Talán igen, talán nem

„Válámi ván, dé ném áz igázi” (Rajkin)

Múltkor a gép azt mondta, hogy 63 éves férfi vagyok. 

Ma reggel Fábián Zoli post-jára ezt írtam: Én sokkal kevesebb "betanított mosolygós pofa" és "andalító zenei kíséret" nélkül képzelem el a reklámfilmeket. De, talán még az "émelygős reklámfilmek" nélkül is el tudnám képzelni a húsz-húszat. Jókat röhögök a 80-as évekből származó "ezredforduló-képen". Ott is minden ugyanolyan volt mint nyolcvanban, csak egy kicsit nagyobb vagy kisebb.

 

Most meg a gép a következőt küldte:

 

Talán el is tudnám képzelni a munkát, de a munkahely iránti elvárásokat nem.

Amíg a „technikából” jöhetnek a fejlesztők, addig a keresők gyorsabbak lesznek, és „Válámit tálálnák”

Nem lesz kalács

Ilyenkor, december végén, az asztalomon és a fotel körül valamivel több könyv van. Van, amit ajándékba kapok, van amit ajándékba adok. Elolvasom azt is, amit adok. Nem árt tudni, hogy mit adtok.

Amíg fiam a „A kör bezárul”-tat olvassa, addig én a „Hallgatni akartam”-ot. Tudom, hogy Márai fájni fog, de mégis olvasom. Talán jobb lenne, ha valami hasznosat csinálnék. Ahogy Márai írja: hogy a kenyér mellé, megkeressem a kalácsot is.

a diákom volt?

Könyvesboltban

-          Törzsvásárló?

-          Igen

-          Kérem a számát

-          Azt elfelejtettem, de a nevemet nem

-          Június óta kommunikáljuk….

A boltos kislánnyal semmi bajom, hiszen tudom kitől tanulta a „kommunikáljuk…” A bajom azzal van, aki megcsinálta az adatbázist. Remélem nem a diákom volt. Úgy tudtam, hogy ha egy adatbázisban a számom alapján megtalálható a nevem, akkor nem egy „világszám” fordítva is működtetni. Ez lenne a Big Data?

a tükrök

Egy diszkontáruház-lánc üzletében vásároltunk fiammal. Mézet is akartunk venni. Csak egyféle méz volt. „A kommunizmusban legalább kétféle méz volt.” – mondta hangosan fiam. Megúsztuk egy tucatnyi szúró tekintettel.  Negyed évszázaddal ezelőtt apámmal az első plázában pulóvert akartunk vásárolni. Csak egy 50-es és egy 52-es szám volt. „Szűk a választék. Ez a sok tükör félrevezető, úgy tűnik, mintha sok lenne.” – mondta apám. Ránk se hederítettek.

Nagyapa és unokája között csak egy a különbség. A nagyapa nem tudta, hogy mi a kommunizmus. Az unokája Amerikában is járt iskolába, talán ott hallotta.

Majd belenézek egy kicsit a Filozófia nyomorúságába

Majdnem

Sörözgetés közben arról beszélgettünk a kocsmában, hogy 90 éves koromban miről fogok könyvet írni. A címe az lesz, hogy MAJDNEM.

Sokszor jártunk úgy, mint az egyszeri öcskös a viccben. „A bátyám dugott, én meg majdnem”. Van a viccnek egy másik változata is: Én még nem dugtam, de a bátyám már majdnem. A majdnem-be sok mindent bele lehet képzelni.

Készítem a kreativitás ökológia iskolánk második félévét, és lapozgatom Anderson Kreátorok című könyvét. A nagy kérdés: „… mennyi idő kell még, hogy az atomok világa is nagyobb arányban ingyenessé váljon, mint ahogy a bitek világa jórészt az.” Valami hasonlóról van szó, mint Prahalad 2003-as cikkében. „a kreátor közzétesz egy ötletet… a támogatók kommentálnak, a kreátorok reagálnak rájuk…” (Anderson 2013. 227 old)

2000-ben kitaláltuk a „knowledge factory”-t. Itt se biteket, sem atomokat nem cserélgettek volna ingyen az emberek, hanem okoskodási mintákat.

 

Úgy jártunk, mint a vicc második változatában: a bátyánk is csak majdnem.

Ingyen zsenik

A történések peremére szorult zseni kiszolgáltatottá válik. Úgy érzi, hogy semmit sem tehet. Jól érzi, hiszen ott a dogok peremén bármilyen döntéseket hozhat, de mégsem tartozik sehova. A zseni kiszolgáltatottságát nem a nehéz helyzete, hanem a kilátástalansága határozza meg.  

A kiszolgáltatott ember akkor válik ellenszenvessé, amikor gyarlóvá válik. Olyan marginális ember lesz, mint Tarr Béla filmjeinek néhány „hőse”.

 

T. Friedman figyelmeztetett, hogy ma már a külföldi kétkezi munkásoknál olcsóbb a külföldi zseni aki ingyen is hajlandó dolgozni. „Ha cégünk a Coase-modell szernt jött volna létre, valószínűleg a legjobb iskolai végzettségű embereket kerestük és alkalmaztuk volna – olyan profikat, akik már aktívan tevékenykedtek volna ezen a területen. De akkor biztosan elkerült volna bennünket a cukrászmester, a grafikusművész a mentősrádiót üzemeltető…” (Anderson 197. old).

