Talán igen, talán nem

amiből ma kevés van, abból holnap sok lehet

Mi lesz a távmunka sorsa? Vagy több, vagy kevesebb lesz mint ma! Az átlagban gondolkodót az érdekli, hogy a mai szórásból lehet-e átlag. Van aki képes megjósolni, hogy melyik kevésből lesz sok, van aki nem. 

A napokban néztem egy merész "átlag-jóslást". Talán be is jöhet, hogy 2020-ban sok távmunka lesz. Mondanom sem kell, hogy a jóslat nyomán továbbra is azokkal a  mutatókkal fognak mérni, amit az adóhatóságok találtak ki.

Néhány fenegyerek, talán majd meglkotja azt a terméket és a hozzá illő munkastílust amiből 2020-ban kevés lesz. Várom a fenegyereket, aki majd megalkot egy olyan mérést, amit nem az adóhatóság talált ki.

Talán a tegnap induló iskolából is kijöhet néhány olyan aki majd hangulatot csinál az alkotásra.

a kispad hossza

Régi szabály, hogy a hosszú versenyeket a kispad hossza dönti el. 18 napig tartott a Kosárlabda EB. Nekem úgy tűnt, hogy a Litvánoknak (2.) volt a leghosszabb kispadja. A Franciáknak (1.) viszont volt Tony Parker, a csillagok csillaga (kb. havi 1 milló dollár fizetés), és az ő 209 pontja (19-es pontátlag).

Tévedhetek, akár a szabályban, akár a kispadon ülők megítélésében is. Abban továbbra sem kételkedem, hogy mindkettő fontos. Talán nem csak a kosárlabdában van így. A magán- és az üzleti-életben is jó ha van csillag, és jók a "tartalék játékosok".

Nem csak travniki krónika

Tizenöt évvel ezelőtt mondta egy diákom: „Akkor lesz ebből iskola, ha majd a fejvadászok keresik a szükséges tudásokra a tanárokat”. Azóta már többször morfondíroztam ezen ötleten. Ma éppen így: A kívülről hozott jó tanárral az a baj, hogy megbolygatja a világ dolgairól valahogy már rendezett helyi összképet.

A napokban hallottam, hogy a Szigetországban a „négyszer négy csillagos” tanárokat vadásszák. A műfajtól távolaiknak ez egy kis magyarázatra szorul. Ma az a divat, hogy rangsorolják (csillagozzák) a folyóiratokat, és akinek összejön négy cikke a négycsillagosokból, azelőtt minden kapu kitárul.  Gyorsan belenéztem műfajom, a „decision-support” helyzetképébe. Kiválasztottam jól helyezett folyóiratokból, a legjobban helyezett friss cikkeket a műfajom „support” részéről.

• Az „Expert Systems with Applications”-ből: Data mining techniques and applications - A decade review from 2000 to 2011
• A „Decision Support Systems”-ből: Cloud computing - The business perspective
• Az „Information & Management”-ből: Business intelligence success: The roles of BI capabilities and decision environments
• Az „International Journal of Information Management”-ből: To be or not to be in social media: How brand loyalty is affected by social media?

Semmi meglepetés, talán meg is lehetett volna tippelni. Ezeknek a cikkeknek a szerzői még nagyon messze vannak a négyszer négycsillagosoktól, de az ahhoz vezető úton járnak. Talán már a fejvadászok látókörében is lehetnének. Ennyire nem egyszerű a dolog, hiszen diákom jó tanárokat kért, és eszébe sem jut a folyóiratok csillagainak száma. Nos, így már más helyzet. Akitől jó tanítást várhatunk, azok könyveket írnak. Nézzük meg műfajom „decision” részét, a döntéseket. Erről a területről az utóbbi években befolyásos szerzőktől két könyv jelent meg, Kahnemantól a Gyors és lassú gondolkodás, Iyengartól A választás művészete. Kétségtelen, hogy a két befolyásos másként lehetne érdekes a fejvadászoknak. Főleg a Nobel díjas Kahneman.

A kívülről érkező emberek befogadása sosem volt zökkenőmentes. Ivo Andrić Vezírek és konzulok című regényében Teszkeredzsi Hamdi bég ezt így foglalja össze: „Ki tudja, hogy áll a dolog ezekkel a konzulokkal. Vagy jönnek, vagy nem jönnek. De ha jönnek is, nem fordul meg medrében a Lašva, hanem továbbra is arra folyik amerre addig. Mi itt otthon vagyunk, és akárki más jön ide, idegenbe jön, s nem lesz sokáig maradása.”  A travniki bégek és a helyi tekintélyesebb férfiak a kívülről érkezők befogadhatóságot „A Lutvonál” egy kávé mellett beszélték meg.

