtatványt.

Szomorú leszek, ha a scholar.google és a náluk tanított néhány félév utáni hallgató vélemények alapján nem taníthatok tovább náluk. 

 

Talán mégsem kellene ugyanazt a bugyit ráhúzni a kezdő fodrászkislányra és az öreg suszter-mesterre. Nem hiszem, hogy tanítás előtt fel kel húznom a tangát.

„Social choice” vagy a "tömeg bölcsessége"

Nekem Dilara Kazimova tetszett, de ez dalfesztivál volt. A dalok közül a „Running” tetszett. Más nyert más nótával. Ez szavazás eredménye volt.

Sosem olvastam el Ramon Llull modelljét, sosem hozott izgalomba se a Condorcet-győztes, sem a Borda-számlálás, és az Arrow-paradoxon is hidegen hagyott. Amartya Sen Nobel-díjának a lényegét sem értem. Megnéztem néhány kommentet a fesztivál győztesről. Úgy tűnik, hogy a kommentátorok sem értik a „social choice” modelljeit.