« december 2013 | Main | február 2014 »
Az a vicc megvan?
„– Apu, hogy született a farkaskutya? – Tudod fiam, a farkas és a kutya… – Apu, hogy született az öszvér? – Tudod fiam, a ló és a szamár…. – Értem, a lódarázs úgy született, hogy a…”
Készülök egy konferenciára, és azon töröm a fejem, hogy született az IT főnök (CIO). Értem is meg nem is.
1880-ban Szombathely és Győr között volt az első telefonbeszélgetés. 1881. május 1-jén megnyílt az első telefonközpont a budapesti Fürdő utcában. Matkovics Júliának, az első telefonos-kisasszonynak, meg kellett tanulnia az előfizetők nevét, hiszen számok nem voltak.
Olyan kérések voltak, mint például: „adja a patikust!", de elég volt egy „kezicsókolom…” és máris kapcsolta Gizikét. 1997-ben vonult nyugdíjba az utolsó telefonos-kisasszony.
Ugyanúgy ahogy az emberek nem voltak, hajlandók megtanulni a patikus telefonszámát, ma sem akarom megtanulni Gizikém számát. Az okos-telefonomon ott van Gizikém fényképe. A Facebook oldalunkon, első helyen mindig ott van, akinek megüzenjük, hogy hasmenésünk van. A gyerekszobában is mindig a kedvenc játék volt legfelül, az okos telefonunkon is így van. Matkovics Júlia is sejtette, hogy Gizikét fogom hívni, és ezt tudja az okos telefonom is. Egyikük sem tudhat többet, mint én.
Olvastam egy cikket a Google-ról. Megtudtam, hogy mit csinálnak. Azt nem tudhatjuk, hogy hol tartanak a spekulálással. Lehet, hogy a robotika érdekli őket, de az is lehet, hogy a „tartalmak mögött lévő a logikai (ha…akkor) kapcsolatok feltérképezése”. Az is lehet, hogy mindkettő, de az is lehet, hogy egyik sem. Azt nem tudom elképzelni, hogy összekeverik a kettőt.
Aki mesterséges intelligencián nőtt fel (Prolog és/vagy Lisp programokat látott, vagy bütykölt) annak ott vannak a problémák, és a megoldások sejtései is ahol lehetnek. Aki adatbázisokon nőtt fel, annak ott vannak a problémák és a megoldások sejtései is ahol lehetnek. Aki a kognitív pszichológián nőtt fel, annak ott vannak a problémák és a megoldások sejtései is ahol lehetnek. A valós problémák nem teszik meg azt a szívességet, hogy alkalmazkodjanak ahhoz, amin felnőttél. Nem nagy ördöngösség, csak valakinek eszébe kell, hogy jusson: Ha van „data-mining” és „text-mining”, akkor talán lehet „experience-mining” is.
Talán erre is mehetne az okoskodás: „…With experience mining we attempt to tackle these patterns of cognition through exploring the relevant rules of speculation…. The above description implies that in the most recent incarnation of Doctus we are able to identify relevant patterns from previous decision situations by other decision makers, learning from which can be helpful to the decision makers with the decision situation at hand. Thus reductive reasoning supports reusing previous decision experience. As it often happens connecting a few existing technical solutions and adding a really simple new feature results in a solution which has the potential of completely redefining the user experience – in this case the experience of the decision takers. As far as we know, Doctus is currently the only decision support tool capable of identifying relevant experience as well as learning from it…. The reductive knowledge base in Doctus provides a representation of the patterns of relevant previous decision experience which we offer for reuse to the shallows-era decision makers.”(The Tunnel of Doctus KBS: The Deeper You Get the Darker It Is - Baracskai, Velencei, Dörfler, Szendrey)
Kedvenc versem 51 szóból áll. Nem tudom, hogy a költő mennyi idő alatt írta meg.
Három napja kínlódom 50 szó megírásával. Tíz szóval (Minél inkább fogva tartanak, a szabályok, annál inkább ragaszkodunk hozzájuk) le tudom írni Tomáš Sedláček morálfilozófiáját. Ezzel csak az a baj, hogy akár Shakespeare „Szeget szeggel” című drámája is leírható.
Talán egy képpel is tudnám ábrázolni:
Sz@r érzés írástudatlanak lenni.
Haverommal megbeszéltünk egy sörözést, de limonádézás lett belőle. Meséli, hogy ők is nekirugaszkodnak a „játékosításnak”. Gyorsan lefestettem a helyzetképet:
Az fog nyerni a piacon, aki a „játékosítás” mellett el tudja sózni az „informális tudásfrissítést” is. Hart, tizenkét jópofa mondást állított össze a formális és informális képzés közti különbségekről. Az egyik például így szól: a formális oktatás olyan, mint a séta az állatkertben, az informális meg olyan, mint a séta a szavannán keresztül.
