Több tucat óra tapasztalatom van arról, hogy figyelem közönségemet, amíg Vera (német hangom) beszél. Az osztrák szakértők szorgalmasan jegyzetelnek, néha kiesik a toll a kezükből és meghökkenten kapják fel a fejüket. Hallom a csöndből: A Baracskai prof. hülye! Úgy tippelem, hogy ma gyakran leteszik a tollat. Taleb nyomán a mitológiai Hydra történetére fűzöm majd növekedésmentesítő előadásomat.
„A kőkorszakban senki sem kocogott hetente háromszor negyvenkét percig, nem emelt súlyt minden kedden és pénteken, és nem teniszezett tizenegykor szombatonként” (Taleb. 2012, 402) Talán, ma sem kellene megfosztani magunkat a jó nagy zabálásoktól és böjtölésektől. Talán éppen ettől lehetnénk robusztusak.
Elmesélem majd az ősrégi történet is miszerint a sakk feltalálójának jutalmat ajánlott a játéktól elbűvölt király. A feltaláló szerénynek hangzó kívánsággal állt elő: a sakktábla első kockájára egy rizsszemet kért, a másodikra már kettőt, a harmadikra négyet, és így tovább, mindig duplázva a rizsszemek számát. Az ember ösztönösen azzt gondolja, hogy mivel csak hatvannégy kocka van sakktáblán, ezért a feltaláló legfeljebb néhány zsák rizzsel tért haza. Valójában egészen döbbenetes mennyiség jönne ki a végén – az egész föld éves rizstermésének sokszorosa.
Csak annyit akarok ma megértetni, hogy az állandó egyenletes növekedés törékeny.