"A Macintosh sikerének egyik titka, hogy zenészek, költők, festők, zoológusok, történészek dolgoztak rajta, akik egyben a világ legjobb számítógéptudósai voltak."  (Gallo: Steve Jobs az innováció mestere 127.old)

Talán a zseniknek is lehet közös célja. Egy bizonyos: a közös célt nem erőltetik rájuk felülről, mint a 30-as évek vállalat-modelljében. A közös célt nem a csöpögős tréningek falára tűzött csomagolópapírra rajzolják. A zsenik közös céljai nem is az üzleti tervek első oldalain szerepelnek. A cél nem a sok pénz lesz. Talán a sok pénz tönkretenné zsenialitásukat.

"Talán igen talán nem" - látogatók 2013

szenvedély vs. szenvedély

Szombaton a "megbízható partner vs. szenvedélyes szerető" dilemma által magyaráztam a megbízhatóságot. Ennek a dilemmának van egy köznapi kérdése is. Mit szertnél inkább: olyan partneron osztozni akit más is kíván, vagy olyannál lenni egyetlen akit senki sem kíván. Senki sem szereti ha neki kell versenyezni. Aki szereti a versenyt az is inkább lóversenyre jár.

"Noha az ember biztonságra törekvése természetes, mégis egy intellektuális szenvedélyről van szó." (Taleb). Nos ennek az intellektuális szenvedélynek lett áldozata Othello is.

Nem tudunk mit kezdeni a megbízhatóságrá törekvés szenvedélyével. „Rosszul teszed, ha dicsérsz olyan dolgot, amit nem értesz igazán, de még rosszabbul azt, hogyha szidod.“ (Leonardo da Vinci). Nehéz a két szenvedélyell megbírkózni, de megéri. Othellónak nem sikerült. Talán valakinek sikerülhet.

„Ha többet olvasnánk, akkor kevesebbet kellene írni” – mondta B. Russel.

Nos, ennek nyomán előszedtem néhány idézetet C: Handy, Éhező szellem című könyvének 10. fejezetéből (MEGFELELŐ OKTATÁS 239-266 old), és rájöttem, hogy nincs mit írni az okításról, hiszen már minden meg van írva.

„Az, hogy hogyan tanulunk, éppen olyan fontos lesz, mint az, hogy mit tanulunk,…” (239)

„Jól edzett, de üres fejed van.” – mondta –amit mi most megpróbálunk valami hasznossal megtölteni. Azt azonban ne reméld, hogy az első tíz évben megéri nekünk, hogy nálunk dolgozzál” (240).

„..nem voltam hozzászokva, hogy buta és tudatlan kis nyikhajnak nézzenek, bár kétségkívül az voltam mindazon dolgokban, ami az ő világukban fontos volt.” (242)

„akkor beláttam: az oktatásom szó szerint hátrányt jelentett” (242)

„… nagylelkű, ösztönző és emberi oktatást kívánt az akkor rendszer helyett amely sem nem tiszteletre méltó mint egy egyetem, nem is népszerű, mint egy nyilvános ház, hanem egyszerűen elengedhetetlen mint egy ágyneműtartó” (244)

„a különféle intelligenciák nem feltétlenül, sőt gyakran nem korrelálnak” (246)

„Az életre nevelő iskola első feladata az kell legyen, hogy a fiatalnak segítsen felépíteni az intelligenciaprofilját.” (249)

„A 7,11,14 és 16 évesekkel íratott kötelező vizsgatesztek az oktatást lóversennyé teszik.” (251)

„A trükk az, hogy ne akarjuk az egészet beemelni az agyunkba, hanem hogy tudjuk, hol kell megkeresni, hogyan, hogyan közelítsük meg, és mit kezdjünk vele, amikor megtaláltuk”  (253)

„A fiatalok természetes kíváncsisága az egyetlen szükséges hajtóanyag,feltéve, ha azt nem fojtják el.” (260)

„Azt reméljük, hogy megtaníthatjuk az embereket, hogyan éljenek mielőtt élnének, vagy hogyan menedzseljenek mielőtt menedzselnek” (262)

„A veszély abban rejlik, hogy a hagyományos iskolák és egyetemek lemaradnak majd, hiszen őket olyan emberek tervezték, akik egy eltűnt világban éltek…” (265)

A 3. Évezred folyóirat februári számának egy interjúban bemondtam a következő idézetet is:

„Elmenve azután számot vetettem magammal, s úgy találtam, hogy ennél az embernél bizony bölcsebb vagyok. Mert valószínű ugyan, hogy egyikünk sem tud semmi szépet és jót, csakhogy ő azt véli, hogy tud, noha nem tud, én viszont, mint ahogy nem tudok, nem is vélem azt, hogy tudok. Úgy látszik hát, hogy én evvel a kicsiséggel mégiscsak bölcsebb vagyok nála, hogy amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tudom.” (Platón: Szókratész védőbeszéde. Fordította: Devecseri Gábor)

leltár

Ismét előjött a tudásreprezentáció lehetősége. Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem lesz, volt egyszer egy Tudásgalaktikánk.

 

Csináltam egy kis leltárt a bemutatásokról

2009-08-11, (Chicago, IL, USA)

2005-12-01 (Beijing, China)

 2005-07-07 (Cambridge, MA, USA)

2004-11-09 (Bangkok,  Thailand)

2004-09-11 (Budapest, HU)