Nem tartom magam hülyének. Azt sem szeretem, ha annak néznek. Mégis, annak érzem magam azokban a dolgokban, amit sok okos és tisztességes ember fontosnak tart. Szentgyörgyi Alberttől idézik: "Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája." Nos, ebből a kauzális okoskodásból a következőt tudom levezetni: Öregapámék iskolája meghozta az I. világháborút, apámék iskolája meghozta a II. világháborút, és végül az én iskolám meghozta a boszniai háborút. Tehát minden generáció azért futott bele a tragédiába, mert másmilyen iskolába járt?
„Akkor beláttam: az oktatásom szó szerint hátrányt jelentet. Mindabból, amit tanultam oly sok minden bizonyult lényegtelennek, míg a tanulási folyamat egy sor olyan hozzáállás- és viselkedési mintát alakított ki bennem, ami egyenesen ellentétben állt azzal, amire az életben szükségem lett volna. (Handy: Éhező szellem, 242)
Nagyon hülyének érzem magam, hiszen nem hiszek a kauzalitásban. „ Aki Cicerót olvas, felismerheti ebben az ő valószínűségelméletét. Lásd a tudáselméleti korlátoltságra vonatkozó gondolatait. Qui enim teneat causas rerum futurarum, idem necesse est omnia teneat quae futura sint. Quod cum nemo facere nisi deus possit, relinquendum est homini, ut signis quibusdam consequentia declarantibus futura praesentiat. Aki ismeri az okokat, megérti a jövőt, ám senki más nincs e képesség birtokában, mint maga az Isten.” (Taleb: Fekete hattyú, 473)
Inkább maradok hülye és hiszek a skálafüggetlenségbe (Mandelbrot fraktáljai). “A tiszta matematika művelőinek szemében azonban Mandelbrot kívülálló maradt.” (Gleick: Káosz, 138) "
Te milyen iskolába jártál? Sokaknál működik a kognitív disszonancia, és rávágják: én még jó iskolába jártam. „Az embert is csak kétféleképpen lehet lejáratni. Az egyik, hogy nem engedik szóhoz jutni, a másik, hogy engedik." (Hofi)
