- Hogy halad az iskolátok? – kérdezi egy tanulásra vágyó ismerősöm.
- A mi iskolánkban: a tanárok tanítanak, a tanulók figyelnek, és utána megosztják az olvasnivalót, amibe néha beleolvasnak.
Ez olyan iskola, ahol a tanár azzal mérhető, hogy hányan ülnek be az előadására. Ez egy avítt iskola. A modern egyetemen a tanárt azzal mérik, hogy hány folyóirat szerkesztőnek és bírálónak tetszik meg az angolul megírt cikk. Ha a tanárok sok cikket jelentetnek meg, akkor több pénzt kaphatnak a tanításért. Ez kicsit olyan mintha Mariya Kuchina azért kapott volna aranyérmet a fedett-pályás VB-n, mert több vizet ivott volna, mint a többi versenyző. Nem zárom ki a messzi ok-okozat kapcsolatot, de mégsem azzal mérnék.
Minen modernizáció új világot hoz. Ezzel semmi bajom sincs. A diákokat arra tanítom, hogy ha az újítással nem megy jobban, akkor talán abba kéne hagyni. Az "egyetemi tanár méricskélőket" nem én tanítottam innovációra.