A regény végén a távozó konzul „vadászpuskát ajándékozott a vezírnek, aki egy szőrmével bélelt köpennyel viszonozta az ajándékot, s ez azt jelentette, úgy tekinti, hogy Daville mindörökre távozik. Úgy búcsúztak el egymástól, mint két olyan ember, akiknek nincs sok mondanivalója egymás számára, mert a gondok túlságosan elfoglalják és terhelik őket.”

gyerekjáték

Egy doktorandusszal kávéztam. Arra próbáltam rábeszélni, hogy ne foglalkozzon a tartalomjegyzékkel, hiszen azok a részletek, és csak az összkép nyomán értelmesek, vagy nem. Megkérdeztem, hogy látott-e már puzzle kirakós játékot. Látott! Könnyű volt folytatni.

Gyerekjáték összerakni a puzzle képet, hiszen a borítóján ott a kép az egészről.

 

Fordítva nem megy, hiába kezdenénk el ötszáz részképet rakosgatni. Az ismert összkép alapján azonban csak türelemfüggő az eredmény. Ami ennél fontosabb, az az, hogy szakma független. Sőt a szakmanélküli gyereknek semmivel sincs kisebb esélye, mint a tapasztalt gyógyszerésznek vagy ügyvédnek. Valahogy bennünk van: egyszerűen tudjuk. Ha viszont fordítva tesszük fel a kérdést, és azt kérdezzük, hogy ki képes összerakni az összképet, akkor sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerülünk. Egy jelenségről, vagy jövőbeni eseményről mindenki más összképet láthat. Ez sem pontosan így van, hiszen nagyon sok ember között bizonyosan lesznek olyanok, akik hasonló összképet látnak. Azok nem lesznek egyformák, de nagy lehet a hasonlóság köztük.

Majdnem biztos, hogy egyik alapképzés sem foglalkozott a közösségi média (Facebook, Twitter, Linkedin), vagy a felhő alapú szolgáltatások (IaaS, PaaS, SaaS) alapfogalmaival. Az informatikához közelálló alapképzések viszont nem foglalkoztak olyan pszichológiai alapfogalmakkal, mint például a kognitív sémák, befolyásolás. A humán alapképzésektől sem várható, hogy belemenjenek az adatbázis kezelés és adatbányászat alapfogalmaiba. Nos, ezek az új tudások, majd úgy kerülhetnek be a fogalmi keretünkbe, ahogy az összképünk megengedi.

Az összkép a mesterszintű tudásnál állhat össze. A valóság általában nem teszi meg azt a szívességet, hogy jól körülhatárolt diszciplínák határain belül álljanak elő a tudáshiányok. Azt láthatjuk, amit láthatunk. Az összképnek melyik eleme az, amit befolyásol egy új tudáselem? Ezt nem tudhatjuk szavakba önteni, de a mesterrel megtörténhetik új helyzetekben. A szótlan tudás (tacit knowledge) lényege, hogy megszólalhatatlan. A mester, transzdiszcilináris tudását szótlanul használja – sose tudja elmondani. A szótlan tudás konvertálható egyedi esetekre, de sosem lehet megmagyarázni. Jó ez így, nem kell mindent szavakba önteni.

vadonatúj ötlet

Ha most válaszolnék a kérdésekre: akkor talán a „Mit szeretne átadni gyermekeinek, a jövő nemzedékének?” kérdésre, a válaszomhoz hozzáadnám: Ne legyetek imitáló majmok.

Ha egy startup versenyre mennek a kölykök, akkor ne legyen vadonatúj ötlet a Dropbox századik reinkarnációja. Nem látom az újdonságokat az eszközvezérelt mobil alkalmazásokban sem. Kétségtelen, hogy lehet sok mindent felpakolni egy „track”- android elképzelésre. Van még amit nem követnek nyomon. Ha valaki megméri az ember pulzusát biciklizés közben, akkor majd valaki más megméri az irodista pulzusát, amikor az okos telefonjába beírja, hogy: a szomszéd kutyájának hasmenése van. Azt is meg lehetne vizsgálni, hogy van-e különbség a pulzusban,ha hétfőn reggel vagy pénteken este az okos telefonjába beírja, hogy: balanced scorecard. Lépten-nyomon látom a vadonatúj ötletek hiányát. Nem meglepő, hogy az ötletdús emberek is félnek a novumtól, hiszen a vadonatúj ötletekre lehetetlen üzleti tervet csinálni.

