Tizenöt évvel ezelőtt mondta egy diákom: „Akkor lesz ebből iskola, ha majd a fejvadászok keresik a szükséges tudásokra a tanárokat”. Azóta már többször morfondíroztam ezen ötleten. Ma éppen így: A kívülről hozott jó tanárral az a baj, hogy megbolygatja a világ dolgairól valahogy már rendezett helyi összképet.
A napokban hallottam, hogy a Szigetországban a „négyszer négy csillagos” tanárokat vadásszák. A műfajtól távolaiknak ez egy kis magyarázatra szorul. Ma az a divat, hogy rangsorolják (csillagozzák) a folyóiratokat, és akinek összejön négy cikke a négycsillagosokból, azelőtt minden kapu kitárul. Gyorsan belenéztem műfajom, a „decision-support” helyzetképébe. Kiválasztottam jól helyezett folyóiratokból, a legjobban helyezett friss cikkeket a műfajom „support” részéről.
- Az „Expert Systems with Applications”-ből: Data mining techniques and applications - A decade review from 2000 to 2011
- A „Decision Support Systems”-ből: Cloud computing - The business perspective
- Az „Information & Management”-ből: Business intelligence success: The roles of BI capabilities and decision environments
- Az „International Journal of Information Management”-ből: To be or not to be in social media: How brand loyalty is affected by social media?
Semmi meglepetés, talán meg is lehetett volna tippelni. Ezeknek a cikkeknek a szerzői még nagyon messze vannak a négyszer négycsillagosoktól, de az ahhoz vezető úton járnak. Talán már a fejvadászok látókörében is lehetnének. Ennyire nem egyszerű a dolog, hiszen diákom jó tanárokat kért, és eszébe sem jut a folyóiratok csillagainak száma. Nos, így már más helyzet. Akitől jó tanítást várhatunk, azok könyveket írnak. Nézzük meg műfajom „decision” részét, a döntéseket. Erről a területről az utóbbi években befolyásos szerzőktől két könyv jelent meg, Kahnemantól a Gyors és lassú gondolkodás, Iyengartól A választás művészete. Kétségtelen, hogy a két befolyásos másként lehetne érdekes a fejvadászoknak. Főleg a Nobel díjas Kahneman.
A kívülről érkező emberek befogadása sosem volt zökkenőmentes. Ivo Andrić Vezírek és konzulok című regényében Teszkeredzsi Hamdi bég ezt így foglalja össze: „Ki tudja, hogy áll a dolog ezekkel a konzulokkal. Vagy jönnek, vagy nem jönnek. De ha jönnek is, nem fordul meg medrében a Lašva, hanem továbbra is arra folyik amerre addig. Mi itt otthon vagyunk, és akárki más jön ide, idegenbe jön, s nem lesz sokáig maradása.” A travniki bégek és a helyi tekintélyesebb férfiak a kívülről érkezők befogadhatóságot „A Lutvonál” egy kávé mellett beszélték meg.
A regény végén a távozó konzul „vadászpuskát ajándékozott a vezírnek, aki egy szőrmével bélelt köpennyel viszonozta az ajándékot, s ez azt jelentette, úgy tekinti, hogy Daville mindörökre távozik. Úgy búcsúztak el egymástól, mint két olyan ember, akiknek nincs sok mondanivalója egymás számára, mert a gondok túlságosan elfoglalják és terhelik őket.”
