« október 2013 | Main | december 2013 »
Beszóltak: Nehogy a tehetségről beszélj, az olyan durva. A HIPO-ról beszélj!
„Jaj, de furcsa világ ez, szóval azért, én nem találom a helyem ebbe' a piacorientált világba'. Pénzért mindent. Ez van. Hát én is, pénzért? Szopok, nyalok gombot varrok.” (Hofi Géza)
Nos, az úgy volt, hogy 2011-ben Las Vegas repülőterén a könyvesboltban vettem egy HIPO könyvet. A Raleigh-Durham reptérig bő hat óra utazás várt rám, gondoltam addig megtanulom az új „hárombetűs” csodát. Négybetűsre sikeredet, de ez a lényegen nem változtat. Nos, lapozgattam, és közben az ablakon keresztül néztem a nevadai sivatagot.
Ha valaki nem tudná: a HIPO-láz, a „HIgh-POtential Assessment”-ről szól. Úgy tudtam, hogy vannak tehetségesek és tehetségtelenek. Most megtudtam, hogy csak HIPO van. LOPO nincs. Nem értem! Ha mindenkinek óriási a potenciája, akkor az, mihez képest nagyobb. Most idézzem ismét Hofit?
Az egyik kocsmában kiírták: nincs WIFI inkább beszélgessetek! Megindult a neten a vita. Mi van? Nem a kocsmában, hanem a neten beszélgetnek róla.
Mi van akkor, ha rengeteg emberrel akarok beszélgetni, arról, hogy mit írna Huxley vagy Orwell a WIFI-ről? Mi van akkor, ha az asztaltársaságom nem olvasott Huxleyt vagy Orwellt? Akkor nem megyek kocsmába? Szóval, a bőség korát itt is tudom élvezni: itt van WIFI.
Egy húszperces előadásra illik húsz napot készülni. Már csak két napom van, és még mindig hiányzik valami. A nyitány megvan: Ma a világhálón az „innovation” fogalomra nagyjából háromszáz millió, a „lean startup” fogalomra nagyjából kétmillió, a „knowledge based organization" fogalomra nagyjából egymillió és a „creative ecology” fogalomra nagyjából húszezer találat van. Nos, ebben a bőségben keresgélek. Ciki lenne azt mondani, hogy a megújulásról tíz éve nem mondtak semmi újat. 2003-ban Prahalad írt egy cikket, amiben volt új elképzelés.
Azt mégsem illik, tudósok előtt kijelenti, hogy: meghalt Prahalad, oda az innováció megújítása. Azt sem mondhatom, hogy meghalt Huxley és Orwell…
Nem segíthet a WIFI, ha hagyományos szövegeket írnak. Elmegyek a kocsmába, ahol nincs WIFI. Talán abban a hagyományos miliőben összeáll a kép, és mégsem kell kijelentenem, hogy az innovációról az utóbbi tíz évben, csak avítt dolgok találhatók.
A sportban is olyasmi történik, mint az egyetemeken vagy a munkahelyen. Unalmasabbak a meccsek/versenyek, mert sokkal kontroláltabbá válik minden. a profi játékos/versenyző fegyelmezett, csak éppen azok a pillanatok kezdenek el hiányozni, mitől megpezsdül a véred. Valahogy kezdenek egyformán profik lenni. A jól leírt munkamozzanatok elvégzése sem hozhat izgalomba. A döntések sem izgalmasak. Ma a döntés-előkészítést segítő eszközök kiválasztását a kvantitatív eszközök kínálata határozza meg. Az üzleti képzésekben a döntéshozók általában csak a legegyszerűbb kvantitatív eszközöket ismerik meg.
A Starbucks kávéház sikere, ahol a legkevesebb szól a kávéról, talán azzal is magyarázható, hogy jobb, mint máshol. A berlini Starbucks kávéházban, balkáni szememmel csak a megszokottnál drágább kávéárakat és a papírpoharat vette észre, az odatartozó berlini művészlelkeket már aligha. „A mi üzletünk nem a kávén alapul, amelyet az embereknek felszolgálunk. A mi üzletünk vásárlóinkon alapul, akiknek kávét szolgálunk fel.” – jelentette ki a Starbucks alelnöke. A cégét nem egy termékre, hanem az élményre építi. Hozzá hasonlóan Steve Jobs is szenvedélyesen mesél arról, hogy élményt árul. Ha valaki azt hitte volna, hogy az iPod csak egy a sok zenelejátszó közül, akkor a többi zenelejátszók piacán versenyezett volna, és ha valaki azt hitte volna, hogy a Starbucks csak egy a sok kávézó közül, akkor a kávézók piacán versenyezett volna. Itt másról van szó. A Starbucks-ban lazán cseverészhetsz. Jobb ott, hiszen új pofákkal találkozhatsz az unalmas munkahely és az unalmas otthoni meccsnézés között.