Milyen iskolába jártál?

Nem tartom magam hülyének. Azt sem szeretem, ha annak néznek. Mégis, annak érzem magam azokban a dolgokban, amit sok okos és tisztességes ember fontosnak tart. Szentgyörgyi Alberttől idézik: "Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája." Nos, ebből a kauzális okoskodásból a következőt tudom levezetni: Öregapámék iskolája meghozta az I. világháborút, apámék iskolája meghozta a II. világháborút, és végül az én iskolám meghozta a boszniai háborút. Tehát minden generáció azért futott bele a tragédiába, mert másmilyen iskolába járt?

„Akkor beláttam: az oktatásom szó szerint hátrányt jelentet. Mindabból, amit tanultam oly sok minden bizonyult lényegtelennek, míg a tanulási folyamat egy sor olyan hozzáállás- és viselkedési mintát alakított ki bennem, ami egyenesen ellentétben állt azzal, amire az életben szükségem lett volna. (Handy: Éhező szellem, 242)

Nagyon hülyének érzem magam, hiszen nem hiszek a kauzalitásban. „ Aki Cicerót olvas, felismerheti ebben az ő valószínűségelméletét. Lásd a tudáselméleti korlátoltságra vonatkozó gondolatait. Qui enim teneat causas rerum futurarum, idem necesse est omnia teneat quae futura sint. Quod cum nemo facere nisi deus possit, relinquendum est homini, ut signis quibusdam consequentia declarantibus futura praesentiat. Aki ismeri az okokat, megérti a jövőt, ám senki más nincs e képesség birtokában, mint maga az Isten.” (Taleb: Fekete hattyú, 473)

Inkább maradok hülye és hiszek a skálafüggetlenségbe (Mandelbrot fraktáljai). “A tiszta matematika művelőinek szemében azonban Mandelbrot kívülálló maradt.” (Gleick: Káosz, 138) "

Te milyen iskolába jártál? Sokaknál működik a kognitív disszonancia, és rávágják: én még jó iskolába jártam. „Az embert is csak kétféleképpen lehet lejáratni. Az egyik, hogy nem engedik szóhoz jutni, a másik, hogy engedik." (Hofi)

Banán ízű gumi-cukor

„Egész laboratóriumra való tudós kell hozzá, akik sokszor a hétvégéjüket föláldozzák, és késő este pizzát hozatnak, hogy megtanítsák a gépet arra, amit mi emberek egy szempillantás alatt tudunk.” – írja Baker (2009: 134).

Hát igen, a gépbe helyezni egy olyan algoritmust, ami a blogokról felismeri, hogy férfi vagy nő írta, nem is olyan egyszerű dolog. A gépet elég nehéz megtanítani arra, hogy férfinak és nőnek is lehet Kenny nevű fiúja. Megtanítható a gép, de sok pizza szeletet kell addig megenni, és akkor sem biztos, hogy bárkinek összejön. Azt sem tudom eldönteni, hogy azért éjszakáznak a pizza szelettel a laborban, mert jobb, mint otthon, vagy azért mert hisznek a cucc eladhatóságában. Itt sem, és máshol sem érdekelnek az okok. A cucc akkor lesz eladható, ha a piackutató megfejtheti velük a névtelenül írt blogok titkát.

A pszichológus, aki rá akar jönni a banán ízű gumi-cukor fogyasztóinak viselkedésére, lecserélheti az „SPSS statisztikai programot” egy „Cycorp”, vagy  „Umbria” programra. Eddig a korreláció lényegét nem értette, ezután a „ha…akkor logika” lényege nélkül is boldogulhat. Aki minden korrelációban ok-okozatot lát, az majd azon sem fog töprengeni, hogy ha egy férfi úgy ír mint egy nő, akkor talán úgy is vásárol banán ízű gumi-cukrot. Nem tudom, hogy a mesterséges inelligencián alapuló szövegbányászat mit olvasott ki blogjaimból. A következőt küldte FB oldalamra: 30 év feletti nőknek! 

Triléma előtt állok: írjak-e olyan blogot amit a Google-kereső szeret, vagy talán adjak egy két tippet a „ha..akkor” szabályok használatáról a szövegbányászoknak, vagy tanítsak statisztika-filozófiát a banán ízű gumi-cukorgyár vezetőinek ?