Majd legközelebb talán sörözéssel folytatjuk.
Mesterségemnek van két része, amit lehetetlen jól csinálni. Az egyik a bírálat írása. Néhány éve leszoktattam néhány folyóiratot arról, hogy küldjön cikkeket bírálni.
A bírálattal lehetetlen segíteni a szerzőn, viszont lehet segíteni a kiadónak vagy konferencia szervezőnek. Most olyanom volt, hogy segítek a szervezőnek. Kíváncsi voltam, hogy változott-e valami, és megcsináltam a cikk bírálatát.
A tucatnyi kérdések java részér a „fair” (magyarán: 2, egy 1-5 skálán) választ adtam. A végső javaslat az volt, hogy „mehet”. Adhattam volna olyan bírálatot is, hogy „nem mehet”, vagy „javításra szorul”. Fölösleges azt írni, hogy „javításra szorul”, hiszen a cikk javíthatatlan, de mégsem rossz. A cikk szerzője „trendi”: beleszeretett egy ismert könyvben található felsorolásába és azt leírta. Téves és egyben javíthatatlan világkép. Kit érdekel, hogy a cikkszerző érzelméről írt dolgok senkit sem érdekelhetnek.
Soha sem örülten a "a hivatali bíráló jó véleményének". Én az ilyen konferenciai Twitter bejegyzéseknek örülök: "Fantasztikusan jók az előadók, Dr. Baracskai Zoltán eddig a csúcs!" Megadom az esélyt az általma bíráltnak is, talán másnak tetszik.
Azon töröm a fejem, hogy mi lenne, ha a mostani kézilabda EB meccseken futballbíró fütyörészne. Egyszerű: minden játékost kiállítana „kezezésért”. Úgy jó a világ, ha mindenki ott fütyörészik ahol kompetens.
Tavaly volt az első műhelymunkánk, ahol felkészítettük a fiatalokat a világszínvonalú cikkek írására.
Az idén is megcsináljuk az „Academic Workshop - Outreach and integration with the South East Europe area”. Találtunk három tehetséges doktoranduszt. Emir (BA) Tanja (HR) és Viktoria (HU) bemutatják munkáikat Gerard -nak és Davide -nek. Fontos, hogy a tehetséges tudóspalántákat ne Kovács 33 János – futballbíró – bírálja.
A kézilabda pályán fütyörésző futballbíróknak üzenem: „Ha tudtok valami oly zenét, a mi nem hallatszik, kezdjétek azt; mert hallani nem igen szereti a tábornok.” (Shakespeare)
Egy cikkünket nem soroltak be a konferenciára. Kis33jános, a bíráló, azt kifogásolta, hogy nincs benne empirikus kutatás. Nem tudom, hogy sok vagy kevés 6000 eset a tanulási útról, de abban biztos vagyok, hogy van benne „empirikus”.
Kis33 -nak ajánlom: „De a ki jó hírem rabolja el, / Ő maga azzal meg nem gazdagul, / És koldussá tesz engem.” (Shakespeare)
Sétáltam az Educatio kiállításon. Az egyik standon azt hirdették, hogy bemérik ki mire tehetséges?
- Van, akit elutasítanak – kérdeztem
- Olyan nincs – jött a „meglepő”válasz
Lajos bácsi jutott eszembe. 1979-ben árulta az akkor 18 éves fiat autóját. Megalkudott a vevővel, de mielőtt kezet fogtak, Lajos bácsi megkérdezte: Fiam, van neked garázsod? Nincs - válaszolta a vevő. - Akkor nem eladó! Lajos bácsinak nem volt mindenki vevő.
„Egy ember jár a nyakamra, és nem hagy élni. Állandóan ötezer dollárt ajánl, és felolvasó körútra akar vinni. Hogy a saját írásaimat olvassam. - Hát írj neki. - Hülye vagy? Én nem tudok írni! - Majd én megírom. Te csak olvasd fel. - De én olvasni sem tudok!” (Rejtő, 1939)
Hérakleitosz tévedett, amikor azt monda, hogy: „Minden nap elmúlik valami, amiért az ember szomorkodik. De mindig születik valami új, amiért érdemes élni.” Talán Bergson közelebb van a valósághoz amikor azt mondja, hogy: "a múlt és a jelen hangjai oszthatatlan egységet alkotnak".
