A napokban egy utazásszervezővel beszélgettem. Mesélte, hogy csak a luxus és az öt napnál rövidebb nyaralásokat lehet eladni. Mit is kezdjünk a munkaidőn túli idővel? Mindig is izgatott ez a kérdés.
„Ali hodzsa rosszindulatúan azt válaszolta, nem az a fontos, amit az ember időben megtakarít, hanem az, hogy mit cselekszünk ezzel a megtakarított idővel; hogyha rosszra használja föl, akkor jobb volna, ha egyáltalán nem is takarítaná meg. Azt bizonygatta: nem az a fő kérdés, vajon az ember gyorsan jár-e, hanem az, hogy hova megy, és milyen dologban jár, s hogy ennélfogva a gyorsaság nem is jelent mindig előnyt. – Ha a gyehenna felé haladsz, jobb, ha lassan jársz – mondotta mérgesen egy fiatal kereskedőnek.” (Ivo Andrić: Híd a Drinán)