„Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen azok, akik kudarcot vallanak az életben, rendszerint nem írnak memoárokat”- írja Taleb (2012:148). Ha írnának is, a kiadó ugyanúgy elbuktatná őket, mint ahogy azt tette eddig is velük. Így sok „könyvtisztelő ember” talán azt is hiheti, hogy amit tudhatunk, az fontosabb annál, amit nem tudhatunk.
Azon töröm a fejem, hogy milyen lett volna a világ, ha nem „csinálják meg” Paulo Coelhot vagy Seth Godint. Coelhotól az „Alkimistákra”, az „Egy mágus naplójára”, és persze a kocsmákban gyakran emlegetett „11 percre” emlékszem. A polcomon van még néhány könyve, de most lusta vagyok megnézni. Godint még mindig követem. A „jól eladott” írók nélkül nem olyan lenne a világ, mint velük. Kétségtelen, jó írókról van szó, nincs „de…”. Jó könyvek jó íróit jókor „csinálták meg”. Megcsinálhatók voltak, hiszen átlag feletti tehetségek. Taleb (2012:146) említi Balzac Elveszett illúziók c. könyvét. Itt firtatja, hogy „a tehetség tulajdonképpen miben is lakozik”. Balzacnak ez egyszerű: „Feltalálónak született; mást nem is tehet. Nem tartozunk több hálával neki a felfedezésért, mint egy hercegnek, amiért hercegnek született.”
Talán mégis van „de…”. Kahneman azt mondja, hogy a siker = tehetség + szerencse, a nagy siker = kicsivel nagyobb tehetség + jóval nagyobb szerencse. Hiszek Kahnemannak. Ebből csak annyi következik, hogy a megcsinálható írónak jóval nagyobb szerencse kell. Jókor (nagyon) jó helyen kell lenni.
„- Kedves földijeim, kedves iskolatársaim - mondta végül Lucien -, szeretném, ha egész Franciaország tanúja volna ennek a jelenetnek. Így kell a férfiakat nevelni, így jönnek létre a mi hazánkban a nagy alkotások és a nagy cselekedetek. De ha meggondolom, mily keveset cselekedtem én, s mily nagy megtiszteltetésben van részem, csak zavar foghat el s csak a jövendőre bízhatom, hogy igazolja ezt a mai fogadtatást. E pillanat emléke erőt fog adni nekem új küzdelmeimben. Engedjék meg, hogy hódoló figyelmüket felhívjam arra, aki első múzsám és pártfogóm volt s hogy igyam szülővárosom jólétére is: tehát éljen a szép Sixte du Châtelet grófné és Angoulême nemes városa!” (Balzac Elveszett illúziók)
Talán vannak rózsaszínű hattyúk is? Majd megtudjuk, hogy vannak-e, ha mázlijuk lesz. Ha nem lesz mázlijuk, akkor soha sem tudjuk meg, hogy vannak, de azt sem, hogy nincsenek.
