- Meg kell írnom a fejlődési(???) tervemet – panaszkodik kollegám
- Mit fogsz írni?
- Hát azt, hogy majd elolvasom ötödször Polányit!
Talán, ez az egyetlen kiút az egyetemi bürokraták karmaiból. Az utóbbi fél évszázadban a tudásról, tényleg senki semmi jobbat nem írt Polányinál.
Négy napot vergődtem azzal, hogy megértessem: a kompetencia fogalomát. A vállalatokban a „tudásfrissítéssel birkózó praxis” lopkodja a pszichológiától a fogalmakat. A pszichológia, viszont udvarolgat a praxisnak. Ha a két tábor nekirugaszkodna a saját kompetenciájának, akkor nekik is be kellene venni négy-öt adag Polányit.
„Ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek, tehát mindenképpen tűzre kell vetni őket.” (Omar kalifa). Azt is el tudom képzelni, hogy nem Polányié az egyetlen igazság, csak én más értelmes „tudni”-fogalomról nem tudok. „A görög racionalizmus szerint az volt igaz, amit meg lehetet magyarázni; most ellenben csakis az lehet igaz, ami megmagyarázhatatlan.” (Eco)