Ma nyolc éve, hogy elszakadt a cérna. Nem jöttem a szabadúszó világba, hanem valahonnan elmentem. Ezt a nyolc évet nincs mihez hasonlítani, hiszen nem éltem le párhuzamosan másként is. Az van, ami van. Van szabadság is, és van úszkálás is. Nem csak ez van ebben a mesterségben! A mesterség, olyan majdnem szabad és majdnem úszkáló. „Amikor »belülről« nem tudják hitelesíteni a figurát, akkor elkezdenek dünnyögni, »életszerűen« beszélni, mert azt hiszik, hogy attól hétköznapibb és elfogadhatóbb lesz a figura. Pedig attól csak élvezhetetlenebb lesz a játékuk.” (Sulyok Mária)
Talán legfrissebb bemutatkozásom mond valamit a mesterségről:
Sokfelé próbálkoztam, de nem olyan sokféle dologgal. Ez úgy is látható, hogy hűtlen, de úgy is, hogy hűséges típus vagyok. A szervezetekhez hűtlen lettem, amikor eltűnt a kihívás, és átigazoltam oda, ahol még szenvedélyesen akartak valami újat. A döntéstanban hűtlen lettem a régi elképzelésekhez, amikor újak voltak a láthatáron, és azok izgalmasabbnak tűntek. Negyed évszázada diákjaim „a Baracskai professzor”-nak hívnak, tanár tehát vagyok. A napokban lesz 31 éve, hogy megkaptam a „közgazdasági tudományok doktora” címet, de senki se tart sem tudósnak sem közgazdásznak, ezek tehát nem vagyok.