A rózsaszínű hattyú mázlija

„Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen azok, akik kudarcot vallanak az életben, rendszerint nem írnak memoárokat”- írja Taleb (2012:148). Ha írnának is, a kiadó ugyanúgy elbuktatná őket, mint ahogy azt tette eddig is velük. Így sok „könyvtisztelő ember” talán azt is hiheti, hogy amit tudhatunk, az fontosabb annál, amit nem tudhatunk.

Azon töröm a fejem, hogy milyen lett volna a világ, ha nem „csinálják meg” Paulo Coelhot vagy Seth Godint. Coelhotól az „Alkimistákra”, az „Egy mágus naplójára”, és persze a kocsmákban gyakran emlegetett „11 percre” emlékszem. A polcomon van még néhány könyve, de most lusta vagyok megnézni. Godint még mindig követem. A „jól eladott” írók nélkül nem olyan lenne a világ, mint velük. Kétségtelen, jó írókról van szó, nincs „de…”. Jó könyvek jó íróit jókor „csinálták meg”. Megcsinálhatók voltak, hiszen átlag feletti tehetségek. Taleb (2012:146) említi Balzac Elveszett illúziók c. könyvét. Itt firtatja, hogy „a tehetség tulajdonképpen miben is lakozik”. Balzacnak ez egyszerű: „Feltalálónak született; mást nem is tehet. Nem tartozunk több hálával neki a felfedezésért, mint egy hercegnek, amiért hercegnek született.”

Talán mégis van „de…”. Kahneman azt mondja, hogy a siker = tehetség + szerencse, a nagy siker = kicsivel nagyobb tehetség + jóval nagyobb szerencse. Hiszek Kahnemannak. Ebből csak annyi következik, hogy a megcsinálható írónak jóval nagyobb szerencse kell. Jókor (nagyon) jó helyen kell lenni.

„- Kedves földijeim, kedves iskolatársaim - mondta végül Lucien -, szeretném, ha egész Franciaország tanúja volna ennek a jelenetnek. Így kell a férfiakat nevelni, így jönnek létre a mi hazánkban a nagy alkotások és a nagy cselekedetek. De ha meggondolom, mily keveset cselekedtem én, s mily nagy megtiszteltetésben van részem, csak zavar foghat el s csak a jövendőre bízhatom, hogy igazolja ezt a mai fogadtatást. E pillanat emléke erőt fog adni nekem új küzdelmeimben. Engedjék meg, hogy hódoló figyelmüket felhívjam arra, aki első múzsám és pártfogóm volt s hogy igyam szülővárosom jólétére is: tehát éljen a szép Sixte du Châtelet grófné és Angoulême nemes városa!” (Balzac Elveszett illúziók)

Talán vannak rózsaszínű hattyúk is? Majd megtudjuk, hogy vannak-e, ha mázlijuk lesz. Ha nem lesz mázlijuk, akkor soha sem tudjuk meg, hogy vannak, de azt sem, hogy nincsenek.

a szabálykövetők „riportolnak”

Jelentem alássan! Kinek mi jut eszébe erről? Nekem Švejk, a derék katona. „- Alázatosan jelentem, hogy reumás vagyok,, de azért az utolsó leheletemig szolgálni fogom a császár őfelségét”– mondta szerényen Švejk

Az újdonság sosem rendelésre készül, hanem valaki csak úgy kitalálja és megcsinálja, ha hagyják. Az üzletelésben ma a siker a többiektől való különbözőségből származik. „Ha valaki eredetivel akar kirukkolni, ahhoz néha el kell bocsájtani néhány meglévő vevőt. Sokaknak szükségük van egy CDO-ra (Cheif Destruction Officer).” – írják a funkysok.

A CDO annyit mondhat: „Jelentem alássan, ismét megszegtem a szabályokat”. Hallom, hogy sokan túladagolták a szabálykövetők riportoltatást arról, hogy miként tartották be a szabályokat. Úgy látom, hogy kevés lesz az innováció, hiszen a szabálykövetés nem táncoltatja a tőkét. Figyelem, hogy milyen szabálykövetést követelnek a startup mecénások. Talán nem is a mecénások kérik a „riportolást” a szabálykövetésről. A szabálykövetés benne van szabályban: „- Mert benne van az alapszabályokban, hogy az elnök köteles mindennap legalább egyszer megrágni az egyleti gittet, mert különben megkeményedik...” (Molnár Ferenc)