Ma az üzleti döntéshozók nincsenek adathiányban, viszont mind gyakrabban szembesülnek a puha – számszerűsíthetetlen – szempontokkal is.. „A mi ajánlatunk nem egy software, amibe beviszed az adatokat. A mi megoldásunk a döntéshozókon alapul, akiknek az észjárások megismerését nyújtjuk. Mi nem nyomulós használtautó kereskedők vagyunk, hanem partnerek az élménycsinálásban.
Egy bemutatóból kidobtam B. Russell idézetet: „Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.”
Egy tanítványom mintha megérezte volna, hogy min vajúdok. Küldött egy képet:
Ezt sem mutatom meg a konferencián. Ott túl kevesen röhögnének. Talán itt többen röhögnek… Talán szalonképes és szobatiszta leszek a konferencián.
Huszonéves gyerekek tantervében van „Kockázat menedzsment”. Kilenc órát bevállaltam a tárgyból. A hatodik órám után két-három diák követi az ívet, amit felépítettem.
Az audit cégek beszólása a kockázatról kockázatmentes, mint a kibicé. Nagyjából arról szól, hogy ne legyél se hazardírozó, sem kockázatkerülő – legyél „aranyközép”. Legyen a portfóliódban néhány tűrhető kockázat, amit kibír a „fejős tehened”. Ehhez jön több-kevesebb matek.
Középszerisztánban hisznek a matekban. Jól teszik, hiszen az átlag és annak szórása róluk szól. „A tudományok mandarinjai a matematikusi, kiemelkedően rendszerezett, logikus elmével rendelkezők lettek. Úgy védték kiváltságaikat, hogy a komplex matematikából emeltek védőbástyákat maguk köré. Így az átlagembereket könnyen megtéveszthetik, hiszen azok nem képesek ellenőrizni állításuk igazát.” (Taleb 2012: 481). Nekik se drága semmi.
Csak annyit akartam elérni a huszonéveseknél, hogy megértsék a vállalatvezetőt, aki olyasmivel akar próbálkozni, aminek nincs múltja. Már a huszonévesek többsége sem tudja befogadni, hogy aminek nincs múltja, annak nincs szórása sem. Van még három órám, talán sikerül két-három kölyköt meggyőzni. Végül is nekem se drága a beszólás.
Itt az új divat: BIG DATA. Nagyjából 13 700 000 találat a világhálón! A szűkösségből bőség lett. Negyven éve hallom: majd ha több adat lesz, akkor könnyebb lesz dönteni. Talán eljött az ideje, hogy az adatalapú-döntések szószólói bocsánatot kérjenek a világtól.
Én is bocsánatot kérek a világtól, hogy 20 éve sürgettem Theodore Roszak könyvének olvasását. Roszak "data glut" fogalmára nagyjából 1280 találat van a világhálón. Senkit sem érdekelt?
Az adatlavina veszélyének megértését se sürgetni sem késleltetni nem érdemes. Most már talán nem szégyen az adatmentes „smart decision”. Sokan rájöttek, hogy nem lett tudás az adatból.
u.i.
„The problem managers face is not a lack of appropriate tools. A wide variety of tools—including case-based decision analysis, qualitative scenario analysis, and information markets—can be used for decisions made under high degrees of uncertainty. But the sheer variety can be overwhelming without clear guidance about when to use one tool or combination of tools over another. Absent such guidance, decision makers will continue to rely solely on the tools they know best in an honest but misguided attempt to impose logic and structure on their makeor- break decisions.” (Courtney et al., 2013)
u.i. 2
2000 aug. 11. 16:18 készítettem a következő képet
a jegyzetbe ezt írtam:
Az előírások pontos követésével csak gyári terméket lehet létrehozni, műalkotást nem. S ugyanígy, ha folyamatleírás alapján kívánunk szert tenni új tudásra, áttekintéshez jutunk, nem felfedezéshez. Még nem született új kép, lépésről lépésre haladó okfejtésből. A döntéshozó nem kitaposott úton halad, amik mentén ott vannak a kemény jelek (útmutató szavak és/vagy számok). Döntéseink úgy születnek, ahogy kellenek, a döntéshozó a logika szabályait nem feltétlenül tartja szem előtt. A lépéseket a döntéshozó maga határozza meg. Dönt arról is, hogy hogyan dönt (metadöntés).
A döntéshozónak a valóságról vagy több, vagy kevesebb tudása van, mint amennyi a kép (aha érzés) alkotásához szükséges. Ha elmarad valami, azt kiegészítjük, ha túl sok a látvány, szelektálunk. A tökéletes döntéshozó képes hiányos tudásból is összerakni a képet.
Az új listáról kiesett Sheena Iyengar. Boldog voltam, amikor 2011-ben bekerül, és szomorú vagyok most hogy kiesett.
A múlt század közepén felbukkanó operációkutatók soha sem
voltak ezen a listán, de úgy sejtem, hogy hatásuk a közönségre még itt van. „A konzervatívok és progresszívek közötti
huzakodás a folyamatoknak csak a sebességét befolyásolhatja, az irányát nem.”
(Hayek). Nem lesz többé tudás-szükösség, bármennyire is nehezen emésztik ez meg a modell-hívők.